Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Az már majdnem harminc.

Van a Duna Plazaban valahol fönt egy McDonald’s, és vele szemben van néhány ilyen kifőzde-szerűség. Na pont a mekivel szemben van egy gyrosos, egy nagy körméretű török bácsi szokott ott lenni, és időnként, ha kommunális kajálást tartunk, vagy hozunk kaját az irodába, onnan szoktunk gyrost venni. 550 Ft, és nagyon fincsi. Van benne minden, szép nagy pitában, még feta is, és egyszerűen finom. Egyetek ti is belőle!

Csak ennyit akartam. :)

Egyik este álltam a Deák téren a négyes busz megállójában, és nyolc-tíz méterre tőlem, a telefonfülke mellett három darab zöld kuka állt. A kukák mellett egy kék, szakadt IKEA szatyor, a szatyor gazdája, bizonyára egy hajléktalan, pedig nagy átéléssel szemezgetett a kukák tartalmából. Nem zavarta az sem, ha műanyag zacskóban lévő, összekötözött fülű “csomagot” kellett kibontania, és a szemetet egyenként válogatta ki, az értékesebbnek tűnő holmikat beleejtette kék IKEA szatyrába, a számára értékteleneket visszaejtette a kukába.

Nem zavarta, ha “női hulladékok” között matatott, de a leveleket, borítékokat is egyenként átnézte. Nem olvasta végig, mert valószínűleg annyi ideje nem volt, meg nyilván nem azért túrja a kukát, hogy borítékokat olvasgasson, mégis roppant ijesztő és szürreális volt.

Hiszen ott áll egy ember afölött a csomag fölött, amiről amikor összekötözted a műanyag szatyor fülét, és levitted a társasházi szemetesbe, azt hitted, hogy megszabadultál tőle. Viszont ez nem így van: felbukkan valaki, aki kibontja a szemetedet, amiben esetleg legszemélyesebb dolgaidat pottyantottad még a lakásodban, és végignézi. Végignézi gyakorlatilag az életed. Nem hiszem, hogy érdekli, de mégis megtudja, hogy mit eszel, kitől kaptál levelet, milyen tampont használsz, milyen gyakran szexelsz, milyen kozmetikumokat használsz, mindent. Végigtúrja a szemeted, végigtúrja az életed, és azonnal meg is ismeri azt, megismeri az életed.

Ez félelmetes.

A közelmúltban felmondtam egy korábbi cégemnél, mert új munkám lett, és a napokban leültem a korábbi közvetlen főnökömmel egy sörre.

Na és ez nagyon jó volt. Fontos, bizalmas és személyes információkat osztott meg velem, cserébe pedig én is. Elmeséltem neki, hogy mi motivált a munkahelyváltásban, elmeséltem neki, hogy a korosztályom, a huszonéves korosztály mennyire fontosnak tartja a piaci fizetést (nem pedig azt, amit a főnök “piacinak” gondol…), és nagyjából végigmentünk a közösen töltött hónapokon.

Büszke vagyok rá, hogy vele dolgozhattam, egyik mesteremnek és példaképemnek tekintem, és nagy tisztelettel és szeretettel gondolok rá a további életemben is. Az egyik olyan ember a cégnél, akiből milliószám kéne mindenhova, mert tökéletes szakember és jó barát.

Rossz volt őt magára hagyni ezzel a helyzettel, hogy elhagytam egy ilyen kritikus helyzetben, de megértette, hogy akkor az adott élethelyzetemben ezt a döntést kellett hoznom. Azt mondta, hogy valószínűleg ő is ezt hozta volna meg a helyemben.

És ebből jöttem rá, hogy mennyire fontos a kommunikáció, a visszacsatolás, a beszélgetés. A “nagyfőnökkel” ilyesmit el sem tudtam képzelni, mert ő egy fafejű tuskó (nő), de szerintem fontos, hogy a munkahelyi problémák vagy örömök “megosztódjanak”. Ha probléma van, akkor pedig akár még mediátort is célszerű bevonni, akinek sokkal nyíltabban és őszintébben lehet nyilatkozni, mint közvetlenül a nagyfőnöknek, ahol már eleve az ő elvárásai szerint válaszolsz bizonyos kérdésekre.

A kommunikáció pedig fontos. És lásd: kettő pohár sör mellett kötetlenül tudtunk megbeszélni olyan dolgokat, amiket az egy év közös munka alatt sok ok miatt nem tudtunk. Jó volt ezeket megosztani, bizalmasan, egymást között. Gondolkodtam rajta, hogy változtatott volna-e mondjuk ez valamit a döntésemben (nagyon valószínű, hogy nem), de az eredmény, a “fellélegzés”, a közös érdek és gondolkodás nagy terhet vett le a szívemről, hogy olyan ember volt a közvetlen főnököm, akire bármikor bárki előtt büszke vagyok.

Bizony számtalan forrás áll a rendelkezésére annak, aki még nem fürdetett élőben macskát: a macska természeténél fogva ugye gyűlöli a vizet. Ha még nem is fürdettetek macskát, akkor is biztos láttatok már olyat, amikor a macska a mellső lába vízhez ér, akkor milyen akkurátusan próbálja lerázni magáról, hogy egy csepp se maradjon rajta. Na ebből kiindulva elképzelhető, hogy a macsek és a víz viszonya nem minden tekintetben felhőtlen.

Ehhez képest a mi macskánk tökéletesen toleráns a fürdetéssel kapcsolatban, holott sem kiállításra, sem sehova se visszük, és hiába nyalja magát naponta többször is tisztára, azért amikor a kajája szagát magára keni, és összeszedi az összes port a lakásban, az annyira nem kellemes. Ezért egy havi egyszeri fürdetést szoktunk beiktatni, ami őt sem terheli meg lelkileg, meg talán nem is hátrányos rá nézve.

Annyi a szitu, hogy a fürdőkád a legalkalmasabb terep. Én nem szoktam vizet engedni alá, hanem langyosra állított zuhannyal előbb lecsutakolom, majd természetes macskasamponnal átdörzsölöm, a fejét pedig sosem bántom, mert az nagyon kellemetlen neki. Se vízzel, se samponnal nem locsolom meg a fejét, hanem befogom a szemét, és egy villámgyors vizes kézmozdulattal csak áttörlöm, ennyi. Még a vizet sem szoktam elzárni samponozáskor, hanem zuhanyról a csapra állítom, hogy a kezemre tapadt töménytelen mennyiségű szőrt le tudjam öblíteni. Aztán vissza a vizet zuhanyra, tökéletesen alaposan lemosom a sampont mindenhonnan, majd két kézzel igyekszem a lehető legtöbb vizet “kisajtolni” belőle: fejétől hátrafelé húzom a kezemet, mint pl. amikor a borotvahabos lufiról a két tenyereddel hámozod le a habot. Aztán kettő darab törölköző következik, mert az első mindig csupa víz marad, a másodikkal viszont már majdnem szárazra törölhető. Utána elengedem, mert úgyis egy legalább másfél órás elfoglaltság következik: végignyalja magát tetőtől talpig, hogy ismét megadja magának a saját nyála szagát a testén. Hát ennyi a macska fürdetése.

Engem mondom meglepett, hogy semmi tiltakozás, semmi küzdelem, mindössze néhány vernyogás kíséretében, nagyon okosan és türelmesen viseli az egész procedúrát.

Egyébként vizesen a macska hihetetlenül gebe, mintegy feleakkora a megszáradt szőrös mivoltának.