Furcsa kis világ ez, minden utcának, minden háztömbnek megvan a maga kis domíniuma, azon rendszerint egy cigány család őrködik, és a lehető legjobb időben csap le az újdonságokra - amik másnak már régiségek.

Új életre kelnek valószínűleg a mi tárgyaink is, amiket ma este hordtunk le az utcára, egy már ott lévő lomkupac mellé. Elég vegyes volt a felhozatal, én egy kimustrált tévére raktam egy csomó kacatot, és kettő, azaz kettő másodperc múlva már ott is termett a szomszéd kupac barna ura, aki vértigris módra széttépte a papírtáskát, amiben a cuccokat vittem. Kicsit meg is ijedtem, hogy még azzal a mozdulattal engem is széttép, de szerencsére nem. A második körben lecipelt lommal ugyanígy tett, harmadik kör nem volt.

Mindenesetre hasznos volt, mert végre megszabadultunk egy csomó kacattól a szekrények tetejéről és beléből.

Ma az utóbbi időszak legkeményebb napja volt az életemben. Egy fontos, nagy munkán vagyok túl, egész napos nagy fesztivál, hajnaltól estig, hullafáradt voltam, mikor hazaértem.

Aztán valahogy tegnap eszméltem rá, hogy én meg pont MÁRA beszéltem meg az első találkozásomat az edzővel. Halleluja, megtörtént tehát az első kondizás, zsírégetés ezerrel, formába fog jönni tohonya testem. Szóval gyakorlatilag ma kiszívódott minden életerőm.

De tök jó volt mozogni, és rögtön kaptam is egy két hónapos programot. Eltűnik a háj, csak eltűnik végre…

Milyen furcsa felismerés!

Akkor veszed észre, hogy tulajdonképpen milyen hajlékony is az emberi test, amikor megpróbálod magad leborotválni. Igen, ott.

Azért sikerült ;-)

Két évvel ezelőtt volt egy nagy lakástakarításunk, amikor számtalan féle hulladék gyűlt össze, amire egyébként nem is úgy tekintettünk, mint hulladék. Éppen ezért gondoltuk, hogy valami újító módon használjuk fel ezeket. Egyébként ha jól emlékszem, tonnaszámra gyűjtött PC World és ilyen egyéb magazinok voltak, amiket nem volt szívünk egyenest a kukába dobni.

Ekkor jött a gondolat, hogy használjuk ki a nemrég telepített hulladékgyűjtő szigetek egyikét. Ez valahol a Klauzál tér környékére esett (de lehet, hogy rosszul emlékszem már), és akkor jött a kérdés, hogy hogyan szállítsuk a százezer újságot oda. Mivel egyáltalán nem volt más ötletünk, elővettünk két darab hatalmas hátizsákot, amiben költözésünket is többnyire megoldottuk, és teleraktuk a papírral. Nem tévedés, úgy megtömtük, hogy alig bírtuk felvenni a hátunkra!

No mégis megindultunk a teherrel a szelektív hulladékgyűjtő felé, s imígyen hajtva környezetünkért érzett felelősségtudatunktól, szinte röpült az idő. Megérkeztünk, és néhány értetlenkedő pillantástól kísérve hátizsákjaink tartalmát akkurátusan belezsuppoltuk a papírgyűjtőbe.

Miután a feladatot teljesítettük, hazamentünk, és egyszerűen örültünk, hogy megszabadultunk a papírtól, és csupán egy kis energiabefektetéssel (= cipekedés) úgy érezhettük, nem is veszett kárba az a rengeteg papír.

Azóta egyébként szisztematikus szintre emeltük a háztartási hulladék szelektálását: ide a piac melletti dobozokba szoktunk gyűjteni. Egy papírtáskába szoktuk a papírt rakni, amit papírtáskástul bele lehet dobni a gyűjtőbe, a különféle (színes és fehér) üvegeket is visszük (leáztatva a matricákat róla, stb), ha pedig nagyritkán van fémhulladék (pl. konzerv), akkor azt is az üvegekkel együtt.

És meg kell mondanom, hogy ez a rendszer kurvára nem jár semmiféle kellemetlenséggel, nem jár plusz időveszteséggel, nem okoz semmiféle többletráfordítást - nekünk. Hiszen ha éppen összegyűlt egy adott mennyiség, akkor egyik reggel pl. bevásárlásba menet egyszerűen bedobom az útba eső gyűjtőbe, és kész. Viszont merem remélni, hogy nem haszontalan, hogy mi is apró pontként hozzájárulunk a szelektív hulladékgyűjtéshez.

Tegyetek így ti is!

További források:

Fővárosi Közterület-fenntartó
Környezetvédelmi Minisztérium
Ökopannon Kht.

Tégy te is a bolygónk védelméért még ma!

1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.

3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

8. Ne vesztegesd az idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.

9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.

11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!

12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.

13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

A mai nap tökéletes lezárásaként egy lazító fürdőzés mellé tettem a voksot, amire már csütörtökön felkészültem. Az összes kifogyóban lévő tusfürdő tubust összegyűjtöttem, vettem Kneipp pezsgőfürdő-tablettát, aztán ma elkezdtem teleengedni a kádat. Míg a víz megtöltötte, addig a szokásos testszépítési procedúrákat játszottam (borotválkozás, egészségügyi szőrtelenítés, stb.). Aztán összeöntöttem az összes tusfürdőt, belehuppantam a habokba, majd bedobtam a pezsgőfürdő tablettát.

Sajnos ez alig pezsgett, viszont legalább jó illata volt. A macska megpróbálta mancsaival legyilkolni az egyre növekvő habokat, de azok csak szálltak, szálltak, és egyre újabbak termelődtek. A halott próbálkozást végül felismerve feladta a küzdelmet, ezért békésen elfeküdt a mosógépen. Most puhának és lazának érzem a bőröm. :)

Holnap pedig ismét visszatér a jól ismert taposómalom.