2009. július 5.
Egyébként imádom
a macskámat.
Akkor is, ha letekeri a komplett vécépapírgurigát, akkor is, ha cafatokra tépi a kukát és a teljes tartalmát széjjelviszi a lakásban, akkor is, ha csupa szőr minden ruhám, akkor is, ha agyonkarmol, akkor is, ha széthordja a tojáshéjat, és hónapokkal később találom meg a kanapé alatt, akkor is, ha halálfélelmet okozva kiül a negyedik emeleti nyitott ablakba.
Mert egy tündérgombóc. Imádom. A rózsaszín radírorrát, a pöttösz haszát, az égnek álló lábait, a leégett bajuszát, a puha tappancsát, meg a gyönyörűbarna szőrét. Meg mindent.
2009. július 5.
Most pedig felbontok egy bort,
és egy házi málnaszörpöt (by Zolcsimami), és úgy ülök neki a glamúr nájtnak.
Természetesen szívószállal.
