No hát lassan egy hónapja használom aktívan a masinát, és ez kurvára nem sokat jelent. Képességeit a legcsekélyebb mértékben sem használom ki (még), éppen ezért is esett erre a belépőszintűre a választásom kb. egy fél évvel ezelőtt. Azért, mert azt gondoltam, jó lesz ezen megtanulni a szigorú értelemben vett alapokat, amiket azután bámilyen gép használata esetén tudok alkalmazni.

Ég és föld. Persze volt már a kezemben tükörreflexes, de nagyon sokáig (négy évig) egy Canon kompakttal (PowerShot A85) fotóztam. Az eredmény ismert: szar, bemozdult, gyenge minőségű fotók, jó fotó kizárólag tűző napon, atomstabil kézzel és/vagy rövid záridővel készülhetett.

Félreértés ne essék: számomra digitális tükörreflexes fényképezőgépet két (kettő) cég gyárt, a Nikon és a Canon. A többi a leves.

A kompakt gépek azok, amik kicsikék, többnyire tégla formájúak, az objektívjük a géppel egybeépített, vagyis nem cserélhető, könnyű a kezelésük, egyszerű “előkapom és fotózok” stílusú masinák.

A bridge gépek már komolyabbak, objektívjük nagyobb, azonban még nem cserélhető, szolgáltatásaik komolyabbak. Bridge (=híd), vagyis átmenet a kompakt és a tükörreflexes között.

A gépek királya természetesen a tükörreflexes (mint az én D40x-em). Hívják őket SLR-nek is (Single Lens Reflex=tükörreflex), ami az analóg tükörreflexes gépre vonatkozik, illetve DSLR-nek a digitális tükörreflexes gépeket, ezekben már nem filmre dolgoznak, hanem kizárólag digitálisan.

A működésében is eltér a két alatta lévő kategóriától, hiszen komoly zárszerkezettel rendelkezik. A zárszerkezet az, ami útját állja a fénynek, és exponáláskor kinyit, hogy fény érje az érzékelőt. Ebből adódik elég speciális hangjuk is, ami a fényképezőgépek “nemzetközi” hangja is egyben. (Ezért van az, hogy a kis kompakt gépeken is be lehet állítani, hogy exponáláskor kiadják magukból az ismert “elsütés” hangot, de ez ne tévesszen meg bennünket, ez csupán egy hangfájl, amit a kis gépek gombnyomáskor lejátszanak. Illúzió.)

A tükörreflexesek abban is eltérnek a többitől, hogy a képek komponálásakor pontosan azt a képet látjuk a keresőben, amit a lencse is lát, vagyis ami majd a kész kép lesz. A kompakt gépeknél ez nem így van, hanem ott egy külön kis ablakocska található rajtuk, azon keresztül kell nézni, és ez csak hozzávetőleges képet ad arról, hogy mi lesz a végeredmény.

Mért jó a tükörreflexes? Pont a fenti okok miatt. Azt látom, amit fotózok vele. Manuális beállítási lehetőségei miatt azt csinálok vele, amit akarok, illetve pontosabban: azt csinálja a gép, amit akarok, és az úgy is fog kinézni, ahogy akarom. Objektívje tetszés szerint cserélhető, határ a csillagos ég. Kiegészítői hosszú sora széleskörű felhasználást garantál (távkioldó, külső vakuk, markolat, állvány, stb.)

A tükörreflexes nem tud videót csinálni. De - mint bizonyára tudjuk -, a videófelvevős fényképezőgépek kizárólag parasztvakításra szolgálnak, igazából jó minőségű videót úgyse tudnak, egy DSLR viszont ne videót csináljon, hanem profi képeket, amiket csinál is. Egyébként meg természetesen a tükörreflex technológia sajátossága nem teszi lehetővé a videófelvételt.

Fura egyébként, mert ez olyan, mint a házasság. Megveszel egy DSLR-t, (elveszel egyet…), aztán ráébredsz, hogy új objektívet “akar”, új vakut “akar”, szóval csak költesz rá, költesz rá, de baszki, megéri! Megéri. És aztán van egy alapgéped (ezt váznak hívják, a váz az objektív nélküli, “puszta” gépet jelenti), ami pusztán töredékét éri majd a számtalan objektívnek és kiegészítőnek. Mert ugye a kitobjektív (amit a vázhoz adnak többnyire kedvezményes áron) nem elég, akkor veszel egy másikat, aztán még egyet, és hipphopp, máris többet költöttél, mint a váz ára.

