A Világgazdaság cikkében megszólalók értetlenkednek, hogy miért nem az adóhatóság szedi be a vizitdíjat. Meg hogy az orvosoknak nincs kapacitása ennek menedzselésére.

Talán két hónappal ezelőtt voltam háziorvosomnál, és az életemben ez volt az első alkalom is, hogy vizitdíjat kellett fizetnem. Nem tudtam, mire készüljek, pl. telepítettek-e esetleg ilyen gépeket a rendelőbe, vagy károgó öregasszonyok sorfala előtt kell majd perkálnom a 300 forintot. Mindenesetre eléggé felkészültem a legrosszabbra, meg a hosszabb várakozási időre.

Ehhez képest kellemesen csalódtam. Semmi sor, semmi hosszabb várakozás. Egyébként is előre elkészítettem a háromszáz forintot, ne kelljen majd ott szórakozni meg visszaadni. Szépen bementem a rendelőbe, orvosom fogadott, majd a nővér elkérte a vizitdíjat, azon nyomban kinyomtatta a nyomtató a blokkot, mindez olyan egy percet vett igénybe. Nem több, egy perc. Talán még annyi sem. Olajozottan működtek a dolgok. (Azóta voltam még kétszer az orvosomnál, de ugyanilyen flottul megy azóta is.)

Szóval nem értem ezt a nagy károgást, persze az is lehet, hogy én pont egy mintarendelőbe járok, de ha itt így meg tudják oldani (nincs külön személyzet, csak ketten vannak, az orvos és a nővér!), akkor gondolom, máshol is. Nagy kerület, sok lakos, sok beteg, mégis összesen egy percet vett igénybe a pénz átvétele, adminisztrálása, számla nyomtatása.

Úristen, emlékszem, a kilencvenes évek elején az első számítógépemre, egy 386-osra, amit nagyon szerettem. Azon tanultam DOS-t meg Windows 3.1-et, játszottunk Dune 2-t (8 bites Sound Galaxy hangkártya rulez!) meg Civilizationt. És emlékszem, hogy 4 darab 256Kb-os (kilobájtos!) memóriamodulból sikerült összesen 1 Mb (megabájt!!!) memóriát beleépíteni! Aztán valahol vettem egy 1Mb-os modult, és rá egy évre lett pénzem még egy 1 megásra, azt is beépítettem a második memóriahelybe, és ezzel gyakorlatilag megdupláztam a memóriakapacitást, és már 2 MB lett! :))

Most meg bazmeg? Fél giga, vagyis 512Mb RAM lófaszt sem ér, normális gépbe legalább 2 giga memóriát kell építeni, de azért tökre örülök, hogy ennek a “hőskornak” is részese voltam.

Régen azzal a két megával azt se tudtuk, mit kezdjünk, most meg… :)

…512, 1024, 2048, 4096, 9192…

Megvolt tegnap a koncert. Negyed ötkor indultam Árpád-hídtól, Volánbusz, 375 Ft-os, baráti árú buszjeggyel. A szaunahőmérséklet a buszban kicsit kiütött, aztán a végállomás, maga a falu, Pilisszántó az még jobban. Ugyanis a sziklaszínház belevájva a Pilisbe, valami 1 km-es, felfelé tartó gyaloglás után érhető csak el. Mindezt egy zúzottkő emelkedőn, amin gyalogolni kész tortúra. Hogy ki volt az a roppant okos, aki ezt oda kitalálta, és még egy keresztet is faragott a tetejére, nem tudom. Biztos valami túlbuzgó Szörényi-fan. Na mindegy.

Felértünk, mintegy két liter vizet kiizzadtunk, de fönt már némi szélmozgás is volt, ami segített lehűlni. A panoráma aztán kárpótolt (komolyan, már csak egy libegő kéne, és szuper lenne!). Meg persze a zene. John Mayall játszott, előtte három együttes is fellépett, közöttük az én kedves barátomék zenekara is. Igazából ők voltak a fő oka annak, hogy kimentem. :) Az első sorban csápoltunk ezerrel, beszélgettünk utána csomót, megismerkedtem a barátokkal, családdal.

Ráadásul meglepő módon itt – hihetetlen! – találkoztam kettő (kettő!) középiskolás évfolyamtársammal is, akiket úgy 6 éve nem is láttam! Nem is nagyon akartam elhinni. Odamegyek az osztályból a legjobb barátomhoz, mondom nem te vagy-e a izé, de én vagyok, elkezdünk beszélgetni, erre odajön a másik. :) Mondom, számíthatunk még valakire a Hunfalvyból? :) Szóval vicces volt, hogy pont itt, ebbe a sziklából vájt akármibe sodort a világ forgásának pont ebben az időpontjában mindhármunkat a gondviselés.

Szóval jó élmény volt, jó zene, jó emberek, de legközelebb lehetne egy ilyen koncert például Budapesten. :)

Izzadok, mint egy igásló, és semmi nem segít.
Ma Pilisszántó John Mayall koncert. Oda fogok menni, Volánbusz, ötszáz fok. Fincsi lesz.
Mellesleg tegnap kaptam szülinapi tortát és ajándékot is. Teljesen elérzékenyültem.

Nekem nagyon tetszik a Szentkirályi Theodora legújabb kampánya, amelyben az élet apró örömeire helyezik a hangsúlyt. Mint például az a plakát, amelynek fő szövege: “A mosoly az egyetlen görbe, amely mindent kiegyenesít.”

És valóban. Kettő hónapja vettem észre, hogy nyitottabban állok az emberekhez. Nyitottabban emelem rájuk a szemem az utcán, és meglepő: időnként rájuk mosolygok. Ez korábban egyáltalán nem volt jellemző, és eddig 100%-ban pozitív a tapasztalatom. A mosoly jó. A mosoly erős és hatékony. És a legmeglepőbb, hogy férfiakon és nőkön egyaránt működik. Jobb kedvet csal az arcukra, és jó érzés, amikor viszonozzák.

Basszus, mosolyogjunk már egymásra többet! :) Megéri!