2×1 GB Hynix gyártmányú DDR3 notebook RAM modul.

Az iMac-ben gyárilag volt, de memóriabővítés miatt feleslegessé vált.
Hibátlan, sérülésmentes, megbízható modulok.

Vihető a kettő egyben, de egyenként is.

(Kattintásra nagyobb is lesz.)

Akit érdekel, jelezze kommentben vagy mailben. Vagy bárhogy.

Két kiváló példa Szűcs Judith Didididididididergekje, meg most a Szolfézs Rezső Szóljonhangosanja. Tök másképp szólnak. Tök jó, hogy fel lehet bennük fedezni olyan hangszereket, amiket a digitális változatokban már egyáltalán nem. Nem is tudtam például, hogy a szóljonhangosanban fuvolamenetek is vannak.

Megvan hozzá az eredeti hangszedő is, de amíg nem tudok bele cseretűt szerezni, addig egy Ortofon OM 5E szolgál benne. A porvédő plexitető sajnos törött, ráesett egy hangfal, de ha majd egyszer találok valahol egy ilyen tetőt elfekvőben, akkor szerzek hozzá. Addig így törött tetővel is kifogástalanul működik.

Képek nagyobb felbontásban a flickr-en!

Ahogy az ember érik, úgy tanulja meg értékelni azokat a dolgokat, amiket korábban természetesnek vagy épp nyűgnek, hétköznapinak vagy macerának tartott. Nekünk kisgyerekkorunkban már – hozsánna érte! – természetes volt, hogy ott áll a Videoton hifi torony a nappaliban, és bár nem minden nap kapcsoltuk be, azért ha kellett, csak benyomtuk a POWER gombot. Természetes volt, hogy ha épp van kedvünk, felteszünk egy lemezt, és meghallgatjuk. Akkor még persze fogalmunk sem volt, hogy micsoda kivételes minőségben élvezhettük a zenét. Nem volt Dolby 5.1 meg szörráund meg anyámpicsája, csak a tiszta sztereó hang.

És akkor amikor az ember lenyugodva rájön, hogy ez ma már “rituálé”, hogy benyomod a gombot, kiveszed a papírtokból a vinilt, a szénszálas kefével antisztatizálod és portalanítod, majd precízen a kezdő barázda fölé rakod a tűt, lassan leengeded a liftet, lecsukod a plexit, és várod, hogy megszólaljon: ez, barátaim, ez az élvezet.

Van, aki azt szereti, hogy egy pohár kellemes bor társaságában a kandalló előtt üldögélve, egy jó szivart szívva vakargatja a kutya fejét, és nincs más, csak dolce vita, csak a nyugalom – nekem pont ugyanez, amikor felrakom a lemezt, és már az első pattogáskor-sercegéskor tudom, hogy: otthon vagyok.

Én nem hiszek ezekben az ötpontegy meg százpontegy struktúrákban, zenét hallgatni (sztereó felvételt, hiszen pl. kvadrofón igen kevés létezik) csak sztereón lehet igazán. Amatőr audiofilként én is pontosan így gondolom, egy jól megépített sztereó rendszer nagyságrendekkel többet ér, mint a lakás minden sarkába eldugott hangszórórengeteg. Mondjuk elég csak meghallgatni a Figaro házassága nyitányát a két rendszeren, hogy érezhetővé váljon a különbség… De hogy ne érjen sznobizmus vádja, mondok másik példát: hallgass pl. rádiót 5.1-en, vagy rakd fel a Simon & Garfunkel 1981-es Central Park kétlemezes (vinil természetesen) koncertfelvételét, máris személyesen tapasztalható a lényeg. A surroundnak kizárólag egy alkalommal van értelme: ha olyan hangot tudunk rajta hallgatni, amelyeket direkt surround felhasználásra szántak – többcsatornás (!) filmhang, vagy számítógépes játék, stb. Zenére csak sztereó!

A puha és utánozhatatlan hang, amit visszacsempész egy-egy lemez, az nekem olyan élmény, amihez talán valóban kell is az, hogy az ember bizonyos korosztályba lépve átértékeljen dolgokat, élményeket, elvárásokat.

