csodás-csokisat, a recept szerint.

Életemben nem csináltam még muffint, de tegnap Greg meglepett vele, gondoltam, innen már nem akadályoz meg semmi, hogy készítsek. A muffinról kellemetlen emlékeim vannak, Bence kétszer is csinált, az egyik olyan lett, hogy gyilkolni lehetett volna vele (értsd: kőkemény), a másik pedig szilvásnak indult, végül valami sós borzalom lett belőle.

Ekkor ő örökre lemondott arról, hogy valaha muffint süssön. Én azonban tudtam, hogy a világ nem fekete és fehér, nosza, ma jött el a pillanat, hogy muffinvágyaimat tésztába öntsem, és elkészítsem az első adagot.

Előtte, hogy jól felkészült legyek, elolvastam százezer receptet, hogy az alaptechnikát elsajátítsam, megnéztem továbbá két Nigella epizódot (lásd alább), hogy biztosan ne kövessek el őrültséget, majd nekiálltam magam is.

Spektrum:

Nigella Choc Chip:

A roppant egyszerű recepttől nem kell megijedni, tényleg ennyi az egész. Csak arra kell figyelni, hogy a szárazakat meg a nedveseket előbb külön összekeverni, majd egybe az egészet, amikor is kapsz egy ilyen rusztikus, nyamvadt, ragadós szart, ami valójában a tészta. Ezt kell elosztani a formácskákba, ami a legnehezebb folyamat, mert a tészta többnyire nem folyós, hanem masszív, de két evőkanál segítségével csodákat lehet tenni.

Hozzávalók: (12 db)
15 dkg liszt
2 tojás
15 dkg vaj (természetesen megolvaszta, folyósan)
15 dkg cukor
3 ek barackíz
1/2 csomag sütőpor
5 dkg kakaópor
5 dkg tört étcsokoládé, 5 dkg fehér csoki (mindkettőből egy táblát vettem, a felét-felét pedig nagy konyhakéssel apróra gyilkoltam)

Elkészítés:
A száraz hozzávalókat egy külön tálban összekeverni, a nedveseket egy másik tálban összekeverni. Aztán a száraz anyagos tálba szépen belecsorgatni a nedves részt, fakanállal eldolgozni, nem kell steril sima minőségűre, nem az angol királynőnek készül. A muffinformába tegyél muffinpapírt (lehet kapni például a Nagyvásárcsarnok, alagsor, kínai bolt: Ázsia Bt.), adagold ki a tésztát a 12 formába, aztán bele az előmelegített (!!!, kb 180 fok) sütőbe, és kb 20 perc.

Jó étvágyat!

Hohó, életemben először sütöttem önállóan (na jó, Greg is segédkezett) palacsintát! :) És nagyon büszke is vagyok az eredményre - egyrészt mert nem égettem oda semmit, másrészt mert már az első palacsinta is jó lett, harmadrészt, meg ilyen gyönyörű barnák lettek, mint az amerikai filmekben - már tényleg csak a juharszirup hiányzott! :)

Mert ahhoz vagyok szokva, hogy az első két-három palacsinta folyton folyós marad, tehát ki kell dobni, nekünk meg már az is jól sikerült. Nem beszélve arról, hogy gyerekkoromból arra emlékszem, hogy a palacsinták ad 1) zsírosak voltak (nagyanyám zsírral sütött, nem olajjal), ad 2) mindkét oldalukon mintha korommal rajzolták volna bele a komplett Föld-térképet, olyan változatos formavilágban terült el rajtuk az “odaégés”.

Na ilyen itt nem volt, finomságos, szép tésztából szép palacsinták lettek. A végén én sovány tejkrémmel (mint a fehér nutella), Greg meg lekvárral toltuk be az arcunkba és be kell vallanom: kurva finom volt!

