Na, végre nem kapok azonnal hányingert, ha erre a képre nézek:

Nem teszek semmiféle fogadalmakat 2008-ra. Három-négy alkalommal már volt rá példa, hogy tettem, és a tapasztalatok azt mutatják, úgysem működik. Sosem tartom be azokat, és valószínűsítem, embertársaim túlnyomó része sem. Ezért még pusztán hagyománytiszteletből sem teszek ilyeneket, mert ennek aztán tényleg semmi értelme.

Igazából arra jöttem rá, hogy sutba az évvégi fogadalmakkal: ÉV KÖZBEN zajlik az élet, ÉV KÖZBEN kell nem fogadalmakat tenni és megvalósítani, hanem CSELEKEDNI. Fogadkozni bárki tud, csak aztán többnyire a feledés jótékony homályába vész az egész. Ezért inkább ha vannak terveid a jövőre nézve, akkor egyszerűen CSINÁLD MEG őket és kész.

Talán véletlen egybeesés, hogy mikor áttértem Mac-re, a korábbi PC-m egyik régebbi vinyója, a 15 gigás megadta magát (vicces, hogy a Maci vinyója 17-szer ekkora!). Folytonos kattogással lehelte ki lelkét, megadva magát az enyészetnek. Na ja, szolgált vagy hét évet, igazán megérdemli, hogy az örök bitmezőkre távozzék.

Mielőtt azonban ezt megtette volna, én még jól kibeleztem. Szedtem már szét notebook vinyót, az gyerekjáték volt. Itt azért komolyabb házba van szerelve az elektronika, de nincs lehetetlen! A hatfejű csillag csavarhúzó helyett egyszerű, életlen kés szolgált csavarhúzóul, azzal sikerült eredményesen kihajtani a csavarokat, meg felfeszíteni a fémborítást a tetejéről.

Vannak még képek, kattints! TOVÁBB »

(vagy rendeljetek meg) hiánycikket. A várakozás percei idegőrlők. Lehet, hogy ezért nem tudok aludni én sem?