Egy picit megijedtem, amikor a fenti hibaüzenettel századszor is lefagyott a GarageBand, nem ismerve fel a Saffire PRO 40 firewire-ös hangkártyát.

Fel szerettünk volna venni valamit, a századik próbálkozásra valahogy sikerült, de nyilvánvalóan bosszant a dolog, hogy valami nem működik rendesen, és minden GarageBand indítás lefagy, meg kiírja, hogy nem jó a MIDI driver, meg ilyenek.

Utánanéztem az interneten, ennek a specifikus problémának nem nagyon akadtam a nyomára, de többen is panaszkodtak erre a hibaüzenetre.

Volt néhány megoldási javaslat, a Library/Caches és a Library/Preferences-ből törölni a Saffire-rel és a GarageBanddel kapcsolatos fájlokat, a Permissions javítás a Disk Utility-ben, de nekem egyik sem hozta meg az eredményt.

A megoldás nálam az alábbi lett:

a Library/Audio/MIDI Drivers mappából töröltem az EmagicUSBMIDIDriver.plugin-t, meg a biztonság kedvéért a Saffire-t is. Aztán újratelepítettem a Saffire driverét (Mix Control), aztán voilá: minden működött.

Hogy ez bazmeg így mért kell, nem értem. Eddig minden flottul működött.

És így már az Audio MIDI Setup alkalmazás is felismeri rendesen:

Akinek az ujja egy ropi.

Megnéztük ezt a filmet, és állítom: minden perce megérte. Hihetetlen. :)

Csak ajánlani tudom.

Trailer

És végül, for your viewing pleasure, egy kis eredeti Julia:

a főzésben az, hogy megeheted a saját hibáidat.

- Julia Child

Elakad a lélegzet.

apple.com

Két jó kis útmutató arra, hogy hogyan lehet saját, egyéni Mail sablonokat gyártani Leopard alatt.

http://www.thegraphicmac.com/

http://www.apple.com/pro/tips

A magam részéről az idei Blog Action Day-hez utólag annyival járulnék hozzá, hogy felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy nézze meg a HOME című filmet.

Megnézhető YouTube-on is, HD felbontásban, vagy pedig szerezzétek be.

Lenyűgöző. Gondolatébresztő. A benne felvázolt eseményeket még a mi időnkben át fogja élni a bolygó. Hátborzongató.

iMac Alu 24" (early 2008) kibelezve

Összeálltunk, és kibeleztünk (imac alu disassembled) egy másfél éves 24"-es alumínium iMac-et. Az előzményekről és a tapasztalatokról számolnék be itt, hátha még valaki tudja majd hasznosítani.

Az indok puritán: vinyó csere (hard drive replacement), portalanítás (dust removal), LCD panel csere (LCD panel replacement). Aztán felmerült, hogy hamarosan ki kellene cserélni benne a gyárilag beépített Western Digital 320 GB vinyót egy nagyobbra (1, esetleg másfél terásban gondolkodom, azok vannak jó ár/érték arányban mostanság). A másik indok pedig, hogy lássam, mennyire könnyű esetleg egy LCD panel csere, a harmadik pedig: kíváncsi voltam, hogy ennyi idő alatt mennyi por gyülemlik fel a gépben.

Több megdöbbentő tapasztalattal is gazdagodtam.

Az iMac garanciája nekem már lejárt, meg roppant nagyfokú kíváncsiságomat is kielégítendő, döntöttünk úgy, hogy belenézünk a titkos kamrákba.

A SZÉTSZEDÉS

Ugye alumínium iMac, az interneten több forrásból származó leírások alapján kezdtem neki a bontásnak. Mi szükséges hozzá? Minimum kettő darab bézik, háztartási cuppancs (amivel pl. régen a fogmosópoharakat rögzítettük otthon a csempére, Praktiker, 300 Ft, fürdőszoba osztály). Aztán kell hozzá egy kis csillag csavarhúzó, valamint egy darab Torx T8-as méretű csavarhúzó. Nem árt, ha van még egy segítség a kéznél egy másik ember képében, aki esetleg az LCD panel megemelésében segít. Hajszárító vagy egyéb légfúvó alkalmatosság sem árt.

Első lépés: az iMac alján lévő memória slot fedőlapjának lecsavarozása. Kis méretű csillag csavarhúzó, egyetlen csavar, semmi extra. Csavarjuk ki, tegyük félre. A memóriát sem kell kiszedni, hacsak nem bővíted éppen.

Második lépés: az üveglap lecuppantása. Nagyon egyszerű, nem kell túlmisztifikálni: a két cuppancsot rácuppantjuk, kis húzás, és a körben futó mágnesek máris elengedik az üveget. Két vezetőrúd tartja az üveglapot középen, erre vigyázzunk, de egyébként gyerekjáték az egész. A levett üveget tegyük biztonságos helyre, puha ruhára esetleg.