Na de vissza a tárgyiasult világba. Már kipróbáltam néhány eszközt, de még két dolog tudja felizgatni a kíváncsiságomat, pontosabban három. Lemezjátszóval már el vagyok látva, contemporary erősítőm és hangfalpárom is van, de kétfajta egykori erősítő hangját szeretném még egy jó hangfalpárral meghallgatni, lemezjátszót hallgatva.

Ezek pedig: a HiFi Magazin két egykori “sztárja”, a NAD 3020 alapszériás erősítője (semmi 3020e, 3020i, csak: 3020), ennek legendásan híres a PHONO-ja, illetve a később ezt felváltó Denon PMA-320a erősítő. Mindezekhez pedig az angol Heybrook HB1 hangfalpárt szeretném kipróbálni. Egészen egyszerűen nem nyugszom, amíg ezt meg nem tapasztalom, és a saját fülemmel nem hallom azt, amit ezek a készülékek állítólag művelnek a hangszedőből kijövő impulzusokkal.

NAD 3020:

Denon PMA-320a:

Heybrook HB1:

Meglepő módon egyébként valószínűleg egy Tesla NZC-431-es erősítős lemezjátszóhoz mellékelt kicsike, 4 ohmos, 15W-os hangfalpár is becsatlakozik majd a versenybe. Apróbb módosításokat kell rajta még végrehajtanom, kondenzátorcsere, hangfrekvenciás kábel csere, stb., de ebben a kis csehszlovák hangfalban igazi kincs rejlik – állítják többen, és hajlamos vagyok elhinni: mikor mindenféle modifikáció nélkül, “szárazon” bekapcsoltam, hogy kipróbáljam, még repedt kondikkal, törött dróttal is úgy szólt, hogy nem hittem a fülemnek. Elképedtem – mi lesz, ha kicsit rendberakom? Hazavágja az AE hangfalpáromat? – Mondjuk remélem nem.

Tesla 2x15W hangfalpár:

Szóval a következő projekt: hangzás tesztelés mindenféle változatban. Ellenmintának az Acoustic Energy-ket fogom használni a Pioneer A-A6-tal, és őszintén: nagyon kíváncsian várom az eredményt.

Ha úgy hozza a sors, hogy tényleg sikerül valahogy ezeket a készülékeket beszerezni tesztre, feltétlen beszámolok róla.

Úgyhogy ha esetleg vannak ilyeneid elfekvőben, hadd próbáljam ki valamikor! :)

AKAI AP-Q310 lemezjátszó felújítása from rdblk on Vimeo.

A következő a helyzet: Tesla NZC 431 lemezjátszóba keresek hangerő és hangszínszabályzó potmétereket, ahogy a képen is látható. Ebből kettő (1-es és 2-es számmal jelölve) Tesla TP 283b 32B 100 K/N típusú, a 3-as számú Tesla TP 283b 32B 25 K/G (K/E) típusú, a 4-es számmal jelölt pedig egy hangerőszabályozó poti, ennek a típusát nem tudom. (Ez van a legrosszabb állapotban, recseg-ropog.)

Ha valaki tud esetleg ezek beszerzési forrásairól, kérem ne habozzon és szóljon nekem. Köszönöm!

Próbafelvétel, 2

Csak két hiperrövid szárnypróbálgatás, hogy sikerült összekötni a lemezjátszót a géppel, és milyen lágy (!) hangszínt ad vissza a felvétel. Retró-előzetesünket hallották.

A fenti tárgyú műveletet hajtottuk végre múlt héten vasárnap kettő, azaz kettő személy részvételével.

A vinyócsere egyébként egyszerűbb volt, mint gondoltam. Végigolvastam minden idevágó szakirodalmat, kinyomtattam az Octomac és az Amfiteatar útmutatóját, és végül beszarok: egy se kellett.

