2007. 04. 30.
Bejegyzések, amik szerintem jók
Hányszor gondoltam én is azokat, amiket Mániákus ír, a nihil, az értelmetlenség, és igen, az érzelmi roncs.
Hasonlók Kuumapoika gondolatai is, a flegma, ide is vegyül egy kis nihil, a továbblépés, az újragondolás lehetőségével.
Érdekesek ezek a bejegyzések, időnként magamra ismerek bennük.
2007. 04. 29.
Mama Cass Elliot

Számomra különleges, fura (pozitív értelemben) figura Mama Cass Elliot. Őrült tehetség, életvidám jellem, hippi, minden, ami a hatvanas évek háborúellenes Amerikáját jellemezte. Itt van egy hihetetlenül duci ember, aki majd kicsattan a vidámságtól, az élettől, és persze mindattól, ami ezzel járt: időnként egy kis cucc, partik, stb. Itt van ez a nagy darab nő, nem vette magára, ha a súlya miatt piszkálták, akkoriban nem volt ez a PC hozzáállás, mit tagadjuk: akkora volt, mint egy mamut. És olyan hang jött ki a torkán, hogy csuda.
Az akkoriban fölfutó vokális folk vezérhajója volt ő, emlékezzünk csak vissza a korszakból pl. a Middle of the Road együttesre, stb. Mama Cass számtalan formációban kamatoztatta tehetségét, míg végül a The Mamas & Papas együttest alakították meg négyen, és küzdötték fel magukat a toplistákra (California Dreamin’, Monday Monday, stb). Aztán jött a szólókarrier: Make your own kind of music – amit a LOST c. sorozat is felhasznált több alkalommal, Dream a little dream of me, és a csúcspont, a londoni Palladiumban vastaps, őrült siker, minden jegy elkelt, élete csúcsa.
És a Palladium fellépésének éjjelén meghalt a szállodai szobájában. Biztos vagyok benne, hogy boldogan távozott. Csodálom Mama Cass-t.
Mama Cass hivatalos oldal, nézzétek végig, a képeket, biográfiát, mindent, ha van időtök. Az életrajzát elolvashatjátok a Wikipedia angol szócikkében.
Érdemes a YouTube-on böngészni, induljatok innen, csomó videó elérhető.
2007. 04. 26.
Mégiscsak tudok változni
Ez fura, de az utóbbi időben mégis valahogy így van.
1. Sose gondoltam volna, hogy valaha rendszeresen fogok sportolni, erre tessék: futok.
2. Nem voltam egy nagy gyümölcsevő sose, erre tessék: minden nap viszek magammal gyümölcsöt is a napi kaja mellé. Így a kajából is kevesebb kell.
3. Úgy érzem – monjduk ez még ritka, ezt lehetne gyakrabban is érezni -, hogy amit csinálok, a munkám, az tulajdonképpen nem is annyira értéktelen. A tapasztalatok, amiket gyűjtök, nem is érnek annyira keveset.
4. A fentieket se gondoltam volna sose, erre tessék: mégis.
Na úgy néz ki, hogy azért van remény.
2007. 04. 24.
Bio iratmegsemmisítő
Hülyeségben nincsen határ, láttuk már, ahogyan egy nyúl fogazatával varrógépszerűen vágatják fel a leveleket (nyúl levélnyitó), de az állatok munkára fogása egy újabb fejezettel bővült: íme a hörcsög által hajtott analóg iratmegsemmisítő! Garantáltan környezetbarát, az egyszerű motor csak néha kér enni, ráadásul az almot saját maga állítja elő a ledarált papírból, és éjszaka is teljes gőzzel üzemel. Mi kell még a túlórás irodistáknak?

2007. 04. 24.
Hideg fém a konyhában

Félelmetesen elegáns, hűvösen egyszerű és talán nem is a leghatékonyabb is, de a szépséget nem a hasznosságáért és hatékonyságáért csípjük. Teatojás helyett teacső, a füvet az alsó, fiókszerűen kihúzható rekeszbe tesszük, visszatoljuk, és máris belehelyezhető a forró vízbe. A tea kiázása után az elhasznált füvet egyszerűen kiszórhatjuk. Ha oldódik bele egy kis fém is, ám legyen, legalább némi vaspótlást is kap a testünk.

Ha már itt tartunk, akkor érdemes lenne néhány szót ejteni a Cino diótörőről is. Az elmés szerkezet a fizika törvényszerűségeit kihasználva töri fel a dió csontos héját. A csavaró mozdulatoknak hála, minimális erőkifejtéssel hozzájuthatunk az olajos csemegéhez, a dió beléhez, és ezt még akár öltöny-nyakkendő párosban is bátran csinálhatjuk – szemben a hagyományos, rábaszunk a kalapáccsal módszerrel szemben.

