Megyek reggel a dolgozóba, és a hatalmas épület tetején kettő darab fácán, azaz fácán madár röpködött, majd elhúztak északnak.

?!?

Az talán ezek után már kevésbé jelentős esemény, hogy számlálhatatlan mennyiségű kis csiga próbált a kertben menedéket találni, közöttük pedig néhány gyík élvezte még az utolsó erős napsugarakat. És ilyen büdös bogarak vannak a mosogatóban, azaz ha agyonütöm őket, büdös lesz.

Fácán, érted?

WTF?

Az állami posta hirdeti a fenti képen vázolt módon (for the record: egyetlen kép egy hasonló finomságokat tartalmazó flash prezentációból) a DM szolgáltatását.

A vicces az, ahogy kommunikációs-marketinges picsák módjára írják a nyilvánvaló hazugságot: 140 év alatt megszerzett gyakorlati tapasztalat, és a kor igényeinek megfelelő megoldások. Muhaha.

Tessék mondani, a csomagok kirablása, az Amazonos küldemények eltulajdonítása, az ajánlószelvények elhányása, nekem szóló csomagok idegennek átadása (megtörtént!) tartott 140 évig megtanulni? Ezeket a gyakorlati tapasztalatokat tartott eddig elsajátítani az állami postának? Illetve ezek a 2007-nek megfelelő megoldások? Na csak azért, mert lehet, hogy viszont én vagyok tájékozatlan.

Én ugyan ide nem írom ennek trágyafosnak a honlapját. Find it or fight it.

Flora, Szeresd a szíved program.

Biztos egyesek giccsesnek gondolják, nekem egyik kedvencem ez a reklám. Az én érzékeimet mindenesetre elbűvölte.

Jos Buivenga készített egy szerintem elég jó kis fontot, Anivers a címe az “anniversary” (évforduló) szóból, és ezt a fontot választotta a Smashing Magazine is az ünnepléshez.

Ami nagyon jó a fontban, hogy a teljes magyar karakterkészlet (full Hungarian character set) benne van, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Szép, mostanában divatos font.

Innen lehet letölteni.

Bizony, bizony, évek hosszú sora után már-már vágom a centit, hamarosan én is hardcore apple-ista leszek.

Az első egy ilyen lesz, a második beszerzés meg egy ilyen. Butiful.

Hamarosan, tik-tak-tik…

én szív alma

Tíz éves a csigatévé, nevéhez méltó sebességgel haladt előre valamerre az utóbbi tíz évben, de most különleges alkalom van. Az évforduló előtti emlékezés kapcsán emlékműsor idézi fel a csatorna tíz évét (”Ilyenek voltunk”).

Nézem, nézem, és mintha megállt volna az idő 1987-ben, amikor Jakupcsek felvezeti az egyes “jeleneteket”, mint Kudlik Júlia, bemondja a fotókra montírozott idézeteket (ez egy tévé könyörgöm, fotók? mozgókép, wtf?), majd az előre megírt kommentárt is elmondja és végül a konzervtaps.

Belegondolok a konzervtapsba: ezeken tényleg röhög valaki otthon a képernyőt bámulva, vagy jó magyar szokás szerint a nézők még azt is elvárják, hogy megmondják nekik, hogy hol kell röhögni? Úristen.

Végül is miféle ún. televíziózás az, ahol egész estés mozifilmeket (Gyűrűk ura bájdövéj) 4:3-as képaránnyal adnak, Dolby Surroundról pl. hallottak már, széles képről hallottak már? A híradók minden egyes kibaszott év végén diadalmenetben szólaltatják meg a mediamarktok szóvivőit, hogy na, idén is elfogyott tízmillió plazmatévé és széles képernyős LCD? Igen, elfogyott, jön a borítékolható válasz. Hát akkor a tévék mért nem ilyen formában adják legalább a nagyfilmeket? Eszem-faszom megáll, nem tudom a választ.

Végül is miféle ún. televíziózás az, ahol egy gagyi bulvár hírműsor (Fókusz) bemondója (Kolosi Péter) programigazgató lehet? Úristen #2.

Egyébként találó a műsor címe, ilyenek voltunk, és hát igen: ilyenek is maradtak. 1995-ből ittragadt az egész, és még árad is a penész szaga.

MátéKrisz: “keletnémet munkásokból álló futószalag”. Ennyi.

