Azért jó, ha az embernek filmeket jól ismerő barátja van, mert csuda gyöngyszemekre bukkanhat, amiket egyébként figyelemre sem méltatna.

Így volt ez a Faun labirintusa (Pan’s Labyrinth / El Laberinto del Fauno) c. filmmel is, amit vasárnap, zenélés után hazajövet mintegy non plus ultraként hozott ajándékba az internet.

Egyrészt az én személyes imádatom, a spanyol nyelv, amin a szereplők kommunikálnak, mit kommunikálnak, énekelnek, dalolnak, öntik a szavakat a fülembe, mint langyos tejben az olvadt méz, úgy töltik meg azt. Másrészt fantasy, amihez gyerekkorom óta sajátosan szeretetteljes viszony fűz, amikor még legjobb baráti társaságban meséltünk egymásnak ilyen történeteket, de szép idők voltak!

A film maga mese ugyan, de nem gyerekeknek való. Felnőtt mese a világ kegyetlenségéről, de benne van a menekülés lehetősége, a drasztikusan rádzúduló katasztrófák elől. Felnőtteknek, nekünk való film, akik értik, hogy mit jelent a hegyek között búvó kastélyban székelő francoista horda kegyetlenkedése és a partizánok örökös harca, és mit jelent az incselkedő, új, ismeretlen területekre csábító faun mézesmázos hívogatása – amiről kiderül a végén az igazság.

Egy tökéletes film, kiváló alkotás (nem is hollywoodi tömegszar), ajánlom mindenkinek a gyors internet segítségével letöltésre, ÉS ARCHIVÁLÁSRA. Igen, tessék CD-re, DVD-re írni, mert 4-5 év múlva milyen gyönyörű lesz újra megnézni.

Itt a film egyik posztere (forrás: filmbuzi)

5/5