(Egyesek ilyen üveges szerszámokat említenek, amivel le kell emelni az iMac üveglapját. Badarság. Az üveg maga pillekönnyű (meglepetés #1), két ellentétes sarokba felcuppantott cuppancs és enyhe húzóerő, és máris leemelhető az üveg. Az egyik ujjunkkal tartsunk alá, és kész. Nincs szükség több ezer forintos üvegemelő gumieszközre (szintén Praktiker). Szerintem a legviccesebb túlzás a Brian Dorey videóban van (0:27-től): a négy gumicuppancsos, már-már űrtechnikás üvegleemelés. :D Ez egy kb. 50 grammos üveglap könyörgöm, nem az Űrsikló kabinja! A videó viszont a maga nemében roppant hasznos.) (Megjegyzés 2: vannak, akik nem “szaroznak”, egy egyszerű WC pumpával könyörgik le az üveget.

Harmadik lépés: az alumínium borításon körben lévő Torx csavarok kicsavarása. Szépen sorban essünk neki, javaslom, hogy vegyünk magunk mellé egy A4-es lapot meg egy celluxot, és egyszerűen celluxozzuk a lap megfelelő helyére a csavarokat, így tuti nem keverednek el.

(Egyesek T6 és T9 méretű Torx-csavarhúzókat is említenek, amiket persze én is beszereztem jó előre. (plaza.unas.hu, semmiképpen sem Praktiker, mert ott 1800 Ft egy ilyen csavarhúzó, míg netes áruházakban 349 Ft (!!!).) Végül nem volt rájuk szükség, elég volt egy T8-as minden csavarhoz. Bár a T6-os a vinyóhoz kellhet, azt írják valahol.)

Negyedik lépés: az alu borítás eltávolítása. Na itt pl. jó, ha van segítségünk. Egy-két netes leírással ellentétben én az alábbi leemelési módszert tapasztaltam: a gép tető oldalán (iSight felől) lévő részt fel kell emelni, majd egy kb. fél centit lefelé kell tolni az alumíniumot, ekkor akad ki a lenti részen lévő vastagabb tájék, és ekkor már a lenti rész is emelhető.

Figyelem, ehhez a kerethez van rögzítve az iSight kamera is, óvatosan az emeléssel!
A kamera egyébként akár most már le is csatlakoztatható, vagy magát az alu részt egész egyszerűen a gép fölé lehet fordítani.

Ötödik lépés: gyönyörködés az alu borítás alatti részben. Itt található az alaplap alsó része (kék színű nyák), a hangszórók, a memória modulok, egy ventilátor (ami az alaplap másik oldalán található proci és videókártya proci hőleadó lamellákra direktben fújja rá a levegőt), néhány hőérzékelő csatlakozója, és sok egyéb biszbasz. Abban is gyönyörködhetünk, ha van porosodás a ventilátoron (nekem volt), és abban is, ha nincs.

Mondjuk nekem kissé meglepő módon mindössze ennyi port találtam a gépben, másfél év alatt ennyi ment bele, szóval ennek azért valóban örültem. :)

Hatodik lépés: az LCD panel kicsavarozása. Meglepő módon nekem csak a két oldalán volt 4-4 csavar, alul meg felül nem, ahogy pl. a CNET-es leírás írja. A nyolc csavar kicsavarása (Torx T8) után az LCD panel kiemelhető. Vigyázzunk, mert szűkösek a lehetőségeink: három csatlakozó is fogja az LCD-t, és nem ereszti!!! Én mondjuk ezúttal nem emeltem ki magát a panelt, csak megnéztem, hogy hogy lehetne kiszedni a későbbiekben: tehát három drót fogja. Az egyik, közvetlen a lenti ventilátor mellett van, az LCD hőérzékelőjének négyeres vezetéke, ezt egyszerűen le kéne húzni az alaplapról oszt jónapot. A másik egy energiaellátó kábel az iMac bal felső sarkához nagyon közel, ami magáról a tápról (a kisebb kék színű nyáklap) megy közvetlen a monitorba, a harmadik pedig maga a monitor adatkábel, ez az optikai meghajtó (iMac jobb közép oldal) környékén fogja az LCD-t, ez egy lapos, műanyag csík. Ezeket lecsatlakoztatva a megfelelő helyekről az LCD panel egy az egyben kiemelhető.

(Erről nem írok, hiszen ezt én most nem tettem meg, de esetleg a kiemelés alkalmával szívesen beszámolok róla.)

