A nagy karácsonyi munkaszünetnek van egy olyan előnye is, hogy a beigli meg a töltött kacsa társaságában lehet csemegézni a vérben, a kertvárosi asszonkák szoknyája alatt meg (ugyan kicsit később, mint karácsony) az Államokat fenyegető terroristák lelkivilágában. Szépen sorban:

1, Dexter
Sorozatjunkie-ék írtak meg róla már mindent, amit tudni érdemes (FYI: sorozatjunkie rss-t szíveskedjetek felvenni, anyway). Dexter egyébként jó. Sorozatgyilkos vérfetisiszta rendőr meg elmeháborodott testvérke és fogadott nővér közötti szürreális kapcsolat, közben száz liter vérben fürdő holttestek, feldarabolt kurvák, levágott lábak, stb, a naturalizmus hűvösében. Érdemes megnézni, jó sorozat. Tényleg.

2, Desperate folytatódott. Szünet volt, de az új epizód (az előző végén felbukkant Alma Hodge, és Orson anyjával találkozott a sötétben) elég sok kérdőjelet megmagyaráz, termel viszont jócskán újakat. Mindezt egy részben - esküszöm, rég láttam ilyen mozgalmas és “ütős” visszatérést. A csajok hozzák a formájukat, még több sötét titok, stb, nem véletlenül az egyik favorit nálam.

3, 24 hatodik szezon, első négy rész. A 24-ből kihagytunk vagy két évadot mert bűnunalmas volt. A helyzet kb. mit sem változott, a Palmer család megszállta Amerikát (megint egy Palmer az elnök, de ez a töketlen fiatalabbik, a nővékéje valami jogvédő iroda tótumfaktuma, stb, Egyesül Palmerállamok). Dzsekk természetesen a kínaiak foglya volt két évig, és halálra kínozták, de valahogy mégse halt meg, hogy a hatodik szezonban visszatérjen hazájába, hogy megvédje azt a számtalan terrortámadástól. Számolatlanul hullanak az amerikai fejek, mert az arab terroristák ott robbantanak, ahol nem szégyellnek, és megsúgom, FIGYELEM, SPOILER, HA NEM AKAROD, NE OLVASD TOVÁBB, hogy még atombomba is robban a negyedik rész végén Los Angelesben, 1 kilotonnás. Viszont valami arabból kiszedik, hogy Öt Vendég érkezik, amiből a Vendég szót az arabok az atombombára használják szinonímaként, szóval még négy villanás várható, valahol szerteszét. Na itt veszejtjük a fonalat, mert ennyi van letöltve. Tűkön ülve várom a folytatást, ez, a hatodik szezon első négy része többek véleménye szerint (az enyém szerint is) izgalmasabb, mint mondjuk az elmúlt négy évad összesen. Hajrá fiúk, ez eddig csillagos ötös.

A Szombathelyi Szimfonikusok játszottak este, 4 darab volt műsoron, a MüPa koncertsorozata keretében. Két klasszikusnak mondható és két modern darab: az egyikben egy cseh habcsókasszony visítozott szláv nyelven, és valami őszi leveleket kergetett, aztán az őzikék is egymásnak estek. A másik darab valami elszállt agyú magyar művészke rácsodálkozása a hangszerekre, irgalmatlanul fos. Kicsit le akarta szerintem utánozni Ligeti Györgyöt az Űrodüsszeiából, meg voltak benne ilyen Tom&Jerry-s szólamok is, de egyrészt Ligeti a Szférák zenéjével ezt milljomszor jobban csinálta, másrészt Tom&Jerry utánozhatatlan, és ahhoz meg hozzátartozik a képi világ is.

Na hát Tihanyi László: Krios című “darabját” sose hallgassátok meg, ha jót akartok. A szerző ugyanis így nyilatkozik saját darabjáról:

[...] A másik dezintegráló hatás a senza misura feliratú megkomponált fermáták és kadenciák közbeiktatása. A befejezés az önálló életet élő részstruktúrákra bomlott és totálisan dezintegrált anyag zenei képe. A mű hangzásképére a harmonikus és szubharmonikus spektrumok ellenpólusaként teljes vagy hiányos cluster-ek jellemzők.

Wáwoowáowáwowwww, leszopom magam. Krisztus, aki a mennybe’ lakozol, jesszus.

Egyébként kisebb szociológiai tanulmány is egy ilyen hangverseny közönsége. A mögötted tapsoló gyengeőrült akut bal oldali halláskárosodást okozott, de csak miután vizelettartási nehézségeit ecsetelte a hetven évesen magát szőkítő és pulykanyak-redős emleit közmegrökönyödésre bocsátjó kriptaszökevény “barátnőjének”. Az intel developer konferencia feliratú pólós sráctól kezdve a budai úrikurvákig volt itt minden, és persze az a mérhetetlen és megkérdőjelezhetetlenül áradó “szakértelem”, amivel minden egyes hegedűvonást elemeztek, hát az számomra roppant szórakoztató volt.

