Aki egy blogokról szóló értekezésben (eleve muhaha) az első bekezdésben még egyszer leírja, hogy “A “blog” kifejezés a “web” és “log” szóösszetételből származik, jelentése: internetes napló.”, az kapja be.

A kilencvenes éveknek vége, tisztelettel.

Blőg, Karcagi László, Népszabadság. Ritka ambivalens humorka-próbálkozás, jaj.

A 23 a legjobb.

A 22-ben már nem vagy csitri, de azért még büntetlenül öntudatlanságig ihatod magad középiskolás társaságban is, a 21, hát az olyan félmegoldás, kicsit itt is, kicsit ott is, a 20 az első örömév, amikor már végre nem tizen-, az előtte lévő évekről meg már szinte felesleges is beszélni.

Aztán a 24 már csak egyre van a 25-től, viszont a 25-ben már érzed, hogy bazmeg, a 30 már itt kopogtat a küszöbön (helló, én már itt tartok!), onnantól meg jönnek a nyugdíjas évek, 40, 50 és a halál.

Hát boldog születésnapot, tesó!

A Kálvin téri hajléktalanok már akkor ott voltak az aluljáróban, amikor még középiskolába jártam, a kéregető nő még az egyetemi éveim alatt is kitartóan lejmolt, mostanában pedig egy komplett hajléktalan fauna telepedett meg az aluljáróban. Az egyik team a 49-es villamos Deák tér felé menő vonalának lépcsője mellett, a másik az Üllői úti feljáról mellett vert tanyát, időnként zászlók is jelzik a (talán rivális) területek határait.

Na ma reggel történt valami, ami adott némi okott az új, szebb jövőbe vetendő reményre, mert köztisztaságiak jöttek tanulmányozni a csövesek által igénybevett területet, majd sikáló munkások mosták fel azt a trágyadombot és baktériumtenyészetet, ami valószínűleg ottan lakott alattuk.

Gondoltam, a metróépítéssel párhuzamosan nem véletlenül van 12 rendőr meg vagy 20 puceráj az aluljáróban, hanem végre felszámolják a lepratanyát. Annyira megörültem, hogy le is fotóztam, szerintem évtizede nem volt ilyen esemény, hogy a Kálvin aluljárót fertőtlenítik! Végre az agresszív csövesek is eltűnnek, nem kell bűzfelhőn átevickélnie az arra járónak!

Na, se a rendőrök, se a takarítók nem értek el semmit, este már ugyanott voltak a disznók, ahol tíz éve, az aluljáró tövében fetrengtek részegen. Hát kérem ez a mi országunk.

De legalább lesz új meleg alagutunk a hajléktalanoknak!

Mindenféle kütyüket szeretek nézegetni meg megfogdosni, és habár ez nem kifejezetten kütyü, mert azt tudja, ami a neve: baba, mégis elég vicces. Motomichi Nakamura festette meg a babákra a külsőt (a kezük-lábuk mozgatható!), és nekem tökre bejön. De a szörnyecskés minta annyira megtetszett a művésznek, hogy mindenfélére rápingálja, látod, babákra, de még lámpára is (fent a Monster Lamp).

Mondjuk errefelé ezek a babák erősen mintha valami kommunista tartótisztre hajaznának, ugye fekete outfit, a négyágú vörös csillag ugyan nem ötágú, de azért implikál, meg hát a III/III gonosz, erőszakos, a hatalom tudatában megejtett vigyora, első osztályú. Szocialista fetisisztáknak a polcon a helyen!

Link: motomichi.com

Egyrészt híres vagyok, mert szerepeltem a tévében, másrészt még mindig elég elhanyagoltnak érzem magam, mert csak Prison Break van, meg Grease. Ráadásul PB az előző részhez képest is elég lájtosra és édesdedre sikerült, kaland-akció alig-alig.