Elnézést, hogy élek, meg tudom: ha nem tetszik, költözzek máshova, köszi előre is majd a szép kommenteket, de a kurvaélet, amikor a Közraktár utcában laktam, akkor is, meg most a Lónyaiban is basszameg remegnek az ablakok, amikor buli van. Jöhet nekem a stílszerűen zöldbe, megnyugtató zöldbe öltözött tulajdonosnő, hogy nemhangosazene, nincsakörnyékenlakóház, szíveskedjen áthurcolni a valagát ide a IX. kerületbe, és hallgassa meg, hogy milyen kulturált pihenést tesz lehetővé a hely.

Nem akarom én, hogy ne legyen szórakozási lehetősége az arra vágyóknak, hát én is járok, csapatjuk mi is rendesen. Csak sajnos az a helyzet, hogy dolgozom, adót fizetek, amivel két másik embert tartok el, és hogy, hogy nem, pont akkor nem szeretnék tomboló zenét hallgatni, amikor már végeztem a melóval, és pont pihennék egy kicsit. Na és megintcsak hogy, hogy nem, ez éppen egybeesik a szórakozni vágyók szórakozóidejével. Megértem, ők persze nem kell, hogy másnap felkeljenek dolgozni, mert a szülői támogatáshoz, az ösztöndíjhoz nem kell dolgozni járni (tudom, nem vagyok sikeres), viszont nekem meg kell.

Nekem nem fog hiányozni a hely, legalább kuss lesz délutánonként, amikor még a belső udvar is az ütemes basszusra rezonál. A mai napig élénken él bennem az a Bikini koncert, amit az elejétől a végéig kristálytisztán végigkövethettem Sustorgós Lajossal, amire épp pont nem annyira voltam kíváncsi.

Az milyen, hogy megerőszakolnak, hogy akaratodon kívül vegyél részt egy koncerten?

És egy jó pasi.

Ma épp ott tartottam, hogy fodrászra volt szükségem, ezért beugrottam a Mester utcai kirendeltségbe.

Hiba volt.

Ami igaz a hírverésből: az utcáról beesve tényleg keveset kell csak várni, mert olyan gyorsan végeznek a fodrászok az éppen nyírt vendégekkel, hogy hamar sorra lehet kerülni. Szép az üzletbelső, minden gyönyörű zöld.

Viszont ami számomra megbocsáthatatlan, az a minőség. Illetve annak hiánya. A pultnál mosást-vágást kérem. Sorra kerültem, odajön hozzám a fodrászlányka (tanuló lehetett), és nyomban beültetett a székbe. Mondom: mosás? Aszongya, inkább majd a végén. (??) Mondom, te bajod, nyírhatod az izzadt fejemet, bummneked.

De mégis én szívtam meg helyette: mivel tényleg meleg volt (légkondi nem volt), meg kintről jöttem, hát hogy, hogy nem, picit gyöngyözött a homlokom. És lám: erre milyen jól ráragad a lenyírt haj! :) Nem volt annyira fáni, meg az sem, amikor ezt forró (!!) hajszárítóval próbálta két rántással eltüntetni. Nem annyira sikerült szerintetek? Sőt, még jobban melegem lett. Kértem egy papírtörlőt, hogy legalább magamnak törölhessem a homlokom.

Közben nyírt, géppel csak, nem volt semmi extra kívánságom. Mindenesetre ezt sem sikerült teljesíteni, úgy éreztem magam, mint egy kibaszott birka, akit betoltak a futószalagon a nyíró elé, az meg ahogy épp elékerül az állat, lecsupaszítja.

Öt, azaz öt (!) percet ültem a székben, a teljes döbbenetben. Majd fogta azt a takarólepedőt, ami véd a hajtól, és igényesen rálendítette a fehér nadrágomra. Kicsit lett csak hajas a nadrágom…

Nem kaptam szikrát a totális döbbenettől, hova a faszomba kerültem, egy ilyen lefagyott robotra váltottam, kifizettem, és kijöttem. Gyakorlatilag hazarohantam, és gyorsan megfürödtem, hogy ezt a szégyent lemossam magamról.

