(via Homotography)

Ha tudtok, gyertek! :)

Az ikonok időnként köztünk élnek.

Csak szeretném megköszönni a sok felejthetetlen pillanatot, és “beszólást”.

Na pusszantás mindenkinek – mondta volna ő is.

http://divany.hu/

http://hazasember.blog.hu/

http://custos.blog.hu/

http://justagay.blog.hu/

http://petitprince.freeblog.hu/

http://cubeblog.freeblog.hu/

Egyik régi kartárssal közösen még a választások előtt elmentünk kémkedni egy, a szubkultúra méreteit tekintve monstre-kategóriás vörös rendezvényre, így nulladik kézből tapasztaltuk a magyar kommunizmus borzalmas állapotát. Fiatalok gyakorlatilag nincsenek, az idős párttagok legtöbbjének pedig olyan tószagú, fülledt, áporodott büdös a szája, hogy egy kétperces szpícs után a tapéta is felhólyagosodik a környéken. Kellemetlen erről beszélni, – meg tudom, udvariasság, meg minden, – de jelenleg az idősebb bolsik tárgyalóképességének objektív gátja 100 százalékban ez. Bárkivel álltunk szóba, pár percig bírtuk, nem vicc. Komolyan mondom, kutatni kellene, ma már úgyis mindennek van szociológiája, hát engem baromimód érdekelne egy szájszag-szociológiai mikrotanulmány, esetleg a magyarországi bolsevikokra kihegyezve. (Véleményvezér kolléga említette is, hogy nekik ez a fogmosás, ez valami gyanús burzsoá trükk lehet.)

(forrás: Mandiner)

Hiszen sajnos a helyzet nem csak a komcsiknál aggasztó és jelent objektív gátat, hanem minden olyan nyomorultnál, AKI NEM TUD FOGAT MOSNI BAZMEG!

Gyűlölöm a szájszagot, mindig mosok fogat, és szerintem nem nagy dolog, ha ezt elvárom az embertársaimtól is. Nagyon felidegesít, ha olyan emberrel kell beszélnem, akinek BÜDÖS A SZÁJA. Árad a pöcegödörszag a szájából, és muszáj arrébb menned, mert bazmeg megfulladsz. Én nem értem, hogy mi a gátja egy egyszerű fogmosásnak, néhány ismétlődő mozdulat, egy tubus fogkrém meg egy fogkefe. Ennyi.

Szájszagú emberek állatok, távozzatok!

Már Hofi is megmondta: “Mondtam, hogy két dolgot kell hozni. Hol a fogkréééééééém????”

Én ott leszek!

Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek.

De mi lesz az a bizonyos “baj” azoknál, akik nem jól élték végig az adott éveket?

Elhunyt Popper Péter.

Egyrészt a fejtágítás roppant hasznosnak bizonyult, kicsit mélyebben beleláthattam végre a kollégák szakterületébe.

Másod- és többedsorban pedig:

1) az olasz férfiak (úgy a fiatal felnőttektől kezdve, de különösen a harmincas-ötvenes korosztály) megdöbbentően igényesek. Külsőleg, úgy értem. Kifogástalan elegancia, nekem ez így nagyon tetszett. Tetszett, hogy van olyan ország, ahol a férfiak fel merik vállalni, hogy igényesek. A hazai helyzetről ugye inkább ne beszéljük. És ugye természetesen nem buzikról van szó, hanem úgy általában a felnőtt férfiakról.

2) az, ahogy az olaszok vezetnek a különféle közutakon és autópályákon, az kriminális. KRI-MI-NÁ-LIS!!! Tulajdonképpen nem is értem, hogy: 2a) az olasz úttesteken minek van pályafelfestés (teljesen figyelmen kívül hagyják, mennek összevissza), 2b) az olaszországban használt autókon mért nem csak gáz, kormány és duda van, az autó többi komponense ugyanis szemmel láthatóan felesleges. Pontosítok, igazából kormány sem kell (úgysincs ugye sávfelfestés :D), a sofőrünk ugyanis csak a gázt meg a dudát használta váltakozó felosztásban.

De amit ezek úgy általában művelnek, az életveszély. Olyan autó, amelyiknek nincs meghúzva az oldala, gyakorlatilag nincs is. (Egyébként olasz autók sincsenek Olaszországban, meglepő módon.) Mennek összevissza, jobbra-balra, dudálnak, mutogatnak az autókban, mint valami perlekedő vénasszonyok, komolyan mondom, nekünk tiszta idegroham és halálfélelem volt.

3) pasta, pasta, pasta. Olívás pasta. Tortellini, mondjuk ez finom volt, de az olívás szarjuktól úgy felfordult a gyomrom, hogy még most is érzem. Brr. A fűszerek és a só mint olyan, mintha ismeretlen fogalmak lennének, pedig hát a paradicsomos ízalapok eleve kiáltanának valami jó kis bazsalikom-, oregánó- és kakukkfűszimfóniához, de itt ez annyira nem jellemző.