Bármelyik nap bármelyik híradója mehetne egy az egyben a szilveszteri kakibakiparádéba. Csókolom csókolom.

Update: Csucsuka zseniális kommentje az eset kapcsán.

Hűbazmeg, ez az album de kibebaszottkirályság!

Igazi dzsémszblántos nyarvíkolás, de végigpörgettem a számokat, egytől egyig azt mondom, ötcsillag. Egyenként is, az albumra is. A Back to Bedlam album nekem annyira nem tetszett, a You’re beautiful túlhájpolt trendiszar volt, a többi számra meg már szinte nem is emlékszem. Erre kedves barátom elémtolja ezt a lemezt, illetve nem is elém tolta, hanem egyenesen bele a fülembe, mindenféle előzetes értesítés nélkül. És akkor szedem fel az állam a padlóról bazmeg. Kiváló. Kőkemény. Zseniális. Húúú.

All the lost souls, ötcsillag.

Update: a “Give me some love” üt. Ez a kedvenc. Pillanatnyilag. :)

A múltkori TukTuk-os bejegyzésre érkező válaszok után újabb lendületet vett a kajarendelő szolgáltatásunk tesztelése: most Pötyi mama következett.

Három rendelés történt időben egymástól napokkal eltolva. Eredmény: háromból kettő kiváló, egy pedig közepes.

A kiválókat felesleges ecsetelni, adott ár mellett akkora adagok érkeztek, hogy az két embert is egészségesen jóllakatna, mi pedig kettőt rendeltünk… :) Az már elég egy hadseregnek is. Legutóbb fetával-sonkával töltött szárnyas volt gombás rizottóval, és kiváló osztályzat. Finom és nagyon sok.

Az egyetlen csalódás egy szintén rizses étel volt, ami már-már a híresen zsírban tocsogós DonPepe tálakat idézte: ennek ugyan nem volt az alján másfél centi tömény olajréteg, de sajnos csöpögött ebből is az olaj. Ez nagyon rontja az étek élvezeti értékét, ezért ez egy kegyelemkettes.

Átlag: négyes, iskolai osztályzatokkal mérve.

Update 2007. november 4.: kb. egy hónapja ismét rendeltünk Pötyi mamát. Amit kihoztak, kritikán aluli. Olajban tocsogó néhány gombafej 800 forintért, néhány csirkemell hús égett széle valamivel töltve 1500 forintért, és 10-12 darab krumplis valami, a doboz alján. Katasztrófa. Cserébe felajánlottak egy üveg üdítőt ingyen (muhaha), de én inkább soha többet nem rendelek tőlük. Inkább főzök.

Épül majd (vagy nem) ez a szalmaerőmű Tokajban, ami körül óriási a felhajtás mostanában.

Ami nem is csoda, amikor ilyesmi nyilatkozatok hangzanak el:

Botos szerint a szalma szállítása sem okoz komoly környezeti károkat, a cég közleményében lévő számokkal megegyezően azt mondta, az erőmű miatt óránként kevesebb, mint egy kamion fog érkezni Tokaj felől.

Tessék mondani, az óránként kevesebb, mint egy kamion, az mennyi?

Kevés kedvenc hidam van Pesten, a Szabadság-hidat különösen szeretem. A Kálvin tér és a Fővám tér szűkebb hazám. Hosszú évek óta a Szabadság-híd és a Margit-híd jelenti számomra a kapcsot Budára, ezeken kelek át legtöbbször. Az utóbbi időben viszont elég keveset járok Budára, a Szabadság-hidat meg a felújítása miatt lezárták minimum egy évre.

Gyalogosan ugyan lehet rajta haladni, felváltva valamelyik oldalon (biciklizni tilos ugye), és a rakpart alján zúgó gépekből kilógó csöveken nyilván pumpálják a hídra a felújításhoz szükséges anyagoka. Igen ám, de a víz már a gépek alját nyaldossa, amint az a további képeket látható. Vajon mi lesz, ha a masinákat elönti a tervezhető rendszerességgel kiöntő Duna? Vajon belekalkulálták-e az okos mérnökök a “túlfolyást”? Nem tudom, mindenesetre szép lesz majd a híd a felújítás végén, állítólag visszaállítják eredeti kék festését, ami meglepően újszerű lesz az évtizedes libafoszöld szín után, amit már tökre megszoktunk egyébként.

A tovább után több fotó. TOVÁBB »