Péntek este én főztem, az alábbi volt a felhozatal:

Tárkonyos csirkeraguleves, rozscipóban. Természetesen a rozscipót is én sütöttem (“süttem”) hozzá, de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy egy receptet követtem, aminek következtében kurvaszar tésztát sikerült gyúrni, mert baszott megkelni. Na ettől jól felidegeltem magam, de nem estem kétségbe: módosítottam a tervet, és a levest akkor nem cipóban, hanem tálban szolgálom fel, ellenben azért megsütöttem két cipót, és gondoltam, hozzácsapom a főételhez. Ez nagyon finom lett. :)

Ami marhapörkölt, benne főtt fokhagymás krumpligombócokkal volt, fokhagyma nélkül. Hogy szándékosan vagy véletlenül hagytam-e ki belőle a fokhagymát, azt már jótékony homály fedi, de azért annyira nem hiányzott. Ezt se csináltam még, életemben nem dolgoztam marhahússal, de ez is egész jól sikerült. E mellé adtam a rozscipót, ami megdöbbenésemre, tetszett a vendégeknek.

A desszert croissant volt, házi nutellával. Mindkettő egy kuriózum nekem, eleve vajas-leveles tészta, az ilyen félelmetes misztériumnak tűnt (eddig) számomra, viszonylag biztos és egyszerű pontnak a nutella számított, egyébként ezt készítettem el délután először, hogy hűtőbe rakhassam és dermedhessen. Ami viszont az este csimborasszója, úgymond az este “névjegye” lett, vagyis amit valóban is annak szántam, az a croissant. Mert az nem lehet akármilyen. Annak rétegesnek, ropogósnak, picit megpirultnak, de nem égettnek, lágynak és vajasnak kell lennie.

És basszameg, sikerült. :) Mint a mesében. Amitől a legjobban féltem, az okozott igazából a legkevesebb gondot. Olyan gyönyörű tésztát csináltam, hogy majdnem megszólalt, tökéletesen vékonyra tudtam nyújtani, vajaztam, újabb réteg, egyszerűen úgy ment, mint a karikacsapás.

(Nem szerénytelenségből ajnározom itten magamat, hanem inkább az öröm beszél belőlem: örülök, hogy ezeket, így, ilyen minőségben tudtam lerakni a vendégeim elé, ami – a legőszintébben szólva – engem lepett meg a legjobban. Az utóbbi másfél év finoman szólva sem kreatív főzése után – párolt csirkemell hamlettel… – ez az első nagyobb kihívásom, és pont olyan kajákat választottam, amiket még életemben nem csináltam.)

A fogások mellé a Bortársaság ajánlott tökéletes borokat, úgyhogy úgy érzem, maximálisan jól sikerült este volt.

Ma este pedig a következő forduló!

melegítek, most épp vasalok, utána gyorsan takarítás, és irány a piac! Szakértő operatőr kollégámmal megtámadom kedvenc árusaimat, beszerzem a megfelelő anyagokat, majd vissza a konyhába, és hipphopp, máris kezdem a főzést! :)

mivel holnap este én kerülök sorra a vacsoracsatán. Ennek a hétnek az elején nagy elhatározással úgy döntöttem, hogy vérprofi leszek, és csütörtökön (ma) lepróbálom a teljes menüsort.

Na ma felkeltem, és rájöttem, hogy ez kurvára nem egy jó ötlet.

Egy: nincs rá időm.
Kettő: drága mulatság. :)
Három: ki fogja megenni a komplett (próba)menüt, akár jó lesz, akár rossz? Mert én biztos nem :D

Úgyhogy ezt a tervet ezennel hivatalosan is buktatom, marad a holnap délutáni ÉLES főzés, végül is ez a játék lényege: hogy ott, helyben, élőben produkálj valamit a vendégeknek, ne pedig előtte egy nappal játssz biztonsági játékot. :) Viszont így legalább nekem is meglepetés lesz az egész. :D

Ma viszont ilyen praktikus előkészületeket azért fogok tenni, takarítás, konyha előkészítés, meg egy-két dolgot még vásárolnom is kéne (nem a kajához, hanem úgy általában).

Na jó munkát, fiatalok!

Megvolt a második forduló,
azt kell mondjam, le vagyok nyűgözve.

Abszolút meglepetés, már-már ízorgia,
amit a második versenyzőnek sikerült nyújtania.

Eddig nagyon jól haladunk, már alig várom
a kisfilmet a végén, amit a finálé után nézünk meg! :)

gyúrtam, hogy hat nyelven beszél :)

Egyik kedvenc receptemet osztanám meg veletek, amit “A megunhatatlan burgonya” című füzetből vettem.