Szimfónia zenekarra és négyszáz álértelmiségire. Írta az élet.

Egy viszont biztos: a jövőben többet szeretnék komolyzenei koncertekre járni - kivéve ha modern darabot is játszanak.

Ma csevegtem MSN-en, és úgy gondoltam, én vagyok a legdefektesebb ember a világon. Pathetic. Mert hogy azt gondolják rólam, hogy határozatlan vagyok, teszetosza és mismásoló.

Aztán tovább beszélgettem, és rájöttem, hogy nem.

Van olyan ember a földön, aki mellett az én magamnak bevizionált defektusaim köddé válnak. És asszem köddé is váltak, mert csak egy nagy köd volt az egész. De ostoba voltam, és egocentrikus, úristen, hát mindenkinek megvan a maga vonalkája a falon.

Volt nálam egy haver jóvoltából egy 205BW LCD monitor, és most szomorú szájjal kell visszaszolgáltatnom. Botrányosan jó volt ugyanis.

Csak hasonlítsd össze az alábbi kettőt.

Visszaakumuláltam magamnak a régi, katódsugárcsöves (már-már szitokszó ez 2007-ben) 795MB-met, ami úgy negyven tonna, böszmenagy, és PICI. Kicsi, kicsi, kicsi. Nem fér el rajta az MSN meg a feed olvasóm, amit a 205BW-n full nézeten nyomtam (feedlista, betekintő és böngésző mód EGYÜTT).

Bezzeg a 205BW. 21″ wide panel, a fekete nem koromfekete ugyan, hisz LCD, de kiváló monitor. Miután megtaláltam a beállításai között, hogy ne legyenek rajta majrék (moire), olyan tűéles volt, hogy nem hittem el, hogy ilyen létezik, és mégis. Tűéles. Semmi vibráció, még szép, intelligens színek, előre beállított módok filmnézésre, böngészésre, stb, és tényleg működik. Jó kis monitor ez. És akkora, mint két tepsi pizza, és ezután visszatérni 17″-es CRT-re, hát, kb. érzem, milyen volt Krisztusnak a keresztfán.

Ott egyszerűen láttam a képet, itt meg a CRT-n már látnom kell egy kb. 1 cm vastag üvegréteget, mert csak az alatt volt a kép, míg LCD-n egyszerűen közvetlen a szemem előtt.

Botrány. LCD monitort akarok gyorsan.

Ennél undormányabb dolgot, ami az undormánysággal megegyezően nevetséges (”olyan jóóóó”, “benyomom tövig tom”), rég hallottam.

A szitu: 1992, Ági, Zoli és Tom, az Intim csomagküldő szolgálat beépített szexrabszolgái szex-hangkazettát készítettek. Ági maszturbál, a fiúk maszturbálnak, hármasban, fiúk lánnyal, fiúk egymással, szóval a szodoma és gomora teljes spektruma. A gyehenna tüzében fognak ezek a gyerekek elégni, bár ha belegondolok, hogy ezek mára családapák, családanyák, hát, szegény kölkeik, akik ezek mellett nőnek fel. Bár nyilván csak szinkronhang, de akkor is.

http://subba.blog.hu/index.php/2007/01/02/szex_a_multbol_1_tinik

Épp azon gondolkodtam, miután végignéztem Madonna koncertjét, meg este a híradóban fél füllel hallottam, hogy szilveszterkor hol szóltak ABBA nóták a visszaszámláláskor, hogy mennyire gazdag kulturális “tartalmat” kaptunk az ABBA-tól magától.

Hogy mennyire szegényebbek lennénk, ha nem lett volna az ABBA - illetve fogalmunk se lenne, mennyire szegényebbek lennénk, mert nem is tudnánk róla, hogy mennyire hiányzik az életünkből, illetve azt sem tudnánk, hogy mi hiányzik. De én tudom. Az ABBA hiányozna.

Hát bazmeg, Waterloo, Fernando, Gimme, Money money money, Winner takes it all, Lay all your love, Happy New Year, Super Trouper, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb. Madonna is az ABBA-ból él, és még számtalan művész is. Ennyi. Kulturális-zenei origo. A múlt századból két dologra érdemes emlékezni, az egyik az ABBA, a másik meg a születésnapunk. Köszönjük Skandinávia, köszönjük szüleink!

Lehet élni az ABBA tudatlanságában persze, csak nem szabad.