Nekem (most) azért Nikon, mert kurvára nem vagyok profi egy Canonhoz. (Na nem mintha a Nikon nem lenne profi!) Szolgáltatásai - papíron - tökéletesen elegendők nekem. Meg hát szégyellnék is egyelőre lelkes műkedvelőként olyan géppel dolgozni, amit úgysem tudnék kihasználni. Ezzel nem szégyellek, a D40x-ről úgy érzem, hogy az én gépem.

Ezért kérlek benneteket, nézegessétek a képeimet, és kommenteljétek őket bátran a Flickr-en is! Ebből én is tanulok.

jól kifújja a városból a szennyet meg a szmogot. Ráfér a városra, napok óta borzalmas a levegő.

Mediterrán tavaszt érzek. Még holnapig…

reggel az ajtón kilépve meglepetten vettem tudomásul, hogy felesleges volt sálat vennem, mert hőcsapdaként éreztem az egész kabátomat is.

Megmagyarázhatatlan módon tavasz van. (Persze meg tudjuk magyarázni, lásd globális felmelegedés.) Aszongya a Macintosh, hogy ma volt 12 fok is. Ánbilíveböl.

Na itt sem leányálom ám az élet.

Szerintem a drága jó barátainknak ott Kaliforniában nem egy semmire sem használható vékony gépet kellett volna kifejleszteni (mekbooker, nincs benne optikai meghajtó, wtf?), hanem a hiperfos Leopardhoz (az operációs rendszer) kiadni a százmillió hibát orvosló frissítést.

Én elhiszem, hogy nagy a nyomás a vezéren, hogy minden egyes keynote-on prezentáljon valamit, de a rengeteg ánbilíveböl, ánforgetteböl, nevörbifór, stb. helyett kedves jó Steve Jobs (Designed in California) inkább egyetlen egy dolgot kellett volna bejelenteni: a Leopard frissítőcsomagját. Ráállítani minden szabad szoftvermérnököt az országban, akinek nincs m$-os előélete, és máris gatyába rázható ez a katyvasz.

Ez sokkal nagyobb jelentőségű lett volna, mint egy ostoba vékony notebook.

Megbaszhatják.

Figyeljetek csak - Gus különösen -, szeretnék egy próbababát szerezni. Az olyan, amire ruhákat szoktak rárakni pl. a kirakatban, olyat méghozzá, aminek lehet mozgatni a lábát, kezét.

Nem, nem, nem szexuális célzattal kell, hanem munkához.

Andrissal voltunk az Iparművészeti Múzeumban, megnéztük a “Megvalósult tervek 2007″ kiállítást. Meglepően jól éreztem magam, ahhoz képest, hogy kulturális igényeimet kb. az ókorban elégítettem ki legutoljára múzeumban. Már a szótól is pókkhálók jelennek meg a lelki szemeim előtt: ízlelgessétek csak, múúúúzeum, múúúúúúúúzeum. Jaj. Doh, nyirk (nyirok, na), antik.

Na mondom, ehhez képest egész jó volt, fotósjegyet kértem, és végignéztük a sajnos mindössze két terem alkotást. Csináltam jó sok fotót, tessék megnézni, végigdumcsiztuk Andrissal jól, szóval jó kis vasárnapi kulttrip volt.

Figyelem, ismét történelmi pillanat, életemben először töltöttem fel YouTube-ra saját készítésű iMovie-val szerkesztett és feltöltött videót!

A meglepő, hogy sosem gondoltam volna életemben, hogy ilyet fogok csinálni, erre tessék, 27 évesen átlépem a Rubicont. :)

A nyúlfarknyi filmecske egyébként Murek új játékát mutatja, a fehér szőrcsomót (műegeret?), amit roppant élvezettel bír vadászni.

Kísérőzene: Paris Combo: Living room

Barbapapa egy általában körte alakú, rózsaszín alakváltó teremtmény, aki megpróbál beilleszkedni az emberi világba. Mikor különleges képességét használja, általában a „Hüpp-hüpp-hüpp-barba-trükk” szavakat (varázsigét?) mondja. Különböző szórakoztató kalandok után találkozik fajtája egy nőstényével, aki fekete színű és Barbamamának nevezik. Hét gyermekük születik, mind különböző színű.

:) Egy rózsaszín alakváltó teremtmény.

Forrás: Wikipedia

A Kispad zseniális cikke a macskák kommunikációjáról.

Az a fura, hogy Murek (a macsek, akinek hétvégi apukája vagyok) is pontosan így csinál.