Jobban féltem ettől a művelettől, mint valójában kellett volna. (Merugye minden leírás arra készít fel, hogy: jaj, csak nagyon óvatosan nyissad fel az iMac-et, jaj, nehogy hozzáérjél valamihez; dehát a jóisten áldjon meg, eleve óvatosan nyitsz fel egy számítógépet, és eleve nagyon vigyázol rá, nem?)

Ez tehát mindössze három lényeges műveletből állt:

1) iMac felnyitása
2) Vinyócsere
3) iMac összerakása

Ennyi.

Nincs huszonöt lépés, nincs semmi más csak ennyi. A megfelelő Torx és csillag csavarhúzókkal felnyitjuk az iMac-et, az LCD panelt tartó két kábelt (LCD DVI alul, két kis csavarral és a hőérzékelő) lecsatlakoztatjuk, majd a másik kolléga oldalra felnyitja, és tartja a panelt, míg a vinyócsere zajlik.

A vinyó kicserélése mintegy kettő perc ezek után, a kábeleket, a hőérzékelőt levesszük, a csavarokat kivesszük, becsavarjuk az újba, a kábeleket feltesszük az újra, a hőérzékelőt is, a fémszivacsot, mindent úgy, ahogy a régin látni lehetett.

Aztán az LCD panelt visszahelyezzük, visszacsatlakoztatjuk, az iMac-et visszacsavarozzuk, et voila.

A vinyócsere paraméterei: a régi egy Western Digital Caviar Blue volt, mint kiderült (WD3200AAJS), 320 gigás, csendes, nem melegedő fajta. Az új szintén Western Digital, Caviar Black 1 terás (WD1001FALS), egy hangyafasznyit hangosabb, egy kicsit melegebb (konstans 50-56 fok között van, terhelésnél 60°C, ami egy picit azért zavar), cserébe mintegy kettőször gyorsabb. Érzetre a gép is kb. ennyivel lett gyorsabb.

Meglátjuk, hogy a hő hogyan hat majd az élettartamra, lehet, hogy a ventilátorok fordulatszámát manuálisan kell majd emelnem egy kicsit (SMC Fan Control például), hogy kb. 57 fok alatt tarthassam.

Először egyébként Seagate 1,5 terásat akartam, de azokról annyi rosszat olvastam, hogy inkább lemondtam róla, pedig a Seagate jelenleg a legolcsóbb, legjobb ár/érték arányú HDD széria hazánkban. Én bízom a WD vinyókban, és persze Time Machine.

Most a jelszavakról lesz szó.

Új jelszó választása a legelső lépés, ha bármilyen probléma felmerül. Még egy jó jelszó sem véd meg teljes biztonsággal a támadásoktól, de egy olyan jelszó választása, amit te könnyen megjegyzel, de egy harmadik fél számára nehezen kitalálható, máris egy erősebb védelem, mint egy gyenge jelszó, amit könnyű kitalálni. Most néhány tipp következik az “erős” jelszavak használatához.

1. probléma: azonos jelszó használata több szájton
Az egyre növekvő webes szolgáltatások (email, online bank, social network, online boltok, stb.) miatt egyre több jelszóra van szükségünk. Kényelmi szempontból gyakran azonos jelszavakat használunk ezeken az oldalakon, ami elég kockázatos: ha valaki kitalálja az egyik szolgáltatáshoz tartozó jelszavadat, nagy valószínűséggel a többi fiók felett is megszerzi az irányítást.

1. megoldás: egyedi jelszavak használata!
Megfelelő megoldás, ha minden egyes fiókhoz egyedi jelszót használunk, különösen a fontos fiókokhoz, mint az online bankfiók. Amikor jelszót választasz egy szájthoz, használhatsz egy ismerős kifejezést, amit ahhoz az oldalhoz kötsz, de variáld meg: használj rövidítéseket, összevonásokat, bővítéseket, számokat a jelszóban. Ha ez mondjuk egy több szóból álló kifejezés, használd csak az első betűket, vagy minden második betűt, stb. Még biztonságosabbá tehető a jelszó a nagy- és kisbetűk változtatásával, vagy néhány betű számokkal vagy szimbólumokkal való kicserélésével.

