a Deák téri betűcsempék varázsával!

Én ez eredeti forrást tudtam, de ennyire részletesen még sose merültem bele a történetbe. Most ti is megtehetitek, ha ide kattintotok!

egy kortyot sem, mégse vagyok álmos. *

Mondjuk lehet, hogy azért, mert a tegnapot gyakorlatilag átaludtam, mélykómában, izzadva és fejfájva. De komolyan, mint a legrosszabb másnap.

* Ja, kávét, ofkoz.

Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s), nyitó jelenet, Gossip Girl 1. szezon, 4. rész. Arról akartam írni, hogy micsoda ütős és precíz volt ez, közben rájöttem, hogy valójában nem is ezt akartam megemlíteni, hanem mást.

Azt, hogy eddig még csak négy részt néztem meg a sorozatból (aminek ráadásul már a második szezonja megy, de én még csak most nézem teljesen elölről), és máris azt kell mondjam, hogy a zenei szerkesztője azonnal megérdemel valami szobrocskát a szakmától. Olyan zseniálisan eltalált zenékkel festi alá a sorozatot, hogy itt borulok lefelé. Felcsendül a Moon River éppúgy, mint Vivaldi, vagy Sean Kingston. Gyönyörűen és ízlésesen kevert koktélja a kontemporális és klasszikus melódiáknak, (bazmeg, mennyi KÁ betű!), egyszóval profi munka. Lenyűgöző. Itt lehet böngészni róla.

A sorozat maga meg szerintem kiváló. Mese habbal, de azért valljuk be őszintén, ki ne szeretne egy rövid időre Nate Archibald vagy (upsz, bocsánat ezért, de) Chuck Bass lenni? :)

valami gonosz kór, gyanítom, a hétvégi próbán fáztam meg a pöppet hideg próbateremben. Most mindenesetre lázas vagyok, folyton fázom, hányingerem van, köhögök, fáj a torkom, és szétrobban a fejem.

Gyógyulgatok.