Itt lehet megnézni: http://fuszermalom.com/2010/06/sutiszalami/

Akkor tehát mégegyszer: megtekinthető, ha erre a linkre kattintotok.

Lehet ám szivecskével jutalmazni, ha tetszett!

Nagy méretben érdemes nézni. :)

Csak ajánlani tudom.

Trailer

És végül, for your viewing pleasure, egy kis eredeti Julia:

- Julia Child

Na tegnap rájöttem, röpke egy év után, hogy ezeket kombinálni is lehet, és nem kell külön enni őket, amúgy is egyenként szar ízben.

Hát rakottat kell belőle csinálni!

Ezzel még nem is hágtuk meg análisan a diétát, viszont kreatívabb a táplálkozás, már nem öklendezek az első falat puszta csirkehústól, viszont tény: több energiaráfordítás elkészíteni.

Merugye meg kell főzni két tasak rizst (KÉTNAPI ADAG!), a kétszeres mennyiségű csirkemellet ledarálni, összekeverni, ha már nem forró, akkor beleöntök 2-3 darab tojásfehérjét (a sárgáját tilos), és egy kicsit megfűszerezem (hagymát vágtam bele, aztán borsika, bors, kakukkfű, kis só), a tetejére pedig szépen natúr joghurt kerül a zsíros tejföl helyett. Be a süttébe, 50 perc közepes lángon kész is.

Így – hoppá – kurvafinom ebéd keletkezett, és csak azokat használtam belőle (plusz egy minimális fűszer), amiket a szigorú diétában egyébként is, csak most nem külön-külön, hanem egybe.

Mondom, igaz, több a macera, de így két napra előre meg lehet csinálni, be lehet vinni melóhelyre kényelmesen, aztán két részletben el lehet majszolni.

Bár az említett epizódhoz azért volt némi köze a történetnek, mert mikor békésen kiültünk a gyönyörű tisztásra, egyetlen egy ember sem volt ott, csönd volt, nyugalom. Megkezdtük az étkezést, majd varázsütésre feltűnt negyvenkét autó, jöttek tajtparaszték, valami fura nyelven beszélő brazil família, egy nagy sárga bőrszoknyás nővel (egyesek szerint magára borította a függönyt, de voltak rajta zsebek is, amikből gyerekek bújtak elő, szóval rejtély!), és elkezdtek építkezni. Építettek pavilont, meg felfújható izét a kölköknek, és egy műmajommal verték a legkisebb gyereket. Ezen a szürreális jeleneten jókat szórakoztunk, de aztán jött a birkacsorda többi tagja is: egy férfi, akit nőnek néztünk, de nem lehetett nő, mert nem volt rajta melltartó (mert le volt véve a felsőruházata), de nagyobb melle volt, mint dollibászternek, de mégiscsak férfi volt, mert tüzet pisált. Aztán valamit ráönthetett a tűzre, mert iszonyú nagy fehér füstöt kezdett termelni, amitől annyira megijedt a szerencsétlen naccsöcsű férfi, hogy egy ezüsttálcával (inkább alumínium bájdövéj) elkezdte vadul legyezni a tüzet. Na ettől még jobban nagyobb lett a füst, majd a végén az egészre ráült, legalábbis mi onnan a távolságból azt láttuk.

Aztán jött DomesztoszNagyi, meg egy férfi és egy nő. Azok ketten valószínűleg egy pár voltak, mert csókolóztak, az öreglyány meg valszleg valamelyikük anyja lehetett, így a szituációból ítélve. Domesztosznagyi úgy kezdte, hogy a fa alatti rönkasztalt, amit kinéztek maguknak a táplálkozásra, elkezdte mosni. Domesztosszal. Bazmeg, sikálni kezdett egy faasztalt a visegrádi erdő kellős közepén. LOL. Gondoltuk, hogy talán maga Zsanett az, csak kicsit megöregedett attól a rengeteg megpróbáltatástól, amit átélt a világhír óta, de néztük, és végül nem ő volt.

