Akárhogy is, girbegurba ujjaival kopogtatja már az esténként nyitva hagyott ablakokat a rozsdabarna évszak. Meglepő, de én alig vettem észre. Egyszercsak hipphopp, már nem mélyzöldek a fák, hanem a barna és a zöld közöttiek, és egyre több levél van az utcán, lehullva.
Ősz van/lesz.
Van némi változás az én életemben is. Szeptemberben nekem is kezdődik a fősuli. Sikeresen felvettek a BKF-re, kommunikáció és médiatudomány, levelező. Munka mellett igyekszem majd végre azt tanulni, amit már korábban kellett volna – de amíg az ember fiatal, és a szülei mondják meg neki, hogy hova kell menni egyetemre, addig nem nagyon lehetett ugrálni.
Most már lehet, most már dönthetek én is arról, hogy mit és hogyan szeretnék tanulni.
Kicsit persze izgulok is, hiszen mégiscsak majdnem tíz év után kell visszaülni az iskolapadba, de valószínűleg nem szokatlan, hogy egy 30 éves felnőtt belevágjon egy fősuliba és továbbképezze magát. :) Meglátjuk.
Közben persze eleredt az eső, a macskák meg rohangálnak, hogy az összes szőnyeget úgy rendezzék, ahogy nekik jó, de legalább kifárasztják magukat és így megpróbálhatok aludni éjszaka.
Písz.
Közhely, de tanulni sosincs késő – csak késői óra:) Ha szívesen tanulod, akkor fel sem fog tűnni! Persze, azért nem ennyire egyszerű ez, felnőtt fejjel munka mellet tanulni nem egyszerű. De ha egyszerű lenne/könnyű, akkor nincs sikerélmény. Szerintem mindenért “le kell tenni az asztalra valamit” s ez így van jól. Könnyű siker hamar felejtődik. Csak hogy közhellyel zárjam :)
Én pár éve hallottam azt, hogy a jelentkezők vagy felvételt nyertek (már nem tudom melyik) átlagkora 26 év volt, figyelembe véve a sok 18-19-évest, hogy átlagnak 26 jöjjön ki, semmi extra nincs a 30 évben:)