Viszont felemeltük az LCD-t, ahogy látható, a kamera felőli oldalán (a gép teteje felől). Így lehetőségünk nyílt benézni az LCD mögé. Láttuk a vinyót, a tápot, a SuperDrive-ot, a videókártyát hűtő ventilátort, és – dobpergés! – rengeteg szabad teret! Itt por alig volt, viszont én azt hittem, az egész gép ilyen tömegzsúfolt izé, mint a szardíniásdoboz, ehhez képest nem: roppant elegánsan és nagyvonalúan kezelt kihasználatlan terek, levegőszűrő rácsok, ezüstös védőbevonat, és tér, tér, tér. Ide még akármi is befért volna! :D Egy kicsit azért adtam neki egy lószőr ecsettel, meg a hajszárítóval: finoman megsimogattam azokat a részeket, amiket elértem az ecsettel, és kifúvattam a hajszárítóval a port. Fő aggodalmam egyébként a táp volt, (jut eszembe tulajdonképpen ez is volt a kinyitás következő indoka: szerintem túl forró a táp a maga időnkénti 83-86 celsius fokjával, azt hittem, hogy nagyon poros. De nem.)

Itt nagyon már más dolgot nem akartam csinálni, úgyhogy gyorsan kiportanítottam a gép alját, még felemelt LCD mellett, hogy az esetlegesen ide visszafújt port még innen is ki tudjam fúvatni. Az ecset nagy segítség volt.

Ha sűrített levegőt használsz a portalanításhoz (én nem azt tettem), akkor ne legyél olyan csacsi, hogy ráfújod a sűrített levegőt a ventilátorokra!!! Ezek lassú fordulatszámon működő ventilátorok (azért is halkak és spirális kialakításúak), és ha ráfújsz a sűrített levegővel, szépen felpörögnek kurvagyors sebességre, aztán jól tönkremennek! Peckeld ki a ventilátort, fogd meg, mielőtt ráfújnál, de inkább egyáltalán ne is fújj rá sűrítettes palackkal, ha egy mód van rá. Próbáld meg máshogy kitakarítani. Egy véletlen ventilátorfelpörgetés, aztán ennek az alkatrésznek lőttek.

Következő alkalommal egészen konkrétan a vincseszter kicseréléséről fogok írni, talán már videóbemutatóval is.

Köszönöm a figyelmet, szívesen veszem kommentjeiteket.

Az adathalászat egy igen fontos biztonsági probléma napjainkban, számtalan ember esik áldozatul adathalász támadásoknak. Ezt többféleképpen is kivédhetjük (jelszócserék, a biztonsági kérdések cseréje, a másodlagos email címek cseréje, modern böngésző használata adathalász-védelemmel). A Gmail levelezőben egyébként már van adathalászatra figyelmeztető jelzés is.

Most a jelszavakról lesz szó.

Új jelszó választása a legelső lépés, ha bármilyen probléma felmerül. Még egy jó jelszó sem véd meg teljes biztonsággal a támadásoktól, de egy olyan jelszó választása, amit te könnyen megjegyzel, de egy harmadik fél számára nehezen kitalálható, máris egy erősebb védelem, mint egy gyenge jelszó, amit könnyű kitalálni. Most néhány tipp következik az “erős” jelszavak használatához.

1. probléma: azonos jelszó használata több szájton
Az egyre növekvő webes szolgáltatások (email, online bank, social network, online boltok, stb.) miatt egyre több jelszóra van szükségünk. Kényelmi szempontból gyakran azonos jelszavakat használunk ezeken az oldalakon, ami elég kockázatos: ha valaki kitalálja az egyik szolgáltatáshoz tartozó jelszavadat, nagy valószínűséggel a többi fiók felett is megszerzi az irányítást.

1. megoldás: egyedi jelszavak használata!
Megfelelő megoldás, ha minden egyes fiókhoz egyedi jelszót használunk, különösen a fontos fiókokhoz, mint az online bankfiók. Amikor jelszót választasz egy szájthoz, használhatsz egy ismerős kifejezést, amit ahhoz az oldalhoz kötsz, de variáld meg: használj rövidítéseket, összevonásokat, bővítéseket, számokat a jelszóban. Ha ez mondjuk egy több szóból álló kifejezés, használd csak az első betűket, vagy minden második betűt, stb. Még biztonságosabbá tehető a jelszó a nagy- és kisbetűk változtatásával, vagy néhány betű számokkal vagy szimbólumokkal való kicserélésével.

2. probléma: közismert jelszavak vagy szótárból vett szavak használata
Ezek közé tartoznak az olyan jelszavak, mint “jelszo”, vagy “titkos”, a kézenfekvő billentyűsorok, mint “qwertz” vagy “qaywsx” vagy az ismétlődő minták alapján készült jelszavak, mint “asdf1234″. Egyszerű jelszavak használva könnyen feltörhető fiókokat kínálunk fel a behatolóknak.