Ez a párocska is megpróbált tüzet gyújtani, ezek egy mobil süttét hoztak, megtömték faszénnel, aztán rágyújtottak. A sütte kicsit félreborult a nagy ijedtségben, lángolt egy nagyot, aszittük, leégetik a komplett visegrádi erdőt, de a macsó megmentette a partit: odahítta a két nőt, hogy tartsák kordában a tüzet. (pff)

Na mi közben olyan finomakat ettünk, hogy hat nyelven beszélt: jamon serrano, mindenféle gyümölccsel, körtével, igazi vajjal, kacsamellel, ízorgiás szalámival töltött saját szendvicskék, mi sütöttünk Vörössel kalácsot is, abból se spóroltuk ki a kakajót meg a fahéjat, iszogattunk egy kicsikét (a péntek szombat éjjeli töménytelen tömény fogyasztást ellensúlyozandó), majd ráheveredtünk a plédre, aztán bath-tuk a napot. Dumcsiztuk, röhögcséltünk, ahogy azt ilyenkor illik.

De most jut eszembe, hogy a szombat milyen is volt, jaj. A Trafóba híttak minket, hogy valami jazz est lesz, fellép valaki, aztán meg megyünk valami házibuliba. Na mi, a Lemon Sisters által vezetve, gyöngéd alapozással kezdtük az estét: egy mézes barackkal és egy áfonyával kötöttünk rövidtávú, ámde annál tartalmasabb barátságot, Red Spiritet kevertünk, meg egy két-három pezsgő is lecsusszant úgy mellékesen, így a nyolc órai kezdésre sikerült a Trafóba érnünk 9 órára. Egy röpke egy órás csúszást azzal büntették nekünk az ottaniak, hogy gyakorlatilag annak a zenekarnak, aminek a koncertjére kellett volna mennünk, sikerült az utolsó akkordjára (nem vicc!!) odaérni, lepengették azt, és már kezdtek is pakolni. Egy picit tziki volt, de hamar (mintegy 4 másodperc alatt) túllendültünk eme pöti (ja, Pöti, bocs, a gitáros :D) problémán, majd betársultunk a társaságba, aki hítt minket.

Ja, a hülye ikúfájter beengedőember a Trafóban: állunk ketten Vörössel a bejáratnál, mondom az embernek, kérek két belépőt, mire rámnéz: “Ki a másik?” SZERINTEEEEEEED, BAZMEG? Ott állunk előtte ketten, mégis ki a faszom lehet a másik? :DDDDDDDDDDDDDDD megaLOL

Aztán tovább is mentünk, a zenészekhez (a kisPeti tényleg zenész) – egyébként de vickes, hogy ezek ketten Petik, egy másik haveromén, szintén pár, meg mindkettő Dávid, ez most valami új divat? :D -, ott megkínáltak valami 50-es házipálesszal, hát, nem nagyon lehetett visszautasítani, meg az udvariasság ugye, aztán jöttek a nagy kelyhekben mindenféle borok. Őszintén szóval azt se tudom, mennyit sikerült végül bedöntenem a szervezetbe, meg hogy végül mikor is kaptam kávét Pötitől, de sikerült magamra is löttyintenem belőle, mert meg lettem lökve, mindegy, a kávé kellett. Ottan is voltak ám fura figurkák, Igor, és a többiek. Meg Éva és Zsuzsa, asszem, bocs, ha rosszul emlékszem :D

De hogy onnan hogy, és legfőképp MIKOR jutottunk haza, na, az egy totális rejtély. Nulla információval rendelkezem erről, és megkérdeztem a többieket, misztikus módon ők sem emlékeznek erre. :D

Egész este gyakorlatilag sziporkáztunk, főleg a CitromNővérek szórták a poénokat (a két Petire, akinél voltunk, ráaggatták a “Péter-Pár” nevet :D), én majd beszartam a röhögéstől, gyakorlatilag egy este alatt tízéves nevetőráncokat sikerült szerinten növesztenem, de sebaj.

Szép kis murit csaptunk, megin :D

Pénteken abszolút lájtos napot tartottam, bicajoztam, rendbeszedtem a lakást, néztem Dallast, szóval teljesen jó kis pihis nap volt. Szombatra készültünk már, amikor is:

a Vacsoracsatánk fináléját tartottuk meg, sok-sok barátot híttunk össze, és megnéztük az összevágott filmet,

ami, itt (is) el kell mondjam, ZSENIÁLIS lett, most, vasárnap már hetedszerre nézem meg, annyira tetszik!

Aztán este úgy döntöttünk, megnézzük ezt a Privét, valami nyitóbulija volt épp a helynek, és Gábor invitálásának a legtöbbünk engedelmeskedett, és lementünk. No hát nem leszek törzsvendég itt (sem), a kétezer forintos belépőtől kicsit homlokon csókoltam magam, a közönség láttán meg igazán jöttem izgalomba. Nem igazán nekünk való volt. Sebaj, ezt is láttuk, tapasztalatnak jó volt. Azért táncikáltunk, de nekünk mennünk kellett, mert vasárnap meg próba.

