azt a báját, amit a kezdeti időkben még magáénak tudhatott. Fura érzés, mintha egy korszakot zártak volna le vele (befejezték volna a Brutkó nevű partisorozatot), mert már nem olyan volt szombat este, mint régen. Mint régen a Trafóban vagy mint régen a Főbejáratban. Már nem volt meg benne az az érzés, hogy “ez a buli nem olyan, mint a többi”. Eddig nem kellett kaparniuk, hogy megkülönböztessék magukat egy átlagos szombati Alteregó naptól, de most már – a jövőben szerintem – küzdeniük kell.

Tele volt a hely ugyanis, abszolút hering effektus, és tényleg, az összes alteregós elem beszivárgott. Ami azért rossz, mert pikkpakk tönkrevágják az egészet. Ezt a bulit PONT NEM nekik csinálták, hanem éppen egyféle alternatívának a többi kommerszbuli mellé, erre tessék. A “különbözőség” (mi másfajta buli vagyunk!) marketingje beérett, és immár önbeteljesítő jóslatként saját vesztét okozza.

Mert átjönnek a kommerszbulisok, mert ők is “különbözni” akarnak, megmutatni magukat egy Brutkón, mert az sikk (vagy legalábbis azt hallották), csak ezzel azt érik el, hogy azok, akik korábban valóban azért jártak oda, mert ez volt A Brutkó Diszkó, és azt az alternatív hangulatot szerették, amit árasztott, azok szépen lekopnak. Mert nem akarnak még egy altert.

Na mindegy, annak ellenére glamúr szombat este volt, előtte szokásos alapozás a kedves társasággal, majd együttes átvonulás a Trafóba. Ott aztán számtalan régi ismerős, kedves és nagyon nem kedves ismerős felismerése, a nemkedvesek látványos ignorálása, a kedvesekkel egy-két szót váltás is. Tincitánci, iszogatás lájtosan, majd műbalhé után kivonulás. Csak ahogy szoktuk.