A roppant kézenfekvő recept pedig (alap, kb 8-10 palacsinta, célszerű többszörözni!)
25 dkg liszt
3 tojás
3 dl tej
1 ek porcukor
1 csipet só
1 ek olaj a tésztába is
buborékos víz kívánalom szerint

A felütött tojásokban elkeverni a porcukrot, sót, tejet, lisztet, majd annyit bubis vízzel felönteni, hogy sűrű, tejszínszerű massza legyen. Aztán fél órát pihentetni, majd kezdődhet a sütés. Forró serpenyőbe olajat, aztán a klasszikus palacsinta mozdulatok: merőkanálból egy egységnyit a forró (!) serpenyőbe, gyorsan elegyengetni a még folyós tésztát, hogy mindenhova jusson, hogy szép kerek legyen a palacsinta, majd megvárni, míg megsül, átfordítani, ott is várni egy kicsit, utána tányérra csúsztatni. Majd ezt a műveletsort még egy pár tíz alkalommal megismételni, a tésztamennyiség függvényében.

Jó étvágyat! :)

(”Színész”), akivel tavaly nyáron töltöttünk együtt egy jelentősebb mennyiségű időszakot, de egyik este megbeszéltük, hogy nem igazán működik a dolog kettőnk között, ezért inkább szkippeljük. Így is lett, viszont vele is jóban maradtunk, és most kedd este beültünk az Eklektikába kicsit beszélgetni.

(Jut eszembe, a fiatal pincér de helyes! Ismeri valaki? redblekkukacredblek-re jöhet.)

Mesélt ő is sokat, én is, mesél az új párjáról, én erről még nem tudtam neki mesélni, de azért másról meg igen, szóval jól eldumálgattunk. Tök jól éreztem magam, és úgy látszott, ő is. Jó volt beszélgetni kicsit erről-arról, mégiscsak jártunk, vagy mi: volt egy közös része az életünknek egy adott időben, na.

Ő meg nem tehet arról, hogy én egy tapasztalatlan idióta voltam akkoriban. De már nem annyira vagyok az. :)

Ne hagyjatok blansírozott vagy párolt brokkolit este ott a tányéron (hogy rászáradjon), mert irgalmatlan munka másnap levakarni.

a diétás menüm elkészítésével minden éjjel a konyhában, mintha legalább egy harci ezredre valónak tartanék disznótort.

Esküszöm, még a töltött káposzta sem jelent ekkora megterhelést a konyha általános állapotára, pedig az aztán kemény meló.

Hogyan készítsük el a pulykát?

1. Vegyünk egy pulykát!
2. Egy pohár unicum.
3. Tegyük a pulykát a sütőbe!
4. Még két unicum.
5. Állítsuk a hőfokot 190 sütőre!
6. 3 unicum további.
7. Süssük a kapcsot be!
8. Most még tovum 4 univáb.
9. Pulykázzuk meg a zsírt!
10 Unicumot a másik palackot még.
11. Dugjunk pulykákat a homérumba!
12. Poharazzunk egy unicumot az öntbe!
13. Süssük az unicumot még egy óráig!
13+1. Gyöngyvirágos kék ibolya-a-a-a!…
14. Pulykáljuk meg az puha unicumját!
15. Vegyük ki a pulyákot az unicumból!
16. Édes anyám, sírhalmomra-a-a-a!…
17. Kiskút, kerekes kút…
18. Szeletum a pulyák darabbal többe!
19. Pusztuljunk tásztátum!
20. Palackoljunk még egy unicum vevétet!
21. Nyílára uccásik a krocsmrasumity!…
22. Állítsuk meg a teritumot és pulykoljunk még egy terítéket!
23. Leterít az unipulyák, és fogyjunk el!

A nagymamámtól örököltem egy fém kuglóf sütőformát - tudom, tudom, az nem az igazi, voltak neki nagy, nehéz, masszív agyag (vagy nem tudom milyen) formái is, de azok időközben dísz funkciót vettek fel odahaza.

