Itt szeretném megkövetni Gus-t, amiért nem vettem figyelembe a játékszabályzatot, és elkezdtem tippelni.

Mentségemre legyen szólva, hogy nagyon tetszett a játék, abszolút lázba hozott a tökismeretlen bloggerek fotójára tippelgetni (egyébként nem vagyok túlzott blogjáték-résztvevős fajta, kommentelési hajlandóságom is viszonylag alacsony!), és csak buzdítani tudom Gust, hogy ne törje le ez a helyzet, sőt, lelkesítse őt is, és szervezze máris a következő fordulót!

Azon úgysem veszek részt már, úgyhogy tippelhetek, de hozhat különszabályt is, hogy redblek az első kommentjével automatikusan kizárja magát :D :D :D :D :D

Elég sok minden történt az utóbbi egy-két hétben, plusz elég fáradt is voltam, szóval ezért hanyagolódott kissé ez a blogélet.

Ott volt ugye a vacsoracsata, amit gyönyörűen, viccesen, finoman abszolváltunk, hihetetlen vicces volt az egész. Most szombaton tekintjük meg a mind a hatunknál készített filmekből gyártott összevágott filmet, alig várom, szerintem halálra röhögjük magunkat majd rajta. :D

Aztán volt ugye Critical Mass is, amin részt vettünk négyen is, és közülük hárman bicajjal. :) Tök jó volt végigkerekezni a várost megint, de most nem a fősodorral mentünk, hanem saját útvonalon, de a bicajemelésre odaértünk a Városligetbe. Annyian voltak (noha nem annyian, mint ősszel, de azért sokan!), hogy már nem fértünk oda az esemény mellé, de azért egy kis magánakcióban mi (én) is emeltünk.

Aztán szerdán meg szombaton színház, előbbi a Trafóban valami mozgásszínházas premier, hát ez elég LOL volt, a frenáki hagyományoknak folytatandó, volt vetkőzés (értelmetlenül), én ásítoztam egyenesen Elena szemébe, a kissé lassú és vontatott darabon. Szombaton blogszínház, na ez valami beteges volt, mármint nem a színház, hanem azok a blogok, ahonnan a nyersanyagot vették. Úristen, beteg, és még én gondolom magamról néha, hogy beteges dolgokat írok meg gondolok, hát én ezekhez képest extraszűz ministránsfiú vagyok bazmeg. Nem is vesztegetem erre a szót, sokkoló élmények voltak, az biztos.

Ja és még a kettő között volt Vörös szülinapja is, csináltunk finom tortát, a díszítést saját kezűleg készítettük színes marcipánból, úgyhogy nagyon egyedi, és ami még fontosabb, isteni fincsi lett a süti. Előkerült még a piros boa is, a macska is nagyon élvezte.

Ráadásul egyre inkább befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy többet használjak ilyen mikroblog alkalmazásokat, mint a Facebook, vagy a twitter. Ezeket annak idején, egy évvel ezelőtt, kb. én is ilyen kockafejűeknek szóló szórakozásnak tartottam, ma viszont egyre inkább úgy gondolom, hogy a jelenlegi igényeimet (már ami a napi blogolást illeti) lefedik. Mert mért is? Azért, mert az a néhányszáz karakter, amit ezek egyetlen bejegyzésnek megengednek, egy hosszabb SMS, most így tökéletesen elegendő nekem arra, hogy közöljek a világgal valamit. Ha pedig netalán bővebb lére eresztendő megnyilvánulást akarok, arra nyilván ott a blog.

Úgyhogy most ezen a területen is próbálok útkeresni, meg tájékozódni, meg kitalálni, hogy fogok-e mondjuk twitterezni az elkövetkező időkben.

mintha blogszünetet tartana.

Mintha.

Szünetet.

Még nem tudom, mi lesz, most egy kicsit gondolkodási periódus van. Egy-két dolgot helyre kell raknom az életemben, aztán eldönteni, mit akarok kezdeni a megmaradtakkal.

Na gyönyörű volt a vasárnapi Critical Mass: kiváló idő, jó levegő, sok bicajos, barátok. Olyanokkal mentem, akik életükben először voltak CM-en, és tök jó érzés volt, hogy jöttek. Nyilván nekem ez fontos, merhogy én is csak másodjára vagyok, de azért jó, hogy “átadhatom” ezt a feelinget a többieknek is.

Mert van mit: amikor a több tízezer (30ezret becsültek) bicajos a kürtszóra megemeli, annál azért kevés libabőrösebb élmény van. Mi most nem mentük be a “kemény magba”, hanem csak a szélénél voltunk az eseménynek, azért egy mini emelést mi is tartottunk – én legalábbis, megmutattam a többieknek, hogy milyen egy emelés. Egyébként majd beszartam, könnyebbnek saccoltam a bicajomat a tavaly szeptemberi CM élmény után, de most alaposan vissza kellett simítani az erőlködéstől ráncosodó homlokomat. :))

No mindegy, emeltem, fotóztunk, elvoltunk, tekertünk, nézelődtünk, ejtőztünk, egyszóval élveztük egy bicajos nap minden báját. Este kellemes vacsora, majd a fáradtságtól alaposan elgyötört testünknek egy jóleső alvászás.

Most nagyon (nagyon) komolyan elgondolkodtam egyébként rajta, hogy a nyáron bicajjal fogok munkába járni. Ehhez viszont egyszer le kéne próbálnom az oda- és visszavezető utat, valamikor éjjel, vagy hétvégén, hogy kevés zavaró tényező legyen. Roppant kíváncsi vagyok, mennyire tudom kiváltani a BKV-t, ha egyáltalán. Tényleg kíváncsi vagyok.

Rengeteg CM fotó a flickr-en!

hogy vajon melyik paródia vagyok én. :D

http://igyirtoktiverseny.blog.hu/

Nos a Same Sex Kiss Day érdeklődés hiányában elmaradt, furcsa, elvarázsolt hangulata volt mindünknek egyébként aznap este, bejátszott még egy új bicikli, a jóga miatt ugyancsak nem pörgő jóbarát, programszervezési zűrzavarok, meg a szervezés gyakorlatilag teljes hiánya.

Ezért:

úgy döntöttünk, hogy a következőt megszervezzük. Rászervezzük a magyar same sex kiss dayt a nemzetközire, és generálunk neki közösséget!

Úgyhogy a következőn találkozunk!

Én ugyan vidéken leszek, és csak az átszellemült bringaemelésre érek vissza Pestre, de azért ti menjetek (barátaim is már ott lesznek), és tekerjetek egy bringálhatóbb városért!