Nem, most nem a Csengetett, Mylord? egyik epizódjáról van szó, hanem arról, hogy fogtuk magunkat, és elmentünk a szabadba mi is piknikezni (picknick) :D
Bár az említett epizódhoz azért volt némi köze a történetnek, mert mikor békésen kiültünk a gyönyörű tisztásra, egyetlen egy ember sem volt ott, csönd volt, nyugalom. Megkezdtük az étkezést, majd varázsütésre feltűnt negyvenkét autó, jöttek tajtparaszték, valami fura nyelven beszélő brazil família, egy nagy sárga bőrszoknyás nővel (egyesek szerint magára borította a függönyt, de voltak rajta zsebek is, amikből gyerekek bújtak elő, szóval rejtély!), és elkezdtek építkezni. Építettek pavilont, meg felfújható izét a kölköknek, és egy műmajommal verték a legkisebb gyereket. Ezen a szürreális jeleneten jókat szórakoztunk, de aztán jött a birkacsorda többi tagja is: egy férfi, akit nőnek néztünk, de nem lehetett nő, mert nem volt rajta melltartó (mert le volt véve a felsőruházata), de nagyobb melle volt, mint dollibászternek, de mégiscsak férfi volt, mert tüzet pisált. Aztán valamit ráönthetett a tűzre, mert iszonyú nagy fehér füstöt kezdett termelni, amitől annyira megijedt a szerencsétlen naccsöcsű férfi, hogy egy ezüsttálcával (inkább alumínium bájdövéj) elkezdte vadul legyezni a tüzet. Na ettől még jobban nagyobb lett a füst, majd a végén az egészre ráült, legalábbis mi onnan a távolságból azt láttuk.
Aztán jött DomesztoszNagyi, meg egy férfi és egy nő. Azok ketten valószínűleg egy pár voltak, mert csókolóztak, az öreglyány meg valszleg valamelyikük anyja lehetett, így a szituációból ítélve. Domesztosznagyi úgy kezdte, hogy a fa alatti rönkasztalt, amit kinéztek maguknak a táplálkozásra, elkezdte mosni. Domesztosszal. Bazmeg, sikálni kezdett egy faasztalt a visegrádi erdő kellős közepén. LOL. Gondoltuk, hogy talán maga Zsanett az, csak kicsit megöregedett attól a rengeteg megpróbáltatástól, amit átélt a világhír óta, de néztük, és végül nem ő volt.
Ez a párocska is megpróbált tüzet gyújtani, ezek egy mobil süttét hoztak, megtömték faszénnel, aztán rágyújtottak. A sütte kicsit félreborult a nagy ijedtségben, lángolt egy nagyot, aszittük, leégetik a komplett visegrádi erdőt, de a macsó megmentette a partit: odahítta a két nőt, hogy tartsák kordában a tüzet. (pff)
Na mi közben olyan finomakat ettünk, hogy hat nyelven beszélt: jamon serrano, mindenféle gyümölccsel, körtével, igazi vajjal, kacsamellel, ízorgiás szalámival töltött saját szendvicskék, mi sütöttünk Vörössel kalácsot is, abból se spóroltuk ki a kakajót meg a fahéjat, iszogattunk egy kicsikét (a péntek szombat éjjeli töménytelen tömény fogyasztást ellensúlyozandó), majd ráheveredtünk a plédre, aztán bath-tuk a napot. Dumcsiztuk, röhögcséltünk, ahogy azt ilyenkor illik.
De most jut eszembe, hogy a szombat milyen is volt, jaj. A Trafóba híttak minket, hogy valami jazz est lesz, fellép valaki, aztán meg megyünk valami házibuliba. Na mi, a Lemon Sisters által vezetve, gyöngéd alapozással kezdtük az estét: egy mézes barackkal és egy áfonyával kötöttünk rövidtávú, ámde annál tartalmasabb barátságot, Red Spiritet kevertünk, meg egy két-három pezsgő is lecsusszant úgy mellékesen, így a nyolc órai kezdésre sikerült a Trafóba érnünk 9 órára. Egy röpke egy órás csúszást azzal büntették nekünk az ottaniak, hogy gyakorlatilag annak a zenekarnak, aminek a koncertjére kellett volna mennünk, sikerült az utolsó akkordjára (nem vicc!!) odaérni, lepengették azt, és már kezdtek is pakolni. Egy picit tziki volt, de hamar (mintegy 4 másodperc alatt) túllendültünk eme pöti (ja, Pöti, bocs, a gitáros :D) problémán, majd betársultunk a társaságba, aki hítt minket.
Ja, a hülye ikúfájter beengedőember a Trafóban: állunk ketten Vörössel a bejáratnál, mondom az embernek, kérek két belépőt, mire rámnéz: “Ki a másik?” SZERINTEEEEEEED, BAZMEG? Ott állunk előtte ketten, mégis ki a faszom lehet a másik? :DDDDDDDDDDDDDDD megaLOL
Aztán tovább is mentünk, a zenészekhez (a kisPeti tényleg zenész) – egyébként de vickes, hogy ezek ketten Petik, egy másik haveromén, szintén pár, meg mindkettő Dávid, ez most valami új divat? :D -, ott megkínáltak valami 50-es házipálesszal, hát, nem nagyon lehetett visszautasítani, meg az udvariasság ugye, aztán jöttek a nagy kelyhekben mindenféle borok. Őszintén szóval azt se tudom, mennyit sikerült végül bedöntenem a szervezetbe, meg hogy végül mikor is kaptam kávét Pötitől, de sikerült magamra is löttyintenem belőle, mert meg lettem lökve, mindegy, a kávé kellett. Ottan is voltak ám fura figurkák, Igor, és a többiek. Meg Éva és Zsuzsa, asszem, bocs, ha rosszul emlékszem :D
De hogy onnan hogy, és legfőképp MIKOR jutottunk haza, na, az egy totális rejtély. Nulla információval rendelkezem erről, és megkérdeztem a többieket, misztikus módon ők sem emlékeznek erre. :D
Egész este gyakorlatilag sziporkáztunk, főleg a CitromNővérek szórták a poénokat (a két Petire, akinél voltunk, ráaggatták a “Péter-Pár” nevet :D), én majd beszartam a röhögéstől, gyakorlatilag egy este alatt tízéves nevetőráncokat sikerült szerinten növesztenem, de sebaj.
Szép kis murit csaptunk, megin :D