Az utolsó.

Nekem legalábbis. A zenekari pályafutásomat ezzel gyakorlatilag befejeztem, még van két fellépés a naptárban, azokat lejátszom, aztán átadom a stafétabotot egy ifjabb kollégának, aki remélhetőleg viszi tovább a lelkesedést a zenekarban a billentyűs részről.

Egy kicsit (nagyon) problémás volt ez a próba részemről, nyűgös voltam, az összesen két óra alvás után szétrobbanó fejjel nem volt túl nagy élmény nekem, szerencsére Zolinak azért tetszett, ha már eljött az utolsó próbámra. :)

Hazafelé aztán egyre szétrobbanóbb lett a fejem, próbáltam kizárni a külvilágot, meg a belvilágot is, semmiféle input és output nem igazán tett jót, de valahogy túléltem, egy kis délutáni alvás jót tett.

Szóval ilyen volt a hétvége, nagyon jól éreztem magam, remélem a többiek is, aztán hajrá előre. Mondjuk szívesen pihennék még egy napot itthon, de nem lehet, holnap megint egy újabb hét.

Szakácsunk kitett magáért, ráadásul egy komplett éjszakára magáévá tehetett bennünket (bár ez a szavazást nem befolyásolta, mert vacsora után azonnal pontoztunk), de a távolság miatt az ottalvás mellett döntöttünk.

Kreatív welcome drink, welcomesüti, négysajtos leves cipóban (neki sikerült a cipó :D), áfonyás kacsamell, valamint pirosbogyós krémmel töltött képviselőfánk volt a menü, eztán néhány(ezer) liter szesz.

A hangulat fergeteges volt, a szomszédok kaphattak egy kis ízelítőt végre a nagyvilági életből, ó dolcse víta, majd éjszakai mászkálás Győrben, aztán aludás. Reggel, csak hogy nehogy rosszul legyünk az éhségtől (muhahaha), kis omlett, sajt, mangalica szalonna, sonka, kávé, és saját sütésű kalács fogadott.

Asszem itt is le a kalappal. :)

Tárkonyos csirkeraguleves, rozscipóban. Természetesen a rozscipót is én sütöttem (“süttem”) hozzá, de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy egy receptet követtem, aminek következtében kurvaszar tésztát sikerült gyúrni, mert baszott megkelni. Na ettől jól felidegeltem magam, de nem estem kétségbe: módosítottam a tervet, és a levest akkor nem cipóban, hanem tálban szolgálom fel, ellenben azért megsütöttem két cipót, és gondoltam, hozzácsapom a főételhez. Ez nagyon finom lett. :)

Ami marhapörkölt, benne főtt fokhagymás krumpligombócokkal volt, fokhagyma nélkül. Hogy szándékosan vagy véletlenül hagytam-e ki belőle a fokhagymát, azt már jótékony homály fedi, de azért annyira nem hiányzott. Ezt se csináltam még, életemben nem dolgoztam marhahússal, de ez is egész jól sikerült. E mellé adtam a rozscipót, ami megdöbbenésemre, tetszett a vendégeknek.

A desszert croissant volt, házi nutellával. Mindkettő egy kuriózum nekem, eleve vajas-leveles tészta, az ilyen félelmetes misztériumnak tűnt (eddig) számomra, viszonylag biztos és egyszerű pontnak a nutella számított, egyébként ezt készítettem el délután először, hogy hűtőbe rakhassam és dermedhessen. Ami viszont az este csimborasszója, úgymond az este “névjegye” lett, vagyis amit valóban is annak szántam, az a croissant. Mert az nem lehet akármilyen. Annak rétegesnek, ropogósnak, picit megpirultnak, de nem égettnek, lágynak és vajasnak kell lennie.

És basszameg, sikerült. :) Mint a mesében. Amitől a legjobban féltem, az okozott igazából a legkevesebb gondot. Olyan gyönyörű tésztát csináltam, hogy majdnem megszólalt, tökéletesen vékonyra tudtam nyújtani, vajaztam, újabb réteg, egyszerűen úgy ment, mint a karikacsapás.