Aztán felhívtam Zolcsit, hogy hozza már át este a hajnyírót. Majd este itthon, én, magamnak. Ingyen, jobb minőségben.

Szóval a Biohair és én nem barát, soha többet a környékére sem megyek.

Szükségem van a megszokott fodrászomra, aki kiváló minőségben, nem vágóhíd-futószalagon nyír, és nem “szia beavagyok, én leszekma a fodrászod”. Anyádnak, annak legyél.

Egy hónapja kinyitottam a fürdőszobaablakot, alatta van egy kis polc, azon volt néhány pipere, közte a motoros fogkefém. Egy szép, viszonylag súlyos darab, tehát nem egy afféle könnyen elvesző példány.

Na a nyitott ablakpárkány persze a természet vad hívása a macskáknak, és hát persze a kis polcon keresztül ugranak fel az ablakba. Ezzel óhatatlanul leverve ezt-azt a polcról. Hallottam is valami zuhanást, gyanítottam, hogy valamit levertek, odamentem megnézni, de akkor úgy fel sem tűnt semmi.

Aztán este észrevevődött a hiány: hol a picsában van a fogkefém? A két kis büdös dög nemcsak hogy leverte a polcról, hanem még valahova el is szállítmányozta a kincset, amit – szégyen – azóta sem találtunk meg. Még az ágy alatt is megnéztük, ahová rendszerint az ilyen zsákmányokat behordják. (Pl. lehullott falevél, szerpentin szilveszterről, tollak a boából, szétrágott papírzsebkendő, stb.)

Nem volt ott. Nincs sehol. Egész egyszerűen mintha a föld nyelte volna el a fogkefét, halvány lila fogalmam sincs, hogy egy ilyen nagy, (macskák számára) nehezen harapható tárgyat hogy a kurva anyjukba hurcoltak el akárhová is, de tény: nincs meg. :)

Ez a két dög zseniális az ilyen kis apró manőverekben: aztán persze tündérbogár módon nyarvíkolnak kettőt, hogy adjak enni.

Részükről asszem ez az EPIC.

Törökországban bújkál… :)

Tisztelt HII!

Azt szeretném kérdezni, hogy angol felsőfokú szakmai C nyelvvizsga birtoklása esetén mi a teendőm a nyelvi alapozó tárgyakkal? Konkrétan fel kell-e vennem valamelyiket, vagy felmentést kell-e kérnem, illetve kapok-e ezért kreditet, kihez kell fordulnom, stb?

Köszönöm!

ez a válasz született:

Tisztelt Hallgató!

Igen, lehet, mivel a felső fokú szakmai nyelvvizsgájával „túlteljesíti” azt a nyelvvizsga szintet, ami a nyelvi alapozók felmentéséhez kell (Nyelvi al. I-II.:közép C; Nyelvi al. III.:felső C)

Üdvözlettel,

Kérdem naivan, akkor tehát mi a teendőm? :DDD

LOL :)

A következő pedig kattintásra nagyobb is lesz:

(Forrás: korabeli Blikk. Bizony!)

“Elég a hazugságokból! – hazudta Deutsch Tamás.”

:D

Csak én érzek némi hülyének nézési folyamatot a történetben?

És miért?

Mert a bárlányok hallgatnak.

Két két többet mond ezer szónál.

(full disclosure: bordély nevű wifit fogtam a házban.)

(gyk:
- Idióták, ha tovább alázzátok a cégemet, megtalálom a házatokat, és szétrúgom a seggeteket!
- Be sem jutsz a bejárati ajtómnál tovább!
- Valóban? Mi a faszért nem?
- Mert a csengőn egynél több gomb van…)