Hat hónap kitartó edzés és négy és fél hónap szigorú diéta eredménye, hölgyeim és uraim, meghozta gyümölcsét: eddig 18 kilót dobtam le.

89-ről indultam, és 71-re érkeztem.

18 kiló az induló súlyom kerek 20%-a!

Itt látható, hogyan sikerült ennyi idő alatt súlycsökkenést elérni - ami nekem adott esetben elsődleges célom volt. Három kritikus pontot jelöltem meg:

1 - itt még a retorzióktól való aggodalmamban tökéletesen betartottam a diétát, nem “csaltam” semmit sem.

2 - a diéta alatti leghosszabb időszak ingadozó, de tartósan csökkenő súlyt jelöl. A tendencia elég meggyőző, noha itt nem voltam mindig betű szerint hű a diétához, az eredmény mégis megvolt.

3 - a “hasverseny” előtti időszak. Ez nagyon drasztikus volt, még több kajamegvonás, napi 0,75 majd 0,5 liter vizek, stb. Viszont a súly is drasztikusan csökkent, a korábbi egy heti mínusz egy kilókat sikerült naponta (!!!) hozni.

A fél évre kitűzött célt maximálisan elértem, én azt gondoltam, hogy ha lefogyok egy tíz kilót, már megváltottam a világot, erre tessék: 18.

Ezt rapid, ám jókedélyű “miniversennyel” ünnepeltük meg augusztus 7-én, csütörtökön a konditeremben - egy ottani sráccal hasversenyt rendeztünk. Megkértünk két független bírót - két csajt, akit ott láttunk először tegnap este a teremben -, hogy abszolút pártatlanként mondják meg, melyikünk hasa a szebb. :) Végül döntetlenben egyeztek meg, majd az egyik régóta a teremben edző srác is megerősítette, hogy döntetlen: egyöntetűen mindhárman azt mondták, hogy az én hasamon kevesebb a zsír (kevésbé fedett), viszont a másik srácé kicsit jobban kidolgozott.

Azért utólag a “közönségdíjakat” bezsebeltem, egyrészt a kevés számú nézősereg, aki odajött megszemlélni minket, azt mondta, hogy nagyon elismerésre méltó eredmény, hogy honnan jutottam el ide, másrészt szubjektív véleményük szerint az én hasam volt a szebb. :)

Megköszöntem nekik, meg versenytársamnak is a motiválást, de főleg edzőmnek, aki most nyaralni megy, ennek örömére én is egy kicsit pihenek. Fél éve heti három estémet töltöttem a teremben, őszintén szólva kicsit belefáradtam, úgyhogy augusztusban majd csak úgy ímmel-ámmal fogok lejárni, ha épp kedvem szottyan. Szeptembertől aztán jöhet a minőségi tömegnövelés, vagyis “épíccsük a zizmokat”.

Igen, ráfolyik a hájam a nadrágomra. Elég undis, úgyhogy mutatok még egyet, hogy kellőképpen elborzasszam drága közönségemet:

Elférne a hasamon a komplett Alföld, jaj, felejtsük is el gyorsan ezeket a képeket. Nem akarom, hogy rosszat álmodjatok.

Hogy lehet könnyen, gyorsan, minimális erőbefektetéssel lefogyni 18 kilót?

Megmondom!

Nincsenek csodák: a szervezet, a test egy gépezet, azt tudja csak feldolgozni, amit a szájadon keresztül beletömsz, de azt üzembiztosan teszi. Innentől kezdve viszont nagyon egyszerű a képlet, és aki ezt felfogja, az már csak kuncog a különféle csodaszereken, meg zsírégető lófaszokon.

Zsírt égetni nem bogyókkal lehet, hanem azzal, hogy kevesebb fagyit meg csipszet tolsz magadba a Barátok közt nézése közben, és azzal, hogy emelgeted a narancsbőrös valagadat a taposó- vagy futógépen - MINT ÉN. Ennyi.

Én négy és fél hónapig emelgettem, és kb. 95%-os hatékonysággal tartottam be (na jó, 89%) az előírt diétát - igen, meginogtam néha, de ha ezt nem vallanám be, hiteltelen lennék. Emberből vagyok, néha lecsúszott egy csoki, vagy ha ügyfelekkel vacsoráztam, akkor nem mondhattam nekik, hogy ja, bocs, most egy párolt halat kérnék négy liter Eviannal, köszi. Üzleti ebédeken van bizonyos protokoll.