(Nem szerénytelenségből ajnározom itten magamat, hanem inkább az öröm beszél belőlem: örülök, hogy ezeket, így, ilyen minőségben tudtam lerakni a vendégeim elé, ami – a legőszintébben szólva – engem lepett meg a legjobban. Az utóbbi másfél év finoman szólva sem kreatív főzése után – párolt csirkemell hamlettel… – ez az első nagyobb kihívásom, és pont olyan kajákat választottam, amiket még életemben nem csináltam.)

A fogások mellé a Bortársaság ajánlott tökéletes borokat, úgyhogy úgy érzem, maximálisan jól sikerült este volt.

Ma este pedig a következő forduló!

Na ma felkeltem, és rájöttem, hogy ez kurvára nem egy jó ötlet.

Egy: nincs rá időm.
Kettő: drága mulatság. :)
Három: ki fogja megenni a komplett (próba)menüt, akár jó lesz, akár rossz? Mert én biztos nem :D

Úgyhogy ezt a tervet ezennel hivatalosan is buktatom, marad a holnap délutáni ÉLES főzés, végül is ez a játék lényege: hogy ott, helyben, élőben produkálj valamit a vendégeknek, ne pedig előtte egy nappal játssz biztonsági játékot. :) Viszont így legalább nekem is meglepetés lesz az egész. :D

Ma viszont ilyen praktikus előkészületeket azért fogok tenni, takarítás, konyha előkészítés, meg egy-két dolgot még vásárolnom is kéne (nem a kajához, hanem úgy általában).

Na jó munkát, fiatalok!

Abszolút meglepetés, már-már ízorgia,
amit a második versenyzőnek sikerült nyújtania.

Eddig nagyon jól haladunk, már alig várom
a kisfilmet a végén, amit a finálé után nézünk meg! :)

Tehát: egy kilónál kicsit több krumpli, kis olaj, 1 szál póréhaygma, 12 dkg sonka vagy jófajta császárszalonna, másfél-két ek liszt, 3 dl (főző)tejszín, 2 dl tej, 2 dl forró víz, bors, 1 leveskocka (pl. Erőleves), sajt.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A krumplit megpucoljuk, majd másfél-két mm széles szeletekre vágjuk. A pórét szintén felkarikázzuk. Az olajon a pórét megfonnyasztjuk, rádobjuk a sonkát, azzal is megpirítjuk. A végén megszórjuk a liszttel, és elkeverjük. A tüzet levehetjük, 2-3 percig hadd álljon.

Amíg ez készül, addig vízforralóval forraljunk 2 dl vizet, öntsük egy pohárba, és tegyünk bele 1 leveskockát, hogy feloldódjon.

Akkor a tepsit kivajazzuk, majd teszünk bele egy réteg krumplit. Erre jön úgy hevenyészve rászórva a sonkás hagyma fele, majd még egy réteg krumpli, majd még egy sonkás réteg, végül ismét krumpli.

A tejszínt, a tejet keverjük össze, és az időközbne kicsit lehűlt leveskockát vizet is öntsük ebbe bele. Keverjük össze alaposan. Nos ezzel a keverékkel öntsük jól nyakon a tepsiben lévő krumplit, őröljünk rá kis borsot, megszórhatjuk petrezselyemmel és borsikával, majd toljuk be a sütőbe körülbelül 1 órára. Mérsékelhetjük közben a tüzet, hogy ne égjen oda, és csinálhatunk itt is tűpróbát, hogy ha a legtetején lévő krumpli is megpuhult már, akkor a belseje is jó lesz.

A végén reszeljünk rá sajtot, kapcsoljuk le a sütőt, és toljuk vissza még öt percre, hogy a sajt megpiruljon.

Nagyon nagyon finom, ennek egyébként egy nagyon hasonló változatát készítette a napokban Eszter is, nézzétek meg / próbáljátok ki azt is.

Ma találtam ki. :D

Kérem, mi sem egyszerűbb.

Kell 40 dkg darált hús (mondjuk sertés), két tasak UB rizs (én barnarizst használok), 1 Aranyfácán paradicsompüré (15 dkg-os a doboz), kis olaj, liszt, tojás, fűszerek, víz.

A rizst először megfőzzük, elég csak ilyen 75%-os készültségi fokra főzni, nem kell teljesen. Viszont ki kell hűteni! Ha kihűlt, összekeverjük a darálthússal, kb. három tojással (ennyitől lesz formázható ez a keverék), majd hintünk rá némi sót, őrölt borsot, majorannát, borsikát, petrezselymet.