2. probléma: közismert jelszavak vagy szótárból vett szavak használata
Ezek közé tartoznak az olyan jelszavak, mint “jelszo”, vagy “titkos”, a kézenfekvő billentyűsorok, mint “qwertz” vagy “qaywsx” vagy az ismétlődő minták alapján készült jelszavak, mint “asdf1234″. Egyszerű jelszavak használva könnyen feltörhető fiókokat kínálunk fel a behatolóknak.

2. megoldás: használj betűk, számok és szimbólumok keverékéből készült jelszavakat
Egy 8 karakteres, csak kisbetűket tartalmazó jelszónak mindössze 26^8 (26 a nyolcadikon) permutációja van, míg egy olyannak, amiben kis- és nagybetűk, számok és szimbólumok is vannak, már 94^8. Ez 6 kvadrillió lehetséges kombináció, ami igencsak megnehezíti a kitalálást vagy a feltörést.

3. probléma: személyes adatokra épülő jelszó
Mindnyájan osztunk meg adatokat magunkról a barátainkkal és a kollégáinkkal. A családtagok, gyerekek, házikedvencek neve nyilvánvalóan nem titok, ezért nem igazán jó módszer ezeket választani jelszónak. Ugyanígy kerülendő a születésnapok, telefonszámok, címek jelszóként való használata.

3. megoldás: gyárts olyan jelszót, amit nehéz a többieknek kitalálni
A betűk, számok vagy szimbólumok olyan kombinációját használd az egyedi jelszavad gyártásához, amely semmilyen szinten nem kötődik semmilyen személyes adatodhoz. Vagy válassz egy véletlenszerűen generált karakterláncot, és tegyél mondjuk az elejére és a közepére egy-egy plusz karaktert, hogy még nehezebb legyen kitalálni. (pl. “sPo0kyh@ll0w3En” – FIGYELEM! Ezt a jelszót már semmiképp ne használd, hisz itt nyilvánosan hozzáférhető!!!).

4. probléma: leírod a jelszavakat egy papírra, és nem biztonságos helyen tárolod
Egy csomó ember számtalan online fiókot használ, ezért gyakran leírja az ezekhez tartozó jelszavakat, legalább addig, amíg meg nem tanulja rendesen őket.

4. megoldás: tartsd a jelszóemlékeztetőidet egy titkos(abb) helyen, ami nem nyilvánvaló az idegenek számára
Ne hagyj jelszavakkal teleírt lapokat a munkahelyi vagy otthoni asztalodon. Az asztalod mellett elsétáló emberek könnyedén kikukkolhatják a szükséges információkat, jelszavakat. Ha meg a számítógépeden hozol létre egy fájlt, amiben a jelszavaidat felírod, akkor annak válassz valami teljesen nevet, amiből nem következtethetnek illetéktelen arra, hogy annak a fájlnak a tartalma a jelszavaid lesznek – vagyis ne legyen ennek a fájlnak a neve: jelszavak.txt.

5. probléma: elfelejtett jelszavak
Ha a fentieket követted, és van megfelelő jelszavad, akkor megeshet, hogy nehéz pontosan észben tartani, főleg, ha olyan oldalra szeretnél vele belépni, amit mondjuk már régebben látogattál. Ilyen esetben a szájtok többsége rendelkezik “elfelejtett jelszó” opcióval, ami vagy egy új jelszó generáló linket vagy egy biztonsági kérdést tesz fel neked emailben.

5. megoldás: biztonságos jelszóemlékeztető és visszaállító email
Nagyon fontos, hogy az az emailcím, amire az “elfelejtett jelszó” funkció értesítést küld, a tiéd legyen, legyen hozzá hozzáférésed, vagyis a jelszóemlékeztető a megfelelő kezekbe, ne pedig illetéktelenekhez jusson el.

