A fenti tárgyú műveletet hajtottuk végre múlt héten vasárnap kettő, azaz kettő személy részvételével.

A vinyócsere egyébként egyszerűbb volt, mint gondoltam. Végigolvastam minden idevágó szakirodalmat, kinyomtattam az Octomac és az Amfiteatar útmutatóját, és végül beszarok: egy se kellett.

Jobban féltem ettől a művelettől, mint valójában kellett volna. (Merugye minden leírás arra készít fel, hogy: jaj, csak nagyon óvatosan nyissad fel az iMac-et, jaj, nehogy hozzáérjél valamihez; dehát a jóisten áldjon meg, eleve óvatosan nyitsz fel egy számítógépet, és eleve nagyon vigyázol rá, nem?)

Ez tehát mindössze három lényeges műveletből állt:

1) iMac felnyitása
2) Vinyócsere
3) iMac összerakása

Ennyi.

Nincs huszonöt lépés, nincs semmi más csak ennyi. A megfelelő Torx és csillag csavarhúzókkal felnyitjuk az iMac-et, az LCD panelt tartó két kábelt (LCD DVI alul, két kis csavarral és a hőérzékelő) lecsatlakoztatjuk, majd a másik kolléga oldalra felnyitja, és tartja a panelt, míg a vinyócsere zajlik.

A vinyó kicserélése mintegy kettő perc ezek után, a kábeleket, a hőérzékelőt levesszük, a csavarokat kivesszük, becsavarjuk az újba, a kábeleket feltesszük az újra, a hőérzékelőt is, a fémszivacsot, mindent úgy, ahogy a régin látni lehetett.

Aztán az LCD panelt visszahelyezzük, visszacsatlakoztatjuk, az iMac-et visszacsavarozzuk, et voila.

A vinyócsere paraméterei: a régi egy Western Digital Caviar Blue volt, mint kiderült (WD3200AAJS), 320 gigás, csendes, nem melegedő fajta. Az új szintén Western Digital, Caviar Black 1 terás (WD1001FALS), egy hangyafasznyit hangosabb, egy kicsit melegebb (konstans 50-56 fok között van, terhelésnél 60°C, ami egy picit azért zavar), cserébe mintegy kettőször gyorsabb. Érzetre a gép is kb. ennyivel lett gyorsabb.

Meglátjuk, hogy a hő hogyan hat majd az élettartamra, lehet, hogy a ventilátorok fordulatszámát manuálisan kell majd emelnem egy kicsit (SMC Fan Control például), hogy kb. 57 fok alatt tarthassam.

Először egyébként Seagate 1,5 terásat akartam, de azokról annyi rosszat olvastam, hogy inkább lemondtam róla, pedig a Seagate jelenleg a legolcsóbb, legjobb ár/érték arányú HDD széria hazánkban. Én bízom a WD vinyókban, és persze Time Machine.

Egy picit megijedtem, amikor a fenti hibaüzenettel századszor is lefagyott a GarageBand, nem ismerve fel a Saffire PRO 40 firewire-ös hangkártyát.

Fel szerettünk volna venni valamit, a századik próbálkozásra valahogy sikerült, de nyilvánvalóan bosszant a dolog, hogy valami nem működik rendesen, és minden GarageBand indítás lefagy, meg kiírja, hogy nem jó a MIDI driver, meg ilyenek.

Utánanéztem az interneten, ennek a specifikus problémának nem nagyon akadtam a nyomára, de többen is panaszkodtak erre a hibaüzenetre.

Volt néhány megoldási javaslat, a Library/Caches és a Library/Preferences-ből törölni a Saffire-rel és a GarageBanddel kapcsolatos fájlokat, a Permissions javítás a Disk Utility-ben, de nekem egyik sem hozta meg az eredményt.

A megoldás nálam az alábbi lett:

a Library/Audio/MIDI Drivers mappából töröltem az EmagicUSBMIDIDriver.plugin-t, meg a biztonság kedvéért a Saffire-t is. Aztán újratelepítettem a Saffire driverét (Mix Control), aztán voilá: minden működött.

Hogy ez bazmeg így mért kell, nem értem. Eddig minden flottul működött.

És így már az Audio MIDI Setup alkalmazás is felismeri rendesen:

Elakad a lélegzet.

apple.com

Két jó kis útmutató arra, hogy hogyan lehet saját, egyéni Mail sablonokat gyártani Leopard alatt.

http://www.thegraphicmac.com/

http://www.apple.com/pro/tips

iMac Alu 24" (early 2008) kibelezve

Összeálltunk, és kibeleztünk (imac alu disassembled) egy másfél éves 24"-es alumínium iMac-et. Az előzményekről és a tapasztalatokról számolnék be itt, hátha még valaki tudja majd hasznosítani.

Az indok puritán: vinyó csere (hard drive replacement), portalanítás (dust removal), LCD panel csere (LCD panel replacement). Aztán felmerült, hogy hamarosan ki kellene cserélni benne a gyárilag beépített Western Digital 320 GB vinyót egy nagyobbra (1, esetleg másfél terásban gondolkodom, azok vannak jó ár/érték arányban mostanság). A másik indok pedig, hogy lássam, mennyire könnyű esetleg egy LCD panel csere, a harmadik pedig: kíváncsi voltam, hogy ennyi idő alatt mennyi por gyülemlik fel a gépben.

Több megdöbbentő tapasztalattal is gazdagodtam.

Az iMac garanciája nekem már lejárt, meg roppant nagyfokú kíváncsiságomat is kielégítendő, döntöttünk úgy, hogy belenézünk a titkos kamrákba.

A SZÉTSZEDÉS

Ugye alumínium iMac, az interneten több forrásból származó leírások alapján kezdtem neki a bontásnak. Mi szükséges hozzá? Minimum kettő darab bézik, háztartási cuppancs (amivel pl. régen a fogmosópoharakat rögzítettük otthon a csempére, Praktiker, 300 Ft, fürdőszoba osztály). Aztán kell hozzá egy kis csillag csavarhúzó, valamint egy darab Torx T8-as méretű csavarhúzó. Nem árt, ha van még egy segítség a kéznél egy másik ember képében, aki esetleg az LCD panel megemelésében segít. Hajszárító vagy egyéb légfúvó alkalmatosság sem árt.

Első lépés: az iMac alján lévő memória slot fedőlapjának lecsavarozása. Kis méretű csillag csavarhúzó, egyetlen csavar, semmi extra. Csavarjuk ki, tegyük félre. A memóriát sem kell kiszedni, hacsak nem bővíted éppen.

Második lépés: az üveglap lecuppantása. Nagyon egyszerű, nem kell túlmisztifikálni: a két cuppancsot rácuppantjuk, kis húzás, és a körben futó mágnesek máris elengedik az üveget. Két vezetőrúd tartja az üveglapot középen, erre vigyázzunk, de egyébként gyerekjáték az egész. A levett üveget tegyük biztonságos helyre, puha ruhára esetleg.

(Egyesek ilyen üveges szerszámokat említenek, amivel le kell emelni az iMac üveglapját. Badarság. Az üveg maga pillekönnyű (meglepetés #1), