http://perfectlie.freeblog.hu/

Ez volt sorozatunk 1. része. Köszönjük.

Minek TV? Atom szar az öszes műsor.
Torrent sokkal érdekesebb.

(innen)

Fél éve nincs tévém.
Azóta boldogabb vagyok.
(De lehet, hogy azért, mert tévézés helyett mondjuk sportolok, olvasok, torrentezek, tehát minőségi szórakozok, jobban nézek ki és kulturáltabb tartalmakat fogyasztok? Hm. Érdekes kérdés.)

csodás-csokisat, a recept szerint.

Életemben nem csináltam még muffint, de tegnap Greg meglepett vele, gondoltam, innen már nem akadályoz meg semmi, hogy készítsek. A muffinról kellemetlen emlékeim vannak, Bence kétszer is csinált, az egyik olyan lett, hogy gyilkolni lehetett volna vele (értsd: kőkemény), a másik pedig szilvásnak indult, végül valami sós borzalom lett belőle.

Ekkor ő örökre lemondott arról, hogy valaha muffint süssön. Én azonban tudtam, hogy a világ nem fekete és fehér, nosza, ma jött el a pillanat, hogy muffinvágyaimat tésztába öntsem, és elkészítsem az első adagot.

Előtte, hogy jól felkészült legyek, elolvastam százezer receptet, hogy az alaptechnikát elsajátítsam, megnéztem továbbá két Nigella epizódot (lásd alább), hogy biztosan ne kövessek el őrültséget, majd nekiálltam magam is.

Spektrum:

Nigella Choc Chip:

A roppant egyszerű recepttől nem kell megijedni, tényleg ennyi az egész. Csak arra kell figyelni, hogy a szárazakat meg a nedveseket előbb külön összekeverni, majd egybe az egészet, amikor is kapsz egy ilyen rusztikus, nyamvadt, ragadós szart, ami valójában a tészta. Ezt kell elosztani a formácskákba, ami a legnehezebb folyamat, mert a tészta többnyire nem folyós, hanem masszív, de két evőkanál segítségével csodákat lehet tenni.

Hozzávalók: (12 db)
15 dkg liszt
2 tojás
15 dkg vaj (természetesen megolvaszta, folyósan)
15 dkg cukor
3 ek barackíz
1/2 csomag sütőpor
5 dkg kakaópor
5 dkg tört étcsokoládé, 5 dkg fehér csoki (mindkettőből egy táblát vettem, a felét-felét pedig nagy konyhakéssel apróra gyilkoltam)

Elkészítés:
A száraz hozzávalókat egy külön tálban összekeverni, a nedveseket egy másik tálban összekeverni. Aztán a száraz anyagos tálba szépen belecsorgatni a nedves részt, fakanállal eldolgozni, nem kell steril sima minőségűre, nem az angol királynőnek készül. A muffinformába tegyél muffinpapírt (lehet kapni például a Nagyvásárcsarnok, alagsor, kínai bolt: Ázsia Bt.), adagold ki a tésztát a 12 formába, aztán bele az előmelegített (!!!, kb 180 fok) sütőbe, és kb 20 perc.

Jó étvágyat!

amikor viszket a talpad, de nem ám úgy hétköznapi módon, neeeeem, nem, hanem ott belül bazmeg, hogy a talpad bőre meg a csont között! A hús! Viszket a talpfejhúsom áááááááááááááá! És ez olyan, hogy megvakarhatatlan, hiába vakarom meg a talpamat, azzal csak a felszínt kavargatom, semmi értelme, mert ugyanúgy viszket - mintha lenne egy beépített tű odabent, amelyik direkt arra van kitalálva, hogy szúrjon, viszketést okozzon, amit sose tudsz megvakarni. Verhetet a talpad a földhöz, max rádszólnak a kollégák hogy kuss, de úgyse érsz el azzal se semmit.

Itt még azért van mit csiszolnia az anyatermészetnek, úgy érzem.

Ez beszarás jó! :) Én Nokiás vagyok, a szifon annyira még nem fertőzött meg (noha teljes lenne vele a család, hehe), viszont most az északiak csináltak egy kurvajó microsite-ot meg videót.

Tessék nézni: http://openatownrisk.com/

A klip pedig, nem lehetne látni ugyan, csak ha feltöröd mind a négy pecsétet a fenti honlapon, de hát végül az internet világában élünk vagy mi:

A behind the scenes videó pedig:

Szerintem zseniális.

Újabb magyar siker Londonban.

Chris & Tibor táskák. Csekk disz áut. Nem sírni kell, hanem belefogni, oszt csinálni.

Jó, nyilván lekéstem a ma déli bejegyzéshatáridőt, de én is hozzáfűznék egy személyest a Tandemhez.

Én ugyan nem voltam rendszeres látogatója, sőt, meglehetősen rendszertelen, de a blogtalálkozókon, amiken részt vettem, mindig jól éreztem magam, és történt néhány meghatározó ismeretségkötés is a Tandemben. A nagy kedvencemet, Kyan-t itt sikerült megismerni, de találkoztam régi barátokkal is, mint Ricsi, Losték, itt láttam életemben először Gusékat, meg sok más, addig ismeretlen bloggert és bloggerinát. Örülök, hogy sikerült szorosabb ismeretséget kötnöm néhány bloggerrel, itt ismertem meg Andrist is, aki sajnos mostanában kicsit hűvös velem, de nem baj az.

A Tandem barátságos, szerethető, emberközeli. Sokat jártam annak idején a Bank utcában a Sport Café nevű cukrászdába (Arany János utcai metrómegálló). Amikor először beléptem a Tandembe, tökre dezsavüm lett, mintha a Sportba lépnék: ugyanaz a retrószocialista törtkő járólap, a helyből árad az évszázados “lelakottság” (abszolút pozitív értelemben, mint mikor valódi céljára használnak egy helyet), a kis retró asztalok, meg a bicaj az elején külön extra. Szóval már első pillantásra bejött a hely, eleve barátságos a bicaj- és blogközpontúság.

Szeretjük a Tandemet, a kis helyes magas pincért különösen kedveljük (többen is…), úgyhogy srácok, légyszí gyertek vissza! :)

Csináltam egyszer képeket is, és tökre tetszett a zöld fal meg a bohém képecskék rajta.

Azt pedig érdemes észben tartani, hogy szeptember 13-án ismét blogtalálkozó, a remények szerint a (régi-)új Tandemben. (?)

Majd Gus úgyis tájékoztat.

A Nagyvásárcsarnokban fütyülte ezt egy rakodómunkás, azóta bazmeg ez van a fülemben.

Alternatív változat régről, újabban Dömper ezt az Alteregóban nyomja, hihetetlen közönségsikerrel. :) Láttam.

szólj hozzá: Elpattant egy húr 1