borsólevest, az a specialitásom. Úgy, gazdagon, ahogy szoktam, hogy megálljon benne a kanál. Remélem, se szalmonella, se semmilyen más gonosztevő nem rejtőzött el benne! :)

Egyébként semmi extra, kevéske olajon hagymát üvegesre, rá egy csapott evőkanál pirospaprika. (Ha teszel bele húst is, akkor azt most kell, kis kockákra vágott húst kell rádobni a paprikás olajra, hogy egy kis kérge keletkezzen a húsnak, aztán folytatható a főzés.) Aztán bele a borsó meg a többi zöldség, három leveskockát szoktam belerakni (pl. két erőleves meg egy csirkehúsleves), némi fűszerek: só, petrezselem, snidling, egy lehelet majoránna. Majd kb. háromnegyed órán keresztül hadd főjön, közepes vagy kis lángon. Aztán jöhet bele a speckó tészta.

Tészta: liszt, só, kis tej, néhány tojás, ebből sűrű, de még fakanállal keverhető tésztát kell gyúrni. Az arányokat nem mondom, én sem tudom pontosan, úgyis tapasztalatból fog majd menni. Ha kész a tészta, akkor a levesbe mártott kanállal mindig ilyen kis galacsinokat választunk le belőle, és belepottyantjuk a levesbe. Aztán kanál ismét belemárt, ismét leválaszt, stb, stb. Még egy negyed órát főzzük, aztán kész is, hipphopp.

Jó étvágyat!

addict beszámolt egy zseniális holland kampányról, tessék elolvasni.

Érdemes egyébként a kommenteket is végigolvasni, vértanulságos. Apró lenyomata annak a nagynak, amiben élünk.

Elképzelem, ahogy nálunk a maguk után banyatankot (=a kerekes bevásárlókocsi) rángató nyuggerek (=bajuszos vén banyák) meglátnak egy ilyet pl. a Nagyvásárcsarnok előtt, hát haláli, szerintem odatelepülhetne a komplett Markó utcai mentőállomás. :)

Ma úgy hozta a sors, hogy a Westendben, a Friday’s-ben ünnepeltük a halottainkat két hatalmas adag kaja elfogyasztásával, és el kell mondanom, hogy ilyen finom citromos akármiben pácolt csirkemellett még életemben nem ettem. És a sajt mellette szinte körbefolyta az ízlelőbimbóimat, a finom hagyma és paprikakarikák szintén, csak a néhány bogyós fűszerre (pl. bors) való ráharapás borzolta kissé az idegeimet. De szerencsére nem az erős fajtából valók voltak, különben ráhányom a pincérnőre az egészet. :)

Én még ilyet nem is láttam, pedig a bodzához különleges élmények fűznek gyerekkoromból (mamával szedtük mindig, aztán lekvárt meg szörpöt főzött belőle, olyan finomat azóta sem ettem!). Minap vásárolok a Sparban, erre szinte integet a polcról a Tibi csoki, vigyél haza, egyél meg, de nini! Mi ez a fürtös valami a csomagoláson? Hát az bizony bodzavirág! No, próbáljuk csak ki!

És nagyon finom! Kellemes, hűs, pedig a csoki bűnözés tudom, de hát ez valami nagyon jó.

Az az érdekes egyébként, hogy gyorsan visszapörgettem az életem, és rájöttem, hogy én, én személyesen a két kezemmel életemben nem vettem még Tibi csokit. Se magamnak, se másnak. Tudtam, tudok róla, hogy van ilyen csokimárka is, de sose szereztem be még. Gyerekkoromban egyszer kaptam mamámtól, kibaszott keserű volt, meggyűlöltem azonnal. Aztán nyilván ennek okán nem is akartam sose enni belőle. Aztán itt volt most ez a megújulási kampány, de még akkor se. Aztán itt ez a bodzás. Most már a Tibit is felveszem a palettára. :)

Hát gyerekek, nincs is annál szebb, mint amikor egy pohár kellemes félédes bor mellett az 5.1-ből szól az ABBA (denszingkvííííííííííín), a mosógép halkan duruzsolva mossa a szennyet a Dunába (éljen a csatornázottság!), a macska a nyakadban dorombol, miközben ezt a bejegyzést írod, és közben fő a borsóleves a tűzön.

(Közben tékecsensz, tékecsensz, csenszcsenszre váltott az ABBA.)

((Ja, a macska is váltott: most saját farkát próbálja a levegőben ugrálva, önmaga körül pörögve felfalni. Jé, ilyen gyorsan is tud forogni a macska?)

A múltkori TukTuk-os bejegyzésre érkező válaszok után újabb lendületet vett a kajarendelő szolgáltatásunk tesztelése: most Pötyi mama következett.

Három rendelés történt időben egymástól napokkal eltolva. Eredmény: háromból kettő kiváló, egy pedig közepes.

A kiválókat felesleges ecsetelni, adott ár mellett akkora adagok érkeztek, hogy az két embert is egészségesen jóllakatna, mi pedig kettőt rendeltünk… :) Az már elég egy hadseregnek is. Legutóbb fetával-sonkával töltött szárnyas volt gombás rizottóval, és kiváló osztályzat. Finom és nagyon sok.