2. megoldás: használj betűk, számok és szimbólumok keverékéből készült jelszavakat
Egy 8 karakteres, csak kisbetűket tartalmazó jelszónak mindössze 26^8 (26 a nyolcadikon) permutációja van, míg egy olyannak, amiben kis- és nagybetűk, számok és szimbólumok is vannak, már 94^8. Ez 6 kvadrillió lehetséges kombináció, ami igencsak megnehezíti a kitalálást vagy a feltörést.

3. probléma: személyes adatokra épülő jelszó
Mindnyájan osztunk meg adatokat magunkról a barátainkkal és a kollégáinkkal. A családtagok, gyerekek, házikedvencek neve nyilvánvalóan nem titok, ezért nem igazán jó módszer ezeket választani jelszónak. Ugyanígy kerülendő a születésnapok, telefonszámok, címek jelszóként való használata.

3. megoldás: gyárts olyan jelszót, amit nehéz a többieknek kitalálni
A betűk, számok vagy szimbólumok olyan kombinációját használd az egyedi jelszavad gyártásához, amely semmilyen szinten nem kötődik semmilyen személyes adatodhoz. Vagy válassz egy véletlenszerűen generált karakterláncot, és tegyél mondjuk az elejére és a közepére egy-egy plusz karaktert, hogy még nehezebb legyen kitalálni. (pl. “sPo0kyh@ll0w3En” – FIGYELEM! Ezt a jelszót már semmiképp ne használd, hisz itt nyilvánosan hozzáférhető!!!).

4. probléma: leírod a jelszavakat egy papírra, és nem biztonságos helyen tárolod
Egy csomó ember számtalan online fiókot használ, ezért gyakran leírja az ezekhez tartozó jelszavakat, legalább addig, amíg meg nem tanulja rendesen őket.

4. megoldás: tartsd a jelszóemlékeztetőidet egy titkos(abb) helyen, ami nem nyilvánvaló az idegenek számára
Ne hagyj jelszavakkal teleírt lapokat a munkahelyi vagy otthoni asztalodon. Az asztalod mellett elsétáló emberek könnyedén kikukkolhatják a szükséges információkat, jelszavakat. Ha meg a számítógépeden hozol létre egy fájlt, amiben a jelszavaidat felírod, akkor annak válassz valami teljesen nevet, amiből nem következtethetnek illetéktelen arra, hogy annak a fájlnak a tartalma a jelszavaid lesznek – vagyis ne legyen ennek a fájlnak a neve: jelszavak.txt.

5. probléma: elfelejtett jelszavak
Ha a fentieket követted, és van megfelelő jelszavad, akkor megeshet, hogy nehéz pontosan észben tartani, főleg, ha olyan oldalra szeretnél vele belépni, amit mondjuk már régebben látogattál. Ilyen esetben a szájtok többsége rendelkezik “elfelejtett jelszó” opcióval, ami vagy egy új jelszó generáló linket vagy egy biztonsági kérdést tesz fel neked emailben.

5. megoldás: biztonságos jelszóemlékeztető és visszaállító email
Nagyon fontos, hogy az az emailcím, amire az “elfelejtett jelszó” funkció értesítést küld, a tiéd legyen, legyen hozzá hozzáférésed, vagyis a jelszóemlékeztető a megfelelő kezekbe, ne pedig illetéktelenekhez jusson el.

Sok oldal kínál fel egy olyan kérdést, aminek a megválaszolásával bizonyíthatod jogosultságodat az adott fiók felett. Ha van ilyen lehetőséged, próbálj olyan kérdést feltenni magadnak, amire csak te tudod a választ. Ne legyen olyan kérdés, amire a választ könnyen megtalálhatják a behatolók, ha mondjuk ránéznek a Facebook profilodra vagy a blogodra.

Ha csak “előregyártott” kérdések közül lehet választani, mint pl. Melyik városan születtél?, akkor tartsd észben azt, hogy ezeket a kérdéseket nagyon könnyű kitalálni, ezért kevésbé biztonságosak. Mindenképp találj módszert arra, hogy egyedi választ adj meg – használhatod itt is a fent említett tippeket, vagy pedig egy meghatározott technikát is használhatsz, pl. mindig a második karakter után beszúrod ugyanazt a szimbólumot (pl. “Ho{dm{ez{ov{as{ar{he{ly”). Így ha ki is találják a választ, nem fogják tudni pontosan, hogyan kell beírni.

Remélem, a fenti tanácsok mindenkit elgondolkodtattak a jelszavak használatát illetően, és most már csak egyetlen tanács maradt: nézd át aktuális jelszavaidat MOST, és VÁLTOZTASS! Ez az első lépés a biztonság felé.

(A cikk forrása a Gmail Blog.)