Kattintásra megnő. :)

A filmet ismét én készítem, októberben lesz a premier, valószínűleg ide is kilinkelem majd a kész alkotást.

Stay tuned.

Mindenesetre hallgassátok ma este is a radiopink.hu-t, este 9-től.

“Mert ahhoz, hogy visszajöjjünk, először el kell menni egy kicsit… :)”

Amikor eldöntöttük, hogy folytatjuk a tavalyi vacsoracsatát, akkor az is határozott elképzelés volt, hogy erről is készüljön film, most viszont azzal a kiegészítéssel, hogy a személyes értékeléseket nem borítékba tesszük, hanem a vacsorák végén elmondjuk a kamerába. Úgy, ahogy a tévéműsorban is: alkalmi titokszobákba vonulunk, és elmondjuk a magunkét.

Így is lett: minden helyszínen készült film a főzésről, a vacsoráról valamint az értékelésről. Még így is tömörebb lett, mint a tévésorozat, hiszen ott öt ember öt hétköznap este kap egy-egy műsort, nálunk meg összesen 80 perces film lett a vége.

Amik nagyon érdekesek voltak a filmkészítés közben: egyre több lett a nyersanyag a vége felé. :) Katze még csak 19 gigabájt nyersanyagot produkált, én meg 37 gigányit. Ez mindösszesen 16 óra nyersanyag lett, amit mindenképpen át kellett nézni percről percre, valós időben, hogy láthassam, hogy melyik anyag értékelhető, és melyik nem.

Én ezt annyival dobtam meg a készítés közben – hiszen nem sok idő volt: minden héten készült anyag, és az ötödik hét után máris megtartottuk a moziestet -, hogy effektíve a vágás közben néztem a filmet, vagyis rögtön, élesben vágtam bele a kész anyagba az értékelhető részeket. Vagyis a megnézést megspóroltam, azonnal ment az anyag a levesbe. Nagyon szoros volt a tempó, de sikerült megoldani. Bár lehet, hogy ha több időm lett volna rá, akkor még feszesebbre vágom.

Ami viszont még sokkal érdekesebb volt, az a zenei anyag összeválogatása.

Azt már a film készítése előtt eldöntöttem, hogy kizárólag magyar zenéket válogatok hozzá (nem azért, mert itt magyarkodni akarok, vagy – nemlétező – politikai elköteleződésemet kifejezni), ez alól csak 1-2 kivételt tettem (pl. Cry baby, Hung up, Con Loli). Ráadásul az is egy általam kitűzött cél volt, hogy a zenéket lehetőleg hanglemezről mentsem meg, mert amennyi sok lemezem volt, arra számítottam, hogy csak találok rajtuk annyi olyan magyar zenét, ami illik a filmhez.

Merugye nemcsak úgy oda kell hányni a zenéket, hanem ha már: akkor lehetőleg illeszkedjen is a témához. Vagyis: vagy valami főzős-kajás zene legyen, vagy pedig egy adott jelenethez tökéletesen passzoljon.

Ezt asszem abszolút sikerült abszolválnom, és büszkén jelentem ki: minden zenei anyaggal meg vagyok elégedve, már ami a filmben való elhelyezését illeti. Hatalmas zenei anyagot böngésztem át, és asszem, szerénytelenség nélkül állíthatom, egész jól sikerült. Csomó zene van a fejemben, amikről már előre tudtam, hogy ez itt milyen jó lenne. Úgyhogy asszem, ehhez értek. :)

Hogy még tovább menjek egy lépéssel, a zenék némelyike bizonyos pikánsságot is hordoz magában, kifigurázza az adott szituációt, de ezeket meg csak azok érthetik, akik értik. :) Na ez viszont már tényleg politika. :)

(Pl. Halleluja, Horgászdal, Napraforgó, Egyedül a tóparton, Hadd főzzek ma magamnak, Járom az utam, Lazítani, Most kéne abbahagyni)

Annyi előnyöm van a többiekhez képest, hogy én gyakorlatilag kívülről el tudnám mondani a filmet, annyiszor láttam (vágás közben és utána az elkészült anyagot ellenőrizve is).

