Úgy látom, néhányatokat meglepetésként ért ez a vacsoracsatás videjó vagy pedig sajnos a feedolvasótok nem hozta be a filmet.

Akkor tehát mégegyszer: megtekinthető, ha erre a linkre kattintotok.

Lehet ám szivecskével jutalmazni, ha tetszett!

Nagy méretben érdemes nézni. :)

Megnéztük ezt a filmet, és állítom: minden perce megérte. Hihetetlen. :)

Csak ajánlani tudom.

Trailer

És végül, for your viewing pleasure, egy kis eredeti Julia:

Na kérem, lehet hallganti a gayradio.hu-t, ottan van filmes műsor, amit szeretünk :)

Ma van a nagy nap, de tulajdonképpen mégse, hiszen szerda van.

Pont, mint 28 éve, 1981-ben, amikor kipottyantam a világra. Az is szerda volt. Csak azt nem tudom pontosan, hánykor, mert ez nem derült ki még eddig, és szerintem már nem is fog.

Azóta eltelt, lám, egy csomó idő, keresztülmentem egy csomó dolgon, és még egy másik csomó dolgot elértem az életben. Azt hiszem, ún. boldog vagyok. Legalábbis asszem, mert azért nem nagyon van fogalmam konkrétan, hogy az milyen, de valami ilyesmi lehet. Van párom, vannak csodás barátaim, akikért tűzbe tenném és fordítva, van egy jó munkám, van Gomez, és vannak jó csomóan, akiknek ez nem tetszik, tehát van alapja, ezért megpróbálják lerombolni ezt vagy bántani a környezetem. (Na, ezeknek inkább anyukájuk, aki a sarkon álldogál.)

Ma pedig nem lesz buláj, ma csak nyugizós összebújás lesz, és TALÁN lesz valami hétvégén, mert a lelkemre kötötték, hogy én nem tudhatok semmit. Titkosz. :) Talán lesz valami, talán nem. (De azért remélem, igen!) Úgyhogy a biztonság kedvéért azért készülök a hétvégére, mert a háttérben azért érzem, hogy itten a Citrom Nővérek mozgatják a szálakat.

és egy házi málnaszörpöt (by Zolcsimami), és úgy ülök neki a glamúr nájtnak.

Természetesen szívószállal.

iratkoztam le.

És – nagyon őszinte vagyok – NEM kár érte.

hol áll a fejem a hétvégén, hát nem semmi intenzitással pörögnek kedves nuclear family jellegű barátaink meg a Vörös. Ma fincsi epres charlotte-ot fogunk sütni, mert holnap ebédre várjuk a tesómat meg a barátnőjét. Ezer éve nem volt nálam, szóval nagyon készülünk. Na miután megsütöttük az alapokat ehhez, irány Klarissza, pardon, Klarisz, akinél fergeteges jellegű eperlekvár főzés lesz: pezsgővel alapozunk, és ki tudja, hol ér véget az este (a lekvárnak minden bizonnyal a dunsztos üvegben, ott nincs mese.)

Na holnap reggel a kétperces ébredés után meg kell főzni a tesómék ebédjének maradék részét, aztán ők délre jönnek. Na ez után nincs megállás, este a blogtalira nézünk be, de nem maradunk sokáig, mert Klariszék jönnek megenni az ebéd fennmaradó részét, és ki tudja, lehet, hogy még egy kis éjszakai fürdőzés is bejátszik. A fincsi meleg vízben ebben a kurva hidegben.

Vasárnap ismét kétperces ébredés, aztán nekem kéne még kondizni is menni, meg két barátommal is összefutni, úgy, hogy vasárnapra kemény viharokat jósolnak okosék. Meglássuk.

Már csak aludni kéne valamikor :D

Szerintem jövünk mi is a szombati blogtalira, 666 (6. hó 6., 6 óra), de nem maradunk sokáig, mert Díva születésnapját üljük, és kíséretet biztosítunk neki Alteregóba, egy vacsora után.

azt a báját, amit a kezdeti időkben még magáénak tudhatott. Fura érzés, mintha egy korszakot zártak volna le vele (befejezték volna a Brutkó nevű partisorozatot), mert már nem olyan volt szombat este, mint régen. Mint régen a Trafóban vagy mint régen a Főbejáratban. Már nem volt meg benne az az érzés, hogy “ez a buli nem olyan, mint a többi”. Eddig nem kellett kaparniuk, hogy megkülönböztessék magukat egy átlagos szombati Alteregó naptól, de most már – a jövőben szerintem – küzdeniük kell.

Tele volt a hely ugyanis, abszolút hering effektus, és tényleg, az összes alteregós elem beszivárgott. Ami azért rossz, mert pikkpakk tönkrevágják az egészet. Ezt a bulit PONT NEM nekik csinálták, hanem éppen egyféle alternatívának a többi kommerszbuli mellé, erre tessék. A “különbözőség” (mi másfajta buli vagyunk!) marketingje beérett, és immár önbeteljesítő jóslatként saját vesztét okozza.

Mert átjönnek a kommerszbulisok, mert ők is “különbözni” akarnak, megmutatni magukat egy Brutkón, mert az sikk (vagy legalábbis azt hallották), csak ezzel azt érik el, hogy azok, akik korábban valóban azért jártak oda, mert ez volt A Brutkó Diszkó, és azt az alternatív hangulatot szerették, amit árasztott, azok szépen lekopnak. Mert nem akarnak még egy altert.

Na mindegy, annak ellenére glamúr szombat este volt, előtte szokásos alapozás a kedves társasággal, majd együttes átvonulás a Trafóba. Ott aztán számtalan régi ismerős, kedves és nagyon nem kedves ismerős felismerése, a nemkedvesek látványos ignorálása, a kedvesekkel egy-két szót váltás is. Tincitánci, iszogatás lájtosan, majd műbalhé után kivonulás. Csak ahogy szoktuk.