Na szóval egyetlen kulcsa van az eredménynek, egyetlen szó az, ami a szemed előtt lebegve mindig (!) meghozza az eredményt: KITARTÁS.

Mégis mit vártál? Lila ködöt meg a sejtépítő molekulaszerkezet relatív felvázolását? Kitartás bazmeg. Kitartóan lejársz az edzőterembe, nincs nyafogás, hogy “má megin menni kell”, hanem lemész, szétizzadod magad, undorítóan büdös leszel, de megcsinálod a programot. Betartod a diétát - és felejtsük már el a diéta szó negatív felhangját, a diéta szó azt jelenti: étrend. Én nem “diétáztam”, hiszen a szervezet számára minden szükséges táplálékot bevittem: fehérje, rost, zsír, szénhidrát, nyomelemek. Mindent bevittem, csak megváltoztattam az étkezési szokásaimat, új táplálkozási rend, vagyis új diéta szerint étkeztem.

Csináltam időnként fotókat, néhányat ti is láthattatok már itt a blogon. Úgy érzem, szembetűnő a változás 2007. decemberi állapotomhoz képest. Én ennek örülök, bár néhányan megjegyezték, hogy a fogyással elvesztettem korábbi bájamat (szerintem inkább hájamat, enivéj) - én viszont úgy érzem: most szereztem vissza. Világéletemben vékonka legénke voltam, csak aztán az elkényelmesedett életmód meg is hozta a hurkákat.

Most, hogy ezt ledolgoztam, jobban érzem magam: kinyílt a világ, sokkal (mérhetetlenül) nagyobb az önbizalmam, és bátrabban merek nyilatkozni, mert nekem már sikerült. Ha viszont nekem sikerült, akkor bárkinek sikerülhet, szóval innentől kezdve viszonylag nehezen tudom elfogadni a nyafogó kifogásos embereket. Kezdjétek el, csináljátok végig, és utána siránkozzatok, ha tényleg nem sikerül - és valóban, tiszta lelkiismerettel csináltátok, nem csak szájhősködve.

Igen, nincs csipsz, nincs habostorta, nincsen kétliteres fagyi, de “előző életemben” (a fogyás előtt) annyit ettem már ezekből, hogy valószínűleg egész hátralévő életemre előre megettem a részemet belőlük. :) Úgyhogy most kompenzálás van, és tanulás. Igen, tanulás, hiszen igyekeznem kell ezt az eredményt kiterjeszteni hosszú távra. Nem eshetek a libikóka hibájába, hogy akkor most visszaessünk az igénytelenség bölcsőjébe - az eredményt (csökkent testsúly, egészségesebb táplálkozási szemlélet, stb) fenn szeretném tartani. Ezért megtanulom, hogyan tudok pl. úgy főzni magamra, hogy az megfeleljen ennek a fenti elvárásnak.

Mert félreértés ne essék, nem kell lemondani. Arról van szó, hogy optimális mennyiségben kell mindent magunkhoz venni, és nem többet. Évtizedek óta ismertek a felnőttek energiabeviteli számai, vagyis hogy egy nap alatt mennyi kalóriát kell bevinni a szervezetbe. Amint ez teljesül, akkor egyensúly van, ha (jóval) túllépjük, kövér disznók leszünk, és (minden bizonnyal idejekorán!) rontjuk a halálozási statisztikát.

Úgyhogy most, a szigorú diéta végén ismét kezd vissza-visszatérni étrendembe (diétáma) az eddig mellőzött ízorgia, de önként továbbra is vállalom, hogy többnyire tudatosan precíz módon étkezem. Ez nagyon fontos szerintem.

Az eredményekről természetesen beszámolok, de kívánom, hogy ezzel a sikeremmel (tagadhatatlanul annak érzem, és a magaménak is érzem) bátorítsak mindenkit arra, hogy egy kicsit jobban figyeljen arra, mit és milyen gyakran tol be a szájába, és hogy nem egyenlő az öngyilkossággal az, ha első alkalommal mész le egy konditerembe.

Látod, én túléltem.