4) reggeli? Én azt hittem, ha egész nap csak pasztát esznek, akkor legalább a reggelit megtolják neki rendesen, hogy azért ne éhezzenek már. Tévedtem. A reggeli müzli, lekváros kroászan, nutella, meg száraz zsömle volt. WTF?!?!? Tényleg ennyi. Csupa túlédes szarok, semmi sajt, semmi hús, semmi férfinak való étel, csak ilyen langyibangyi álwellness izék. Sokeuróért ez azért elég szegényes. Remélem, ez csak a mi éppen kifogott szar szállásunkra volt jellemző, és nem ezt reggelizik országszerte a derék taljánok, mert akkor tényleg nagyon sajnálom őket.

5) patópálúr. Nagyon easygoing népekkel találkoztunk végig. Itt – eltekintve a fentebb említett autóvezetéstől – nemigen van napi stressz, mindenki “nyuginyuginyuginyuuuuuugi” szöveggel, kezét fenntarva, integet, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Minden el lesz intézve, nyugalom, nyugalom. Ízirájder öcsém. Be vannak lassulva, mint egy hatvanmilliós, konstans beszívott hippikommuna.

6) nem beszélnek angolul. Ez valami vicc lehet csak. Éttermekben nem beszélnek angolul? Pénztárban nem beszélnek angolul? Gyakorlatilag az oktatóinkon kívül egy sem beszélt semmilyen civilizált nyelvet, csak a prego, pronto, si, si, pasta, ezek mennek. Még köszönni sem tudnak angolul. Európa közepén 2010-ben ez kissé öngyilkos hozzáállás.

7) Verona tényleg gyönyörű. Ott állunk a középkori városban, Louis Vuitton, pimkie meg bershka csillogó kirakatok alatt, közben a sarkon a torony, a következő utcában meg Júlia erkélye. A modern és tredisönell langyos egyvelege. A higgadt sofőrünk mindenesetre visszaugatott a rendőrnek, amikor tiltott helyen állt meg, hogy kirakjon minket a főtéren. Én konkrétan azt hittem, lelőnek, mikor a rendőrnő a jobb kezével a fegyverén elkezdett egyre gyorsabban felénk iramodni, a sofőr (70 éves papáról beszélünk, úgy is becéztük egymás között, hogy “A Papa”) meg békésen üresbe rakta a kocsit, kizavart minket a furgonból üvöltve, és ugyanúgy üvöltözött a rendőrrel is. Már azon gondolkodtam, kit kell értesíteni a holttesteink hazaszállítása miatt, de ha engem is lelőnek a rendőrök, akkor mondjuk erre sem sok esélyem maradt volna…

8) a magyarok sosem okoznak csalódást a repülőgépen. Ritka kulturálatlan egy népség, de most komolyan. Semmi dignity, tisztára mint az állatok. Üvöltöznek, de úgy ám, hogy az egész gép hallja, és fennhangon mesélik a hülye sztorijaikat, és minden egyes alkalommal úgy viselkednek, mint aki először repül – és ennek persze hangot is adnak. Nem tudom. Nem szeretek magyarokkal egy gépen utazni. Ilyenkor mindig vagy direkt angolul kommunikálok a személyzettel, vagy ipod, és végig füles.

Ezek a tapasztalataim. Olaszország en bloc gyönyörű.

Vicces volt.

Megnézhető YouTube-on is, HD felbontásban, vagy pedig szerezzétek be.

Lenyűgöző. Gondolatébresztő. A benne felvázolt eseményeket még a mi időnkben át fogja élni a bolygó. Hátborzongató.

Előtte ugyanis Bencéék új lakását takarítottuk, hogy szombaton áthurcolkodhassanak, utána meg haza kellett jönni, mert egyrészt fáradt volt mindenki a pénteki munkanap meg az esti takarítás után, másrészt meg ma korán kellett kelni (hétkor), mert mentünk hurcolkodni.

Azért mindenesetre örültem, hogy elmentünk, láttam az ismerős arcokat, jaj, de sokan voltatok, :) meg Ricsiékkel is dumcsiztunk, ledöntöttünk néhány molyirtót, (mojito vagy mi) szóval jó volt az este, csak mondom, kicsit már fáradtak voltunk.

Gratula mégegyszer!

Azért nem, mert nem tudom, hogy ez példaértékű-e (amit Mali csinált), vagy van-e a háttérben valami suskus, mindenesetre sokat elárul az egész a zsid a liber az ún. SZDSZ társaságról.

http://uzenetsouthparkbol.hu/

Épp a Rolling Stone címlapján feszít a fiatalember, aki bevallotta, hogy köszi, de ő inkább a fiúkat. Nahát, ki hitte volna.

Azért jó volt élő arcokat társítani a betűkhöz, meg értek érdekes élmények is, de nem baj.

Tele volt a hely ugyanis, abszolút hering effektus, és tényleg, az összes alteregós elem beszivárgott. Ami azért rossz, mert pikkpakk tönkrevágják az egészet. Ezt a bulit PONT NEM nekik csinálták, hanem éppen egyféle alternatívának a többi kommerszbuli mellé, erre tessék. A “különbözőség” (mi másfajta buli vagyunk!) marketingje beérett, és immár önbeteljesítő jóslatként saját vesztét okozza.

Mert átjönnek a kommerszbulisok, mert ők is “különbözni” akarnak, megmutatni magukat egy Brutkón, mert az sikk (vagy legalábbis azt hallották), csak ezzel azt érik el, hogy azok, akik korábban valóban azért jártak oda, mert ez volt A Brutkó Diszkó, és azt az alternatív hangulatot szerették, amit árasztott, azok szépen lekopnak. Mert nem akarnak még egy altert.

Na mindegy, annak ellenére glamúr szombat este volt, előtte szokásos alapozás a kedves társasággal, majd együttes átvonulás a Trafóba. Ott aztán számtalan régi ismerős, kedves és nagyon nem kedves ismerős felismerése, a nemkedvesek látványos ignorálása, a kedvesekkel egy-két szót váltás is. Tincitánci, iszogatás lájtosan, majd műbalhé után kivonulás. Csak ahogy szoktuk.

A komcsiknak meg szerintem ezzel a pécsi córesszel harangoztak. Jöhet a patás.

(ezeket csak úgy ideírtam, nincsen ok-okozati összefüggés, nem kell benne értelmet keresni!)

Pénteken abszolút lájtos napot tartottam, bicajoztam, rendbeszedtem a lakást, néztem Dallast, szóval teljesen jó kis pihis nap volt. Szombatra készültünk már, amikor is:

a Vacsoracsatánk fináléját tartottuk meg, sok-sok barátot híttunk össze, és megnéztük az összevágott filmet,

ami, itt (is) el kell mondjam, ZSENIÁLIS lett, most, vasárnap már hetedszerre nézem meg, annyira tetszik!

Aztán este úgy döntöttünk, megnézzük ezt a Privét, valami nyitóbulija volt épp a helynek, és Gábor invitálásának a legtöbbünk engedelmeskedett, és lementünk. No hát nem leszek törzsvendég itt (sem), a kétezer forintos belépőtől kicsit homlokon csókoltam magam, a közönség láttán meg igazán jöttem izgalomba. Nem igazán nekünk való volt. Sebaj, ezt is láttuk, tapasztalatnak jó volt. Azért táncikáltunk, de nekünk mennünk kellett, mert vasárnap meg próba.

Az utolsó.

Nekem legalábbis. A zenekari pályafutásomat ezzel gyakorlatilag befejeztem, még van két fellépés a naptárban, azokat lejátszom, aztán átadom a stafétabotot egy ifjabb kollégának, aki remélhetőleg viszi tovább a lelkesedést a zenekarban a billentyűs részről.

Egy kicsit (nagyon) problémás volt ez a próba részemről, nyűgös voltam, az összesen két óra alvás után szétrobbanó fejjel nem volt túl nagy élmény nekem, szerencsére Zolinak azért tetszett, ha már eljött az utolsó próbámra. :)

Hazafelé aztán egyre szétrobbanóbb lett a fejem, próbáltam kizárni a külvilágot, meg a belvilágot is, semmiféle input és output nem igazán tett jót, de valahogy túléltem, egy kis délutáni alvás jót tett.

Szóval ilyen volt a hétvége, nagyon jól éreztem magam, remélem a többiek is, aztán hajrá előre. Mondjuk szívesen pihennék még egy napot itthon, de nem lehet, holnap megint egy újabb hét.

Mi asszem a Kálvin téri California Coffee Company-ban fogjuk megejteni :)

UPDATE: hamarosan itt a nagy nap!

Na ma felkeltem, és rájöttem, hogy ez kurvára nem egy jó ötlet.

Egy: nincs rá időm.
Kettő: drága mulatság. :)
Három: ki fogja megenni a komplett (próba)menüt, akár jó lesz, akár rossz? Mert én biztos nem :D

Úgyhogy ezt a tervet ezennel hivatalosan is buktatom, marad a holnap délutáni ÉLES főzés, végül is ez a játék lényege: hogy ott, helyben, élőben produkálj valamit a vendégeknek, ne pedig előtte egy nappal játssz biztonsági játékot. :) Viszont így legalább nekem is meglepetés lesz az egész. :D

Ma viszont ilyen praktikus előkészületeket azért fogok tenni, takarítás, konyha előkészítés, meg egy-két dolgot még vásárolnom is kéne (nem a kajához, hanem úgy általában).

Na jó munkát, fiatalok!

az az állapot, amelybe Gyurcsány Ferenc hozta saját magát, saját ún. pártját és Magyarországot 2009. márciusára.

nevetséges: szinonímáért lásd: magyar kormány, MSZP, miniszterelnök jelölés

~é válik: a fenti folyamat során elveszti hitelességét, szinonímáért lásd: megalázó, megalázni