Nem bírok járni. A múlt hét csütörtöki (!) láb nap után szombat volt az első krízis, a blogtalis fiúkák is láthatták a szenvedelmemet.

Ehhez képest kedd van, és még mindig nem bírok felegyenesedve ráállni a lábaimra. A jobb mondjuk már egy fokkal jobb, a bal még mindig fáj. A vádlim bedurranva, irgalmatlanul fáj, birodalmi lépegető módban tudok csak lassan előre haladni.

Kenegetjük, pihentetjük, egészen egyszerűen nem is tudok mást csinálni, mint megvárni, míg elmúlik. A ma esti edzés értelemszerűen ugrik, hiszen: nem tudok elmenni a konditeremig bazmeg! Még ha el is tudnék: a terem az első emeleten van…

(Gy.k.: lépcső…)

Az új státusz pedig az, hogy már járni sem bírok, csak kripli módban. Ennek sajnálatos módon tanúi lehettek kedves vendégeink a mini-blogtalinkon, szombat este.

Csak birodalmi lépegető (vagy pedig vén trottyos) formában tudom egyik lábamat a másik után rakni, de mindenképp csak kicsit behajlított térdekkel.

Azt hittem, a múlt héten már végre leszámoltunk ezekkel a fájdalmakkal, de nagyot tévedtem.

Cserébe nem tudom elhagyni a lakást, hát filmezős vasárnapot tartottunk: a The Box (szánalmasan szar, nem is adok értékelést mert értékelhetetlen) után a Chéri című filmbe tekintettünk bele, és Kathy Bates ellenére is sajnos a 35. perc után abbahagytuk azt is.

Aztán újdonságként a Spartacus: Blood and Sand c. sorozatot kóstoltuk meg, ami meglepően finom. Újszerű, sok a digitális technika benne, a fröccsenő vér, a baszás, a gyilok, és nagyon képregényes. Nekem nagyon tetszik ez a fajta megközelítés, és bár még csak az első részen vagyunk túl, nekem egyelőre nagyon bejön.

Aztán két rész Vampire Diaries, de már alig várom, hogy a következőbe is belekezdjünk, mert egyre több a bonyodalom!

hogy a ‘kripliszex’ annyira nem jó. :)

(Izomlázzal kefélni egyenlő a reumás nagypapaszex kategóriájával, magyarul kripliszex.)

Ez az új edző, Attilaedző ez baszki nagyságrendekkel durvább, mint Gáboredző volt!

Ma voltam nála első alkalmon, teszünk egy hónap próbát. Na ő nem szarral gurigázik: bemelegítésnek kapásból olyan súlyokat kaptam, hogy a harmadik kör után a következőt meg sem bírtam emelni. Ő azt vallja: az első edzés is fájjon, a második is fájjon, mert a harmadik után dől el, hogy valaki komolyan gondolja-e, hogy edzzen.

Én komolyan gondolom, de már most látom, hogy most egy hétig megint nem fogok tudni rendesen fogat mosni meg felöltözni, mert például már most a vacsoránál a pohár megemelése is óriási kínokat okozott.

Legközelebb csütörtök, meglássuk, mit hozunk ki ebből az egy hónapból. Én bizakodó vagyok egyébiránt.

Reggel dugás,
Este futás,
Nem lesz így zsír-
túlbur-jánzás.

Ezt a verset írtam annak örömére, hogy reggel… izé… este 500 kalóriát futottam. Jólesett, bátorítok mindenkit, hogy sportoljon rendszeresen. Én hihetetlen jól érzem magam tőle, és elhatároztam azt is, hogy megint visszatérek a komoly kondihoz, edzővel, stb.

Merthogy: a mostani állapot: lamantin. A cél: Zeusz.

Nincs mese. Minden nap.

ma kapok végre új “B” nap programot, ez a második napom a visszatérés óta (nagy kámbekk), úgyhogy nem eresztem nagyon ki magam, lévén a múltkori első edzés óta gyakorlatilag kínszenvedés ismét az öltözés/fogmosás/mozgás. Ennyit számít egy hónap kihagyás, hogy gyakorlatilag szűzlány módon visszajön az izomláz, mintha sose mozogtál volna előtte.

Hát az a másfél év az smafu, nektek, drága izmocskáim? Heee?

Ugye a második edzőtermi versennyel (március közepe) abbahagyatam – egy időre – az edzést, mert egyrészt úgy gondoltam, hogy másfél év kitartó munka után megérdemlek némi pihenést, másrészt meg jöttek más programok.

Például a vacsoracsata. Meg sok minden más.

Szóval sikerült három alattomos kilónak (négynek) visszacuppognia a testemre, amit nem hagyhatok annyiban. Az elhatározást tett követte, ma volt a napja, hogy visszatértem törzshelyemre, és felvázoltam Gábornak, hogy mi is lenne az új cél. (Levésni a maradék zsírréteget és némileg még maszkulinabb izomzatot építeni.)

Mert miért is ez a cél?

Nos, beláttam: én nem vagyok az a vékonka típusú fiúcska, sose leszek már az. Egyszerűen nem vagyok. 28 éves vagyok, erős a csontozatom, erre pedig egyszerűen nem elég minimális mennyiségű izomzat. Erre definiáltabb, határozottabb vonalak illenek, és most ezen fogok dolgozni.

Megbeszéltem ezt Gáborral, kértem tőle edzésterveket, aztán most ráindulok erre a projektre. Lehet szurkolni, aztán a végén képes beszámoló. :)