Azt hiszem, ha nem lennék tárgyilagos a Macintosra váltáskor, oda lenne az egész hitelességem. Ezért nem fogok itten egekig magasztalni semmit se (azt már megtettem naivabb, ifjabb időszakomban), hanem megmondom azt is konkrétan, ha valami szar.

Egészen konkrétan a Finderről van szó: hálózatos kapcsolat egy másik Macival, másolás megosztott asztalról megosztott asztalra, és basszus az átmásolt fájlok az én gépemen nem labelezhetők.

Az érthetőség kedvéért erről van szó, vagyis amit az alábbi képen lévő fájllal gond nélkül meg tudok csinálni, na azt a másoltakkal nem:

Szóval azokon a fájlokon nem tudok labelt módosítani, mert nem szerepelek azokon a fájlon adminként.

WTF? A saját asztalomra másolt fájlokon nincs adminisztrátori jogom? Ajjaj. Próbáltam a kérdést másik Macissal is megvitatni, viszonylag értetlenül állt ő is a kérdés előtt (pedig nem ma kezdte, javasolt is alternatív megoldásokat), de a végén azt mondta, várjuk meg az OSX első nagy frissítését. Valamikor 2008. januárjában.

Karácsony este (24-én) még nem voltam túl jól, viszont úgy döntöttem, hogy épp itt az ideje, hogy némi friss levegőt is szívjak, ezért esti sétára indultam. Amit láttam, az nagyon meglepett és lenyűgözött. A város egy egészen új, fura és eddig nem látott arcát mutatta.

Egyetlen ember sem volt az utcákon. Nyilván mindenki odahaza bontogatta a csomagokat, átszellemülten örült a karácsonynak vagy tudomisén, de teremtett lélek alig volt odakint. A Váci utcában csak egy szerelmespár turbékolt, és egy román idősebb férfi és nő vonszolt maga után egy kölyköt, aki bármilyen nyugati sztár akármekkora stadionbéli hangosítását túlsivalkodta. Visszhangzott is az utca, alig bírták csitítani. Biztos otthon nem üvöltözhet, kiéli magát itt Pesten.

Csend volt a városban. Olyan hihetetlen csend, amit sem eddig, és valószínűleg ezután sem fogok többet átélni. Egyszeri és megismételhetetlen csend és nyugalom. Hideg, béke, csend és nyugalom. Ráadásul új hangokat fedeztem fel a városomban. Egy különös zajra lettem figyelmes, amikor a Vásárcsarnok sarkához értem. Fura, sípoló, indusztriál-jellegű hangot, és nagyon kíváncsivá tett, mi lehet az, hiszen korábban sosem hallottam.

Kerestem a hang forrását, mert ilyen szakaszos volt. Egyszercsak felnéztem, és rájöttem, mi az! Az épület sarkán lévő térfigyelő kamera forgása volt az! A forgatómotorok hangját hallottam. Nagyon meglepődtem. Egyrészt fogalmam sem volt, hogy itt van térfigyelő kamera, másrészt hogy ennek működés közben ilyen hangja van. Fura, hogy ezt a hétköznapi városi zajban, forgatagban, fergetegben észre sem vesszük.

Bizonyára engem követett, amint fotóztam a téren. Nyilván nemzetbiztonsági veszélyt hordoztam, amint magamban mérgelődtem a tér újabb lerombolásán.

No vannak sok képek, tessék kattintani a továbbra! TOVÁBB »

Múlt hét hétfő: 87,3 kg.

Ma reggel: 82,4 kg.

Lám-lám, a lucullusi lakomák elmaradása miféle jelentős súlycsökkenést eredményezett. És az is érdekes, hogy két hónapnyi kondizás után hangsúlyosabbak lettek az izomtónusaim, különösképp a karomon és a lábamon. És ez jó, és lesz még jobb is.

A nagy mumus persze, a domborodó pocak még várat magára. Ez a főszörny. A pályavégi…