Tehát: egy kilónál kicsit több krumpli, kis olaj, 1 szál póréhaygma, 12 dkg sonka vagy jófajta császárszalonna, másfél-két ek liszt, 3 dl (főző)tejszín, 2 dl tej, 2 dl forró víz, bors, 1 leveskocka (pl. Erőleves), sajt.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A krumplit megpucoljuk, majd másfél-két mm széles szeletekre vágjuk. A pórét szintén felkarikázzuk. Az olajon a pórét megfonnyasztjuk, rádobjuk a sonkát, azzal is megpirítjuk. A végén megszórjuk a liszttel, és elkeverjük. A tüzet levehetjük, 2-3 percig hadd álljon.

Amíg ez készül, addig vízforralóval forraljunk 2 dl vizet, öntsük egy pohárba, és tegyünk bele 1 leveskockát, hogy feloldódjon.

Akkor a tepsit kivajazzuk, majd teszünk bele egy réteg krumplit. Erre jön úgy hevenyészve rászórva a sonkás hagyma fele, majd még egy réteg krumpli, majd még egy sonkás réteg, végül ismét krumpli.

A tejszínt, a tejet keverjük össze, és az időközbne kicsit lehűlt leveskockát vizet is öntsük ebbe bele. Keverjük össze alaposan. Nos ezzel a keverékkel öntsük jól nyakon a tepsiben lévő krumplit, őröljünk rá kis borsot, megszórhatjuk petrezselyemmel és borsikával, majd toljuk be a sütőbe körülbelül 1 órára. Mérsékelhetjük közben a tüzet, hogy ne égjen oda, és csinálhatunk itt is tűpróbát, hogy ha a legtetején lévő krumpli is megpuhult már, akkor a belseje is jó lesz.

A végén reszeljünk rá sajtot, kapcsoljuk le a sütőt, és toljuk vissza még öt percre, hogy a sajt megpiruljon.

Nagyon nagyon finom, ennek egyébként egy nagyon hasonló változatát készítette a napokban Eszter is, nézzétek meg / próbáljátok ki azt is.

Erős Pista.

Ma találtam ki. :D

Ez nagyon finom. :)
Itt iszogatom, miközben olvasgatok, és valami szárnyait széttáró nyugalompillanat ez.

Hogyan készítsünk könnyen, gyorsan töltött paprikát?

Kérem, mi sem egyszerűbb.

Kell 40 dkg darált hús (mondjuk sertés), két tasak UB rizs (én barnarizst használok), 1 Aranyfácán paradicsompüré (15 dkg-os a doboz), kis olaj, liszt, tojás, fűszerek, víz.

A rizst először megfőzzük, elég csak ilyen 75%-os készültségi fokra főzni, nem kell teljesen. Viszont ki kell hűteni! Ha kihűlt, összekeverjük a darálthússal, kb. három tojással (ennyitől lesz formázható ez a keverék), majd hintünk rá némi sót, őrölt borsot, majorannát, borsikát, petrezselymet.

A paradicsompürét elkeverjük 1 liter vízzel.

Ha ez mind megvan, akkor egy nagy fazékban kevés olajon 2-3 kanál liszttel fehér rántást készítünk, majd beleöntjük a vízzel elkevert paradicsomot. Én felöntöm még annyi vízzel, hogy a fazékban összesen 1,5 liter legyen.

Ezt felforraljuk, jó nagy lángon, esetleg kevergetés mellett. Tegyünk ebbe a lébe is sót, meg petrezselymet.

Amíg felforr, 4-5 TV paprikát (TV=tölteni való) kicsumázunk, és megtöltjük a rizses hússal, a maradékból meg majd gombócokat formálunk. Ha felforrt, beletesszük a paprikákat, majd mérsékeljük a lángot annyira, hogy még forrjon ugyan a folyadék, de ne lobogjon. Ekkor kezdjük belerakni a maradék rizses húsból megformált gombócokat: két kezünkkel kimerünk annyit a masszából, hogy szép gombócot tudjunk formálni, kicsit összenyomkodjuk, majd a fakanál segítségével szépen beleejtjük a paradicsomos vízbe, lehetőleg úgy, hogy ne essenek szét.

Azért kell a gombócokat a forrásban lévő folyadékba dobni, mert úgy jól összekapja őket a tojás, és még egy kicsit meg is “kérgesednek”. Finomabb lesz.

Egyet keverünk rajta, hogy elhelyezkedjenek a gombócok a fazékban.

Az utolsó gombóc behelyezésétől számítva még 45 percig lassú tűzön főzzük, gyakorlatilag már rá se kell nézni, csak nagy ritkán.

Jó étvágyat!

(Aki nem szereti a paprikát benne, annak nem is muszáj tenni bele, az csinálhat csak gombócokat. Én is úgy szoktam, nem rajongok a paprikáért, mert sosem eszem meg, viszont a tölteléket meg imádom, és nehéz kibányászni a forró paprikából. A recept egyébként Bencétől.)

Egy picit segítsetek.

Szükséges lenne néhány recepthez a hagyományos, BL-55-ös liszten túli világ: időnként BL-80-as liszt, sőt, sikér is kéne.

Itt a környéken a hiperszuperekben nem lehet kapni, csak BL55-öst. Sikért meg egyéb liszteket hol lehet szerezni? Adjatok tanácsot légyszí!