A paradicsompürét elkeverjük 1 liter vízzel.

Ha ez mind megvan, akkor egy nagy fazékban kevés olajon 2-3 kanál liszttel fehér rántást készítünk, majd beleöntjük a vízzel elkevert paradicsomot. Én felöntöm még annyi vízzel, hogy a fazékban összesen 1,5 liter legyen.

Ezt felforraljuk, jó nagy lángon, esetleg kevergetés mellett. Tegyünk ebbe a lébe is sót, meg petrezselymet.

Amíg felforr, 4-5 TV paprikát (TV=tölteni való) kicsumázunk, és megtöltjük a rizses hússal, a maradékból meg majd gombócokat formálunk. Ha felforrt, beletesszük a paprikákat, majd mérsékeljük a lángot annyira, hogy még forrjon ugyan a folyadék, de ne lobogjon. Ekkor kezdjük belerakni a maradék rizses húsból megformált gombócokat: két kezünkkel kimerünk annyit a masszából, hogy szép gombócot tudjunk formálni, kicsit összenyomkodjuk, majd a fakanál segítségével szépen beleejtjük a paradicsomos vízbe, lehetőleg úgy, hogy ne essenek szét.

Azért kell a gombócokat a forrásban lévő folyadékba dobni, mert úgy jól összekapja őket a tojás, és még egy kicsit meg is “kérgesednek”. Finomabb lesz.

Egyet keverünk rajta, hogy elhelyezkedjenek a gombócok a fazékban.

Az utolsó gombóc behelyezésétől számítva még 45 percig lassú tűzön főzzük, gyakorlatilag már rá se kell nézni, csak nagy ritkán.

Jó étvágyat!

(Aki nem szereti a paprikát benne, annak nem is muszáj tenni bele, az csinálhat csak gombócokat. Én is úgy szoktam, nem rajongok a paprikáért, mert sosem eszem meg, viszont a tölteléket meg imádom, és nehéz kibányászni a forró paprikából. A recept egyébként Bencétől.)

Szükséges lenne néhány recepthez a hagyományos, BL-55-ös liszten túli világ: időnként BL-80-as liszt, sőt, sikér is kéne.

Itt a környéken a hiperszuperekben nem lehet kapni, csak BL55-öst. Sikért meg egyéb liszteket hol lehet szerezni? Adjatok tanácsot légyszí!

Kell hozzá:
1 fej kel, kis vaj a tepsi kivajazásához, 20 dkg keménysajt, kb. 50 dkg darálthús (lehet gyakorlatilag bármilyen!), két tasak (2×125 gr) Uncle Ben’s rizs (barna is lehet!), 1 nagy tejföl, 4 tojás.

A rizst megfőzzük. Amíg fő, addig kivajazzuk a tepsit. A kelkáposztáról leszedjük az első két-három réteg mélyzöld, erős, idős leveleket, ezekre nem lesz szükségünk. A már világosabb zöld, zsengébb leveleket fogjuk használni. Egyenként lefejtjük a torzsáról, majd a vastag erüket kivágjuk. Ezekből lerakunk egy réteget a vajazott tepsibe.

Ha megfőtt a rizs, összekeverjük a darálthússal. Teszünk bele fűszereket: borsot, sót, majorannát, borsikát, rozmaringot, kakukkfüvet, snidlinget, petrezselymet – ízlés szerint. Én friss fűszereket növesztek a konyhában, azokat raktam bele, hihetetlen intenzív ízt ad! De persze szárított is jó!

Ha már nem forró a massza, akkor beleütünk négy tojást. Jól elkeverjük, a tojástól jó könnyű lesz majd keverni. Ha kész, akkor a fakanállal az első réteg levélre kanalazzuk az egészet, szépen lesimítjuk. Ekkor ráreszeljük a sajtot, majd a fedőréteg levelet rakjuk rá, végül nyakon öntjük a nagy doboz tejföllel.

Toljuk be előmelegített sütőbe mintegy 30 percre, de úgyis érezni majd a szagokon, hogy mikor van kész. Azonban hogy biztosra menjünk, hogy a hús megsült, a 30 perc után csináljunk próbát: a tepsi közepéből vegyünk “mintát”, bontsuk meg egy villával, és nézzük meg, hogy átsült-e a hús. Ha igen, akkor kész van.

Jó étvágyat!