Szóval van ez a kis fémizé, most az IKEA segített hozzá egy kis hosszúkás formához is, úgyhogy már kétféle formában tudok kuglófot sütni. Ami egyébként borzalmasan egyszerű.

Tovább is van, pl. recept! TOVÁBB »

csináltunk, fincsi lett, csak kicsit kevés volt a lekvár itthon, szóval egy hangyányit száraz. De tényleg csak egy picit. Egyébként nagyon finom lett! :)

Ez úgy kb. fél kiló darált keksz (jó kis móka a darálás húsdarálón!), kb. 16 dkg vaj, nagyjából egy fél-háromnegyed kis üveg baracklekvár, némi rum vagy rumaroma, kb. 12-15 dkg porcukor, és egy kevés kakaópor (3-5 dkg), hogy sötét legyen a massza.

Igazán a keksz és a vaj mennyisége legyen állandó, és a többi nedves anyagból adjunk hozzá annyit (lekvár, rum vagy vermut), hogy összeálló, szilárd, de formázható massza legyen. Azért szabályozzuk a nedves anyagokkal a massza állagát, mert ha túl száraz marad, akkor nem fog ráragadni a kókusz, ha túl nedves, az életben nem fogjuk gömbre formázni őket, mert ráragad a kezünkre.

Szóval daráljuk le a kekszet, adjuk hozzá a porcukrot, a kakaóport, majd a nedves hozzávalókat. Ha a vajat balga mód épp most vettük ki a hűtőből, akkor a mikróban olvasztás állásra kapcsolva 30-40 másodpercig olvasszuk, ez épp csak finoman megpuhítja, de nem olvad meg. Adjunk hozzá előbb csak egy fél üveg lekvárt, a rumaromát vagy az egyéb alkoholt, és kezdjük gyúrni. Innentől kezdve úgyis érződik, hogy kell-e még bele egy-két kanál lekvár vagy sem. Piát inkább ne tegyünk bele többet, mert nem jó, ha csak a szesz szúrós íze érződik, más meg nem, úgyhogy a lekvárral lehet szabályozni a nedvességét.

Aztán ha szépen összeáll, és homogén színű, akkor el lehet kezdeni golyózni. Ha van otthon meggybefőtt (magozott…), akkor az is használható: egy golyóba egy meggy. A végén a golyót kókuszba hempergetjük (tehetünk bele színes csokidarát is), majd szépen tálra rakjuk.

Jó étvágyat!

borsólevest, az a specialitásom. Úgy, gazdagon, ahogy szoktam, hogy megálljon benne a kanál. Remélem, se szalmonella, se semmilyen más gonosztevő nem rejtőzött el benne! :)

Egyébként semmi extra, kevéske olajon hagymát üvegesre, rá egy csapott evőkanál pirospaprika. (Ha teszel bele húst is, akkor azt most kell, kis kockákra vágott húst kell rádobni a paprikás olajra, hogy egy kis kérge keletkezzen a húsnak, aztán folytatható a főzés.) Aztán bele a borsó meg a többi zöldség, három leveskockát szoktam belerakni (pl. két erőleves meg egy csirkehúsleves), némi fűszerek: só, petrezselem, snidling, egy lehelet majoránna. Majd kb. háromnegyed órán keresztül hadd főjön, közepes vagy kis lángon. Aztán jöhet bele a speckó tészta.

Tészta: liszt, só, kis tej, néhány tojás, ebből sűrű, de még fakanállal keverhető tésztát kell gyúrni. Az arányokat nem mondom, én sem tudom pontosan, úgyis tapasztalatból fog majd menni. Ha kész a tészta, akkor a levesbe mártott kanállal mindig ilyen kis galacsinokat választunk le belőle, és belepottyantjuk a levesbe. Aztán kanál ismét belemárt, ismét leválaszt, stb, stb. Még egy negyed órát főzzük, aztán kész is, hipphopp.

Jó étvágyat!