Én még életemben nem száguldoztam hajón, ezzel meg bejártuk gyakorlatilag kompletten a Dunát, ez úgy megy, mint a villám. A nap még szikrázóan süt, a szél finoman belekap a hajadba, és fodros hullámokat vet a bivalyerős motor. Érdekes élmény volt azért átsuhanni a hidak alatt, ahol normális esetben felül járunk. :)

Szerintem a macskánk a világ első zokni- és alsónadrág fétises állata.

Akárhányszor kiteregetem a ruhákat a szárítóra, ő akkurátusan legyilkolja róla a zoknikat és az alsókat a földre. Igen ám, de csak a sötét színűk érdeklik, a fehérekhez nem nyúl! Felágaskodik erre a “repülő” szárítóra, és lekapkodja a zoknikat. Őrület, komolyan. Aztán ha felfedezem, akkor persze sunyít, mert utólag tudja, hogy rosszat csinált, de amikor csinálja, akkor valahogy ez nem jut eszébe.

Ugyan tombol az ősz, de egy kedves tavaszi emlék előhívásaként íme egy kis pitypangos rét:

Ahogy azt korábbi bejegyzésemben is írtam, Apple leszek. A megtérés, avagy transzformáció első lépéseként már ott is egy iPod beszerzését említettem, amit a tegnapi nap folyamán hirtelen felindulásból el is követtem. :)

Ez pedig gyönyörű. Szép, vékony, könnyű, és videót is játszik, és mindent. És egyszerűen fantasztikus. Még ugyan szopok az iTunes-szal, itt, az ezer éves IBM PC-n (650 MHz proci, muhahahahaaa), de a kitűzött menetrend szerint már idén én is iMac-hez fogom dokkolni az iPod-omat, bizony. :)

Na szóval mission partially accomplished.