Én büszke vagyok erre a filmre. :)

És megint: tanultam egy csomót. Ahogy év elején mondtam: 2010-et a tanulások évének nyilvánítom. Ez asszem be is jött: BKF, jogosítvány, lemezjátszó szerelések, filmvágások. Ezzel is tanultam egy csomót, megint eggyel többet tudok, mint előtte. :) Össze tudok rakni egy 80 perces filmet 16 órányi nyersanyagból. :)

M.H. Vacsoracsata 2, a rdblk csatornáról.

Vacsoracsatánk második, idei szezonja:

M.H. Vacsoracsata 2 from rdblk on Vimeo.

(Ha nem látszik a film, ide kattintasz: vimeo)

M.H. Vacsoracsata from rdblk on Vimeo.

“Szinte az egész augusztus a családodról és/vagy az otthonodról fog szólni. Itt az ideje, hogy rendet rakj – szó szerint és átvitt értelemben is. Természetesen a rokonaiddal legyél kíméletes! De selejtezés terén ne óvatoskodj! Dobálj ki mindent, ami elromlott, vagy már nincs rá szükséged! Ha sajnálod, és még használható, akkor elajándékozhatod. Emellett ingatlanügyben váratlan fordulat történhet, de ne hagyd sürgetni magad! Legyen időd az átgondolásra! A kapkodás rossz döntést eredményezhet. Ebben a hónapban utazz el pár napra! Válassz külföldi célpontot! Ha last minute útra fizetsz be, akkor sokat spórolhatsz. Azt, amit megtakarítasz, elköltheted alternatív programokra. Így valóban élménydús nyaralásban lesz részed. Hónap végén a karrieredre koncentrálj! Ne vidd be a magánéletet a munkahelyedre!”

Találkoztunk ismerősökkel is (bloggerekkel és nem bloggerekkel is), meg új arcokkal is, Captainnel is váltottam néhány szót, végre kiderült, ki SPF, további blogokat is sikerült “beazonosítani”, iszogattunk is kicsit, szóval jó volt.

Sajnálom, hogy kissé klikkesedett a társaság, de azért érdekes benyomásokkal távoztunk.

Nagyon érdemes volt elmenni, a pécsi kulturális főváros keretében nevetséges 2000 forint volt a jegy. A Nemzeti Színházban volt, ahogy láttam, eléggé teltházas volt, bár voltak olyan arcok, akik mintha nem tudták volna, hogy hol vannak, vagy hogy miről szól Ennio Marchetto.

Mi mindenesetre a második sorból végigsikoltoztuk és tomboltuk az egész előadást, voltak a nagy kedvencek, Whitney Houston, Edith Piaf, Madonna, stb. Beszarás jó volt, ha tehetitek, nézzétek meg élőben, óriási varázslat.

És persze a kedvenc részem, kíváncsi leszek, lesz-e most is:

Akkor tehát mégegyszer: megtekinthető, ha erre a linkre kattintotok.

Lehet ám szivecskével jutalmazni, ha tetszett!

Nagy méretben érdemes nézni. :)

Csak ajánlani tudom.

Trailer

És végül, for your viewing pleasure, egy kis eredeti Julia:

Pont, mint 28 éve, 1981-ben, amikor kipottyantam a világra. Az is szerda volt. Csak azt nem tudom pontosan, hánykor, mert ez nem derült ki még eddig, és szerintem már nem is fog.

Azóta eltelt, lám, egy csomó idő, keresztülmentem egy csomó dolgon, és még egy másik csomó dolgot elértem az életben. Azt hiszem, ún. boldog vagyok. Legalábbis asszem, mert azért nem nagyon van fogalmam konkrétan, hogy az milyen, de valami ilyesmi lehet. Van párom, vannak csodás barátaim, akikért tűzbe tenném és fordítva, van egy jó munkám, van Gomez, és vannak jó csomóan, akiknek ez nem tetszik, tehát van alapja, ezért megpróbálják lerombolni ezt vagy bántani a környezetem. (Na, ezeknek inkább anyukájuk, aki a sarkon álldogál.)

Ma pedig nem lesz buláj, ma csak nyugizós összebújás lesz, és TALÁN lesz valami hétvégén, mert a lelkemre kötötték, hogy én nem tudhatok semmit. Titkosz. :) Talán lesz valami, talán nem. (De azért remélem, igen!) Úgyhogy a biztonság kedvéért azért készülök a hétvégére, mert a háttérben azért érzem, hogy itten a Citrom Nővérek mozgatják a szálakat.

Természetesen szívószállal.

És – nagyon őszinte vagyok – NEM kár érte.