Újdonság nálam, hogy üveg tepsit használok. Korábban ezt felesleges urizálásnak tartottam, de nemrég vettem az IKEA-ban egy üvegtepsit, fillérekért (!). Idegenkedtem tőle, de annyira olcsó volt, hogy gondoltam, nem vesztek vele semmit.

Jelentem, bevált! A tapasztalat az, hogy picit szárazabb lesz tőle a külső réteg, picit megsül, vagyis jobban, mint a teflonban, de azokhoz az ételekhez, ahol ez nem baj, azokhoz kiváló. Mosogatni pedig két laza mozdulat, valami álom.

Ajánlom tehát nektek is az üvegtepsiket!

Hozzávalók: 1 tekercs levelestészta (ha nem akarjuk magunk csinálni, én nem akartam), olívaolaj, 1 padlizsán, 1 cukkini, 1 kaliforniai paprika, két paradicsom, újhagyma, egy fél szár póré, só, bors.

A tiszta kosárkaformákba pohárral vagy magukkal a formákkal kivágok a kihajtogatott levelestésztából köröket vágok, és szépen belenyomkodom őket a formába. A sütőt 200 fokra előmelegítem. A pórét és az újhagymát az olíván megdinsztelem, majd rádobom a kis kockákra vágott cukkinit. Só, néhány tekerés bors következik. Ha a cukkini adott egy kis levet, rádobom a szintén apró kockákra vágott padlizsánt, a finomra szeletelt paradicsomot, meg az apróra vágott kaliforniai paprikát. Így főzöm a serpenyőben, amíg puhulnak egy kicsit.

Ha készen van, a formákba szedegetem őket. Nekem 20 kosárka formám volt, a Vasedényben vettem ezt a 20-as csomagot 1200 forintért. Ebbe a húsz formába pont elég ez a zöldségmennyiség. Ha megtöltöttem a formákat, betolom a forró sütőbe, 20-25 perc alatt szépen megsül.

Lehet játszani a zöldfűszerekkel (bazsalikom kiválóan megy a paradicsomhoz), lehet kevesebb borsot tenni bele, meg őszintén szólva tetszőleges zöldeket is szeletelhetünk bele – cukkini helyett pl. gombát. A lehetőségek gyakorlatilag végtelenek.

Jó étvágyat hozzá!

Tegyünk a turmixgépbe:

1 banánt,
1 pohár natúr joghurtot,
annyi tejet, hogy az egész tartalom fél liter legyen,
egy evőkanál mézet,
kiskanál nyelének a végével két merítés őrölt fahéjat (értsd: két késhegynyi).

Turmixold össze és kész. Nagyon finom, mert a tejtől iható állagú lesz, mégis: a natúr joghurt fanyar savanyúságát a méz és a banán meg a fahéj a másik íz-irányból támogatja meg, szóval egy fincsi, gyors komplex turmix. :)

Saját kis versenyt csinálunk, három héten keresztül minden hétvégén (így jön ki a hat nap), minden este más főz, elmegyünk hozzá, megesszük, és titkos szavazással értékeljük. A pontszámokat mindenki egy borítékba írja, és csak a hatodik nap végén bontjuk fel és összegezzük az egészet – kíváncsi leszek a végeredményre.

Nagyon inspirál ez a játék, egyrészt elősegíti, hogy felfejlesszem a diéta alatt némiképp elhanyagolt konyhát, másrészt roppant jó szocializációs játék és kulináris tanulópálya. Mondjuk azért persze izgulás is van, mintegy másfél éve nem főztem rendeset (a tojás és a párolt csirkemell ugye nem főzés…), úgyhogy aggódom, persze.

De biztosra megyek: a saját kitalált menüsoromat néhány nappal az én estém előtt lepróbálom, “lefőzöm”, hogy nehogy elkövessek valami hibát. :)

Természetesen dokumentáljuk az eseményeket, és meg is osztom veletek, drága olvasóim!

Természetesen ebben is a nagy tapasztalatú zsidó asszony, Fűszeres Eszter volt a segítségemre: a tojást a szokásos módon megfőzzük vízben (én a tízperces keménytojás híve vagyok), majd leöntjük róla a forró vizet, egy picit megtörjük a héjukat, és hideg vízben kihűtjük.

A bontáskor pedig már csak épp annyira kell feltörni a héjukat (asztalon gurigatás, lábos oldalához ütögetés, itt már tökmindegy), hogy azzal a vékony hártyával együtt az egész egy mozdulattal lejöjjön.

Megőrülök, miket lehet tanulni.