Az egyetlen csalódás egy szintén rizses étel volt, ami már-már a híresen zsírban tocsogós DonPepe tálakat idézte: ennek ugyan nem volt az alján másfél centi tömény olajréteg, de sajnos csöpögött ebből is az olaj. Ez nagyon rontja az étek élvezeti értékét, ezért ez egy kegyelemkettes.

Átlag: négyes, iskolai osztályzatokkal mérve.

Update 2007. november 4.: kb. egy hónapja ismét rendeltünk Pötyi mamát. Amit kihoztak, kritikán aluli. Olajban tocsogó néhány gombafej 800 forintért, néhány csirkemell hús égett széle valamivel töltve 1500 forintért, és 10-12 darab krumplis valami, a doboz alján. Katasztrófa. Cserébe felajánlottak egy üveg üdítőt ingyen (muhaha), de én inkább soha többet nem rendelek tőlük. Inkább főzök.

Van a Duna Plazaban valahol fönt egy McDonald’s, és vele szemben van néhány ilyen kifőzde-szerűség. Na pont a mekivel szemben van egy gyrosos, egy nagy körméretű török bácsi szokott ott lenni, és időnként, ha kommunális kajálást tartunk, vagy hozunk kaját az irodába, onnan szoktunk gyrost venni. 550 Ft, és nagyon fincsi. Van benne minden, szép nagy pitában, még feta is, és egyszerűen finom. Egyetek ti is belőle!

Csak ennyit akartam. :)

Másodízben rendeltem a TukTuk-tól, és tökéletesen meg vagyok elégedve.

Egyrészt dizájnos, ilyen amerikai filmesen fiatalos dobozban szállítják a jobbnál jobb kínai kajákat, szóval tényleg ízléses a külső, már-már arculati kézikönyvet sejtek a történet mögött, a másik pedig, hogy finomak a kaják basszus. A hat darab tavaszi tekercs (tehát nem három, ahogy a honlapon is van) pl. nagyon finom, és életemben először pálcával ettem.

Rendeljetek ti is a TukTuk szakácsaitól!

A húsleves az ilyen kreatív koncepció, hiszen az otthon fellelhető zöldségek meg a fagyasztó tartalma éppen elegendő egy kis házi finomság elkészítéséhez. Lássuk, mi a menet.

(Előzmény: ha húsos kaját főzök, el szoktam rakni a csontot fagyasztóba, mert ilyenkor milyen jól jön!)

Szóval a fagyasztóból kiveszek egy-két csontot, meg szokott lenni tiszta (filézett) csirkemell is fagyasztva, azt is. Kell még sok répa, petrezselyemzöld és fehérrépa (gyakorlatilag én ezt is petrezselyemnek hívom), gyökér, két hagyma, három maggi kocka, meg cérnametélt.

Na most a fazék aljára kerül a két fagyasztott csont és hús (fel se kell olvasztani), arra engedek hideg vizet, aztán belerakosgatom a többi. A répákat, gyökeret, fehérrépát megpucolom, hagymának alját-tetejét levágom, a héját éppencsak ledörzsölöm, a zöldet megmosom, és szépen belehelyezem a lábosba. Utoljára belepottyantom a leveskockákat, nyolc-tíz szem egész borsot, majd fakanál keresztbe, födő a tetejére, és alágyújtok.

Csakis kis lángon mehet az egész, sose szabad közepesre vagy nagy tűzre venni. Lassan, szépen elkezd forrni, összefőnek az ízek, az illat már fenséges. Nem kell aggódni a rusnya trutyi miatt a tetején, a végén úgyis leszűröm, másrészt meg eltűnik forrás közben.

Időnként azért érdemes ránézni, nehogy kifusson, de a kis tűz miatt nem fog, elég igénytelen, már ami a főzését illeti. Csak ellenőrzés végett, meg néha meg szoktam fordítani a zöldségeket, és a kilógó rakoncátlanokat visszanyomom.

Hát olyan két óra azé’ kell neki, ez látszani fog a zöldségek puhaságából, meg hogy a hús, csontok teljesen szépen megfőttek, feljönnek a tetejére, és már gyöngyözik a szaft a tetején. Na ha letelt a főzési idő, szépen kiveszem belőle a zöldeket, azokat külön tálba rakom, aztán kiveszem a húst, azt így apró darabokra csipkedem (a csontot itt már ki lehet dobni, megtette a kötelességét), a petruskát is kidobom, az aranyló levet pedig leszűröm. Így szép lé marad vissza, a húsok, zöldek külön tálban, lehet szedni, ki mit szeret. Végül forrásban lévő tiszta vízben a cérnametéltet is megfőzöm, azt is külön tálba rakom, és így gyakorlatilag kaptunk egy finom “mozaik-húslevest”: mindenki szed magának levet, és a komponensekből azt rak bele, amit csak szeretne.

Jó étvágyat!

A tovább után képek is vannak. TOVÁBB »