Ami már eleve ugye többes szám: mi? – pók, mik? – pók.
(redblek féle automatikus többes szám. Mint pl. pék, lyuk, bók…)

Itt is meg lehet nézni, de a képre kattintva is.

Képzeljétek, most találtam egy oldalt, ahová az én fotóimat rakták fel illusztrációnak! :) A Gasztrokereső a Kálvin téri California Coffee Company-ben készült képeim közül rakott fel kettőt, nézzétek meg itt!

Akarok én is ilyet:

Stop Motion Spaghetti Cooking – Watch more free videos

(innen, ha nem menne)

Tegnap mákos gubát csináltam, felraktam a fotókat az elkészítési móddal együtt a flickr-re.

Az ember békésen nézi a kedvenc sorozatát, aztán két paradicsom és egy harapás csirkesonkás szendvics között ezt kapja az arcocskájába. Be fogom perelni őket, mi van, ha félrenyelek, itt fulladok meg a látványtól? Őrület, komolyan.

Még két kép, csemegének: egy, kettő.

Lezajlott, részt vettem életem első Critical Mass-én, ahogy megfogadtam.

Kurva jó volt!

Már odafelé is, ahogy a lezárt Andrássy úton százmillió bicajos tekert, hihetetlen jó érzés volt! Az idő épp kellemes volt, bár délután még be voltam szarva, hogy szép nagy eső lesz este, a csúf sötét viharfelhőket látva.

Végül nem lett eső, csak egy kellemesen friss-borongósan őszi este. Nem hideg, nem meleg, vagyis pont nem leizzadós.

Kitekertem a Hősök terére, majd alkalmi ötlettől vezérelve megálltam a tér közepén. Ekkor kaptam elő a telefont, amin Mandulaszemű sms-e fogadott, hogy ő is ott van, és találkozzunk! Felhívtam, és végül sikerült is összefutnunk: bemutatott a barátainak, akikhez első CM-emen hozzácsapódtam!

Aztán a Moszkva térre érve látom a telefonomom egy ismeretlen szám hívását nem fogadottként, mondom, visszahívom. Hát kiderült, hogy Mimke volt az, aki szintén a Moszkván volt, ezért integetéses módszerrel próbáltunk egymásra találni, ami végül sikerült is. Így ő is betársult hozzánk, szóval egyre többen lettünk. Ő nem emelt bicajt, mert a sajátján egy szép nagy csomagtartó volt, tele a cuccaival, és nem lett volna praktikus, ha minden kihullik belőle – viszont erkölcsi támogatást nyújtott a többi emelőnek! Köszi, Mimke!

Na ez a “falka”-érzés végig megvolt, nemcsak új ismerőseimmel, hanem az egész bringás közösséggel együtt. Noha időnként mérges voltam, mert mondjuk nem tartom helyesnek, hogy 5-6 éves kissrácok tekernek a Margit körúti autók között, mégha apukával, akkor sem. Meg azt sem, hogy a vagánykodók a maguk örömére történő száguldozással meg szabálytalankodással éppen azt veszélyeztetik, amiért a maradék, szabályosan közlekedő biciklis síkraszáll.

Na mindegy, még van mit tanulnunk, egymástól is akár.

Érdemes volt kimenni: találkoztunk Mandulaszeműékkel, voltak helyes bicajosok, egy életreszóló élmény az első Critical Mass-on részt venni, ráadásul a lezáratlan városi forgalomban, este, villogó cangákkal a Margit körúton, kétszer is bringát emelni, szóval valami hatalmas adrenalinbomba, meg a hasonszőrű emberekkel való közelebbi kontaktus sem utolsó szempont.

Igen, bevallom, egyszer én is megszegtem a szabályt: a Nagymező utcánál már a piros lámpán mentem át – de kaptam büntetést: úgy rámüvöltött az egyik zöldpólós szervező, hogy mentem elszégyelltem magam. De komolyan, tök szarul esett, és eredményes volt: többet nem csináltam ilyet.

Sajnos nem találkoztam Panter-rel, pedig azt hallottam, ő is ott volt.

Hát nem bjutiful?

Itt lehet többek között letölteni.