Sok oldal kínál fel egy olyan kérdést, aminek a megválaszolásával bizonyíthatod jogosultságodat az adott fiók felett. Ha van ilyen lehetőséged, próbálj olyan kérdést feltenni magadnak, amire csak te tudod a választ. Ne legyen olyan kérdés, amire a választ könnyen megtalálhatják a behatolók, ha mondjuk ránéznek a Facebook profilodra vagy a blogodra.

Ha csak “előregyártott” kérdések közül lehet választani, mint pl. Melyik városan születtél?, akkor tartsd észben azt, hogy ezeket a kérdéseket nagyon könnyű kitalálni, ezért kevésbé biztonságosak. Mindenképp találj módszert arra, hogy egyedi választ adj meg – használhatod itt is a fent említett tippeket, vagy pedig egy meghatározott technikát is használhatsz, pl. mindig a második karakter után beszúrod ugyanazt a szimbólumot (pl. “Ho{dm{ez{ov{as{ar{he{ly”). Így ha ki is találják a választ, nem fogják tudni pontosan, hogyan kell beírni.

Remélem, a fenti tanácsok mindenkit elgondolkodtattak a jelszavak használatát illetően, és most már csak egyetlen tanács maradt: nézd át aktuális jelszavaidat MOST, és VÁLTOZTASS! Ez az első lépés a biztonság felé.

(A cikk forrása a Gmail Blog.)

Eddig.

Mert ha innen letöltöd a hárommal korábbi drivert:
http://driverscollection.com/?file_cid=399489231573f9b4ad62f5159c3

majd leszeded a nyomtató jelenlegi driverét a rendszerből, és rátelepíted az 1.0.4-et, akkor voilá! :)

Nekem egyelőre működik.

A forrás: HP fórum

Négy számjegyből álló, bármilyen felületre applikálható digitális számos óra. Szerintem gyönyörű. OLED kijelző, minden számnak külön áramforrása van, és van bennük érzékelő, ami megváltoztatja a kijelző színét feketéről fehérre, amint érzékeli, hogy este van (kisebb a külső fény). Érintésérzékeny, lítium-ion akkumulátor van benne, és azonnal akarok egy ilyet.

Sajnos még csak koncepció, gyártót keres.

Hatezer forintért a tiéd.

Ingyér/pénzér/pólókér is.

Én valamikor kinézek, menjetek ti is!

Egy 61BLK51 fekete-fehér képcsöves televízióból és egy R646 néprádióból (1957) valók. Működőképesek, használtak. Csak egyben eladó. Nem adom fel postán, személyes átvételt nyújtok a sérülés elkerülése végett.

A csövek típusai, a teljesség igénye nélkül: PCL805, PY88, PCL86, PL500, PCL81, EM80, ECH81, EBL21, PCL802, egy varázsszem is van benne (parázslámpa).

Kell valakinek? Kidobtam a picsába.

A feladat adott: lenne max 2 mikrofon (alternatíva: 1 mic, 1 gitár), aztán: 1 sztereó jel (szinti), esetleg mégegy sztereó jel. Ezt kéne összefogni, keverni, majd a kimenő jelet a Macintoshba vezetni. Az a célom, hogy itthon tudjak gyakorolni: a szintim ugye adott, ehhez szeretnék vokális anyagot készíteni, és ha már így összejöttek az eszközök, akkor fel is venni, majd a hanganyagot szerkeszteni. Alapvetően amatőr vagyok, ezért nem is akarok itten professzionális megoldásokban gondolkodni, viszont kísérletezni, tanulni azért jó lenne.

Igen ám, de akkor elég-e bevezetni a keverő kimenő jelét az iMac sztereó line-in-jébe, vagy kellene valami alap USB hangkártya is? Tanácstalan vagyok. (pl. Behringer UCA202?)

És most a fenti két keverőn gondolkodom. Behringer Xenyx 1002FX vagy ALTO AMX-100FX?

Ötlete van valakinek?

Tessék ide kattintani, és húzogatni a csúszkát.

[Nemhallom, kattintok!]

Itt lehet letölteni.

Természetesen Lady Lavender Southwick (Mavis Pugh, magyar hangja Gyimesi Pálma) a Csengetett, Mylord?-ból.