Az 1909 és 1915 között készült képek érdekessége, hogy színesek! A képek akkoriban abszolút unikumnak számítottak, az üvegnegatívok feldolgozás után ilyen gyönyörű szép színes képeket eredményeztek.

Nézzétek meg őket!

Itt a link!

Csomó új kép a flickr-en, és hamarosan lemezjátszó videó! SŐT, videósorozat!

Megint vannak új képek flickr-en, illetve próbálunk egy kis gőzt adni a Fűszermalomnak is – ez egy ilyen házi jellegű receptblogunk.

Ha valakit érdekel, a Flickr-re töltöttem fel egy csomó képet a pécsi kirándulásunkról, és konkrétan Ennio Marchettoról is.

Nagyon érdemes volt elmenni, a pécsi kulturális főváros keretében nevetséges 2000 forint volt a jegy. A Nemzeti Színházban volt, ahogy láttam, eléggé teltházas volt, bár voltak olyan arcok, akik mintha nem tudták volna, hogy hol vannak, vagy hogy miről szól Ennio Marchetto.

Mi mindenesetre a második sorból végigsikoltoztuk és tomboltuk az egész előadást, voltak a nagy kedvencek, Whitney Houston, Edith Piaf, Madonna, stb. Beszarás jó volt, ha tehetitek, nézzétek meg élőben, óriási varázslat.

Érdemes nézegetni (klikk a képre), finom dolgok vannak ott.

http://hvg.hu/nagyitas/20090505_schwinn_csepel_bicikli.aspx

Zseniális fotósorozat!

Na gyönyörű volt a vasárnapi Critical Mass: kiváló idő, jó levegő, sok bicajos, barátok. Olyanokkal mentem, akik életükben először voltak CM-en, és tök jó érzés volt, hogy jöttek. Nyilván nekem ez fontos, merhogy én is csak másodjára vagyok, de azért jó, hogy “átadhatom” ezt a feelinget a többieknek is.

Mert van mit: amikor a több tízezer (30ezret becsültek) bicajos a kürtszóra megemeli, annál azért kevés libabőrösebb élmény van. Mi most nem mentük be a “kemény magba”, hanem csak a szélénél voltunk az eseménynek, azért egy mini emelést mi is tartottunk – én legalábbis, megmutattam a többieknek, hogy milyen egy emelés. Egyébként majd beszartam, könnyebbnek saccoltam a bicajomat a tavaly szeptemberi CM élmény után, de most alaposan vissza kellett simítani az erőlködéstől ráncosodó homlokomat. :))

No mindegy, emeltem, fotóztunk, elvoltunk, tekertünk, nézelődtünk, ejtőztünk, egyszóval élveztük egy bicajos nap minden báját. Este kellemes vacsora, majd a fáradtságtól alaposan elgyötört testünknek egy jóleső alvászás.

Most nagyon (nagyon) komolyan elgondolkodtam egyébként rajta, hogy a nyáron bicajjal fogok munkába járni. Ehhez viszont egyszer le kéne próbálnom az oda- és visszavezető utat, valamikor éjjel, vagy hétvégén, hogy kevés zavaró tényező legyen. Roppant kíváncsi vagyok, mennyire tudom kiváltani a BKV-t, ha egyáltalán. Tényleg kíváncsi vagyok.

Rengeteg CM fotó a flickr-en!