Egy 1990-ben született, ma 18 éves fiatal egyidős a world wide webbel. Hatéves korában jelent meg a piacon az első tenyérben elférő mini-számítógép (PDA). Csupán kilencéves volt, amikor idősebb barátai már a Napsterről beszéltek, és alig múlt 13, amikor a karácsonyfa alatt megpillanthatta élete első iPodját. Nem sokkal később, a középiskolában eltöltött első napján új osztálytársainak talán már a saját maga által készített weboldallal dicsekedett, és nem kizárt, hogy házi feladatát 2001-től a Wikipédia szócikkeire támaszkodva írta meg. E rövid és kétségtelenül sarkított példából is jól láthatjuk, hogy milyen mélyreható változásoknak lehettünk tanúi az elmúlt két évtizedben.

Forrás

egész nap kint vagyok az erdőben a friss levegőn, vágott fű szaga terjeng, fácánok és egyéb különleges budapest-szavannai madarak csicseregnek, gyíkok-békák karattyolnak, csak időnként vág át a tájon egy-egy rendőrségi konvoj valami bűnözővel.

Viszont ezek után basszus, halál komolyan mondom, szeretek hazamenni. A városba bele. Ahogy hazaérek, első dolgom, hogy kinyitom az ablakot, beengedem a lakásba a várost, hogy érezzem: otthon vagyok.

Ti vagytok a tanúim: amennyire tiszta szívből és betegesen gyűlöltem ezt a várost hosszú évekkel ezelőtt, most pontosan ugyanúgy nem tudnék élni nélküle. Ez az otthonom.

Valami furcsa megszállottság miatt egész úton hazafelé ezt dúdoltam.

Tiszta idióta vagyok.

kisfiús báj, nagy, extrém hajjal, legyen szép, defined vékony teste, tudjon huncutul nézni a mélybarna szemeivel, és ezer arcával szavak nélkül is kifejezni mindent, nézzen fel rám azzal a gyönyörűgyönyörűgyönyörű szemével, miközben fülig ér a szája, mert már annyira kívánja a szexet. Legyen vele jó megjelenni bárhol, legyen jó őt átölelni egy babzsákon a barátai iszogatós buliján.

Legyen ő Máté.

Hiányzik.

terelődött a szó a mai edzésen, aztán elegánsan kinyilvánítottam edzőbácsinak, hogy nekem melyik a szebbik nem…

Vicces volt, normálisnak tűnt a csávó. Meg hát én se vagyok épp az a retikülös Ilonka. Viszont ettől egy kicsit még jobban érzem magam a konditeremben. :)

Cserébe én is adnék azok közül a csemegék közül, amik nekem vannak.

Megpróbáltam valami Gravatart varázsolni a kommentek közé.

Légyszí kedves Olvasók, akinek még nincs Gravatarja, regisztráljon magának. Ingyenes, abszolút nem bántja semmiféle adatvédelmi aggályaitokat, és legalább lehet egy vicces kis képetek nektek is, ha kommenteltek - nemcsak nálam, hanem bárhol! A Gravatart egy csomó-csomó szolgáltató (még a freeblog is) magáévá tette és megjeleníti!

számítógépen is nyomom a “C” billentyűt új levél írásához. :)

Merugye a Gmailben c billentyűt nyomva lehet új levelet írni. Aztán csodálkozok, hogy Lotusban nem megy… Hahahahha.

Nörd-e vagyok-e?

Újra elkezdtem a Queer as Folk-ot nézni. :)

Ez a klip viszont tök jó, azért beraktam nektek is.

audio teszt közben egy e célra kialakított lehallgató szobában. (Nem titkosügynökös értelemben, hanem így hívják magyarul ezt a termet.)

Hát nem gyönyörű?