A magam részéről az idei Blog Action Day-hez utólag annyival járulnék hozzá, hogy felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy nézze meg a HOME című filmet.

Megnézhető YouTube-on is, HD felbontásban, vagy pedig szerezzétek be.

Lenyűgöző. Gondolatébresztő. A benne felvázolt eseményeket még a mi időnkben át fogja élni a bolygó. Hátborzongató.

Megköszöntöttük Kyle-t, aki ugye két éves lett (mármint a blogja :D), az Eklektikába vonultak a fiatalok egy ivászattal egybekötött alapozóra, ahová egy rövid ideig mi is csatlakoztunk.

Előtte ugyanis Bencéék új lakását takarítottuk, hogy szombaton áthurcolkodhassanak, utána meg haza kellett jönni, mert egyrészt fáradt volt mindenki a pénteki munkanap meg az esti takarítás után, másrészt meg ma korán kellett kelni (hétkor), mert mentünk hurcolkodni.

Azért mindenesetre örültem, hogy elmentünk, láttam az ismerős arcokat, jaj, de sokan voltatok, :) meg Ricsiékkel is dumcsiztunk, ledöntöttünk néhány molyirtót, (mojito vagy mi) szóval jó volt az este, csak mondom, kicsit már fáradtak voltunk.

Gratula mégegyszer!

Azért nem, mert nem tudom, hogy ez példaértékű-e (amit Mali csinált), vagy van-e a háttérben valami suskus, mindenesetre sokat elárul az egész a zsid a liber az ún. SZDSZ társaságról.

http://uzenetsouthparkbol.hu/

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Még a csapból is Adam Lambert folyik mostanság.

Épp a Rolling Stone címlapján feszít a fiatalember, aki bevallotta, hogy köszi, de ő inkább a fiúkat. Nahát, ki hitte volna.

tőled is elnézést, hogy csak olyan kevés ideig maradtunk a blogtalin, de este már kötött programunk volt, prezentálni kellett a sárlottot.

Azért jó volt élő arcokat társítani a betűkhöz, meg értek érdekes élmények is, de nem baj.

azt a báját, amit a kezdeti időkben még magáénak tudhatott. Fura érzés, mintha egy korszakot zártak volna le vele (befejezték volna a Brutkó nevű partisorozatot), mert már nem olyan volt szombat este, mint régen. Mint régen a Trafóban vagy mint régen a Főbejáratban. Már nem volt meg benne az az érzés, hogy “ez a buli nem olyan, mint a többi”. Eddig nem kellett kaparniuk, hogy megkülönböztessék magukat egy átlagos szombati Alteregó naptól, de most már – a jövőben szerintem – küzdeniük kell.

Tele volt a hely ugyanis, abszolút hering effektus, és tényleg, az összes alteregós elem beszivárgott. Ami azért rossz, mert pikkpakk tönkrevágják az egészet. Ezt a bulit PONT NEM nekik csinálták, hanem éppen egyféle alternatívának a többi kommerszbuli mellé, erre tessék. A “különbözőség” (mi másfajta buli vagyunk!) marketingje beérett, és immár önbeteljesítő jóslatként saját vesztét okozza.

Mert átjönnek a kommerszbulisok, mert ők is “különbözni” akarnak, megmutatni magukat egy Brutkón, mert az sikk (vagy legalábbis azt hallották), csak ezzel azt érik el, hogy azok, akik korábban valóban azért jártak oda, mert ez volt A Brutkó Diszkó, és azt az alternatív hangulatot szerették, amit árasztott, azok szépen lekopnak. Mert nem akarnak még egy altert.

Na mindegy, annak ellenére glamúr szombat este volt, előtte szokásos alapozás a kedves társasággal, majd együttes átvonulás a Trafóba. Ott aztán számtalan régi ismerős, kedves és nagyon nem kedves ismerős felismerése, a nemkedvesek látványos ignorálása, a kedvesekkel egy-két szót váltás is. Tincitánci, iszogatás lájtosan, majd műbalhé után kivonulás. Csak ahogy szoktuk.

60 éves lenne idén a KGST.

A komcsiknak meg szerintem ezzel a pécsi córesszel harangoztak. Jöhet a patás.

(ezeket csak úgy ideírtam, nincsen ok-okozati összefüggés, nem kell benne értelmet keresni!)

Nos zsúfolt hétvégén vagyunk túlontúl, hát ugye egyrészt én már csütörtökön annyira fáradt voltam a hét elejétől fogva, hogy hazajöttem melóból, este hatkor egyszerűen belemásztam az ágyba, és ott is maradtam másnap reggel, május elseje 8-ig szerintem. És kurva jó volt ennyit aludni.

Pénteken abszolút lájtos napot tartottam, bicajoztam, rendbeszedtem a lakást, néztem Dallast, szóval teljesen jó kis pihis nap volt. Szombatra készültünk már, amikor is:

a Vacsoracsatánk fináléját tartottuk meg, sok-sok barátot híttunk össze, és megnéztük az összevágott filmet,

ami, itt (is) el kell mondjam, ZSENIÁLIS lett, most, vasárnap már hetedszerre nézem meg, annyira tetszik!

Aztán este úgy döntöttünk, megnézzük ezt a Privét, valami nyitóbulija volt épp a helynek, és Gábor invitálásának a legtöbbünk engedelmeskedett, és lementünk. No hát nem leszek törzsvendég itt (sem), a kétezer forintos belépőtől kicsit homlokon csókoltam magam, a közönség láttán meg igazán jöttem izgalomba. Nem igazán nekünk való volt. Sebaj, ezt is láttuk, tapasztalatnak jó volt. Azért táncikáltunk, de nekünk mennünk kellett, mert vasárnap meg próba.

Az utolsó.

Nekem legalábbis. A zenekari pályafutásomat ezzel gyakorlatilag befejeztem, még van két fellépés a naptárban, azokat lejátszom, aztán átadom a stafétabotot egy ifjabb kollégának, aki remélhetőleg viszi tovább a lelkesedést a zenekarban a billentyűs részről.

Egy kicsit (nagyon) problémás volt ez a próba részemről, nyűgös voltam, az összesen két óra alvás után szétrobbanó fejjel nem volt túl nagy élmény nekem, szerencsére Zolinak azért tetszett, ha már eljött az utolsó próbámra. :)

Hazafelé aztán egyre szétrobbanóbb lett a fejem, próbáltam kizárni a külvilágot, meg a belvilágot is, semmiféle input és output nem igazán tett jót, de valahogy túléltem, egy kis délutáni alvás jót tett.

Szóval ilyen volt a hétvége, nagyon jól éreztem magam, remélem a többiek is, aztán hajrá előre. Mondjuk szívesen pihennék még egy napot itthon, de nem lehet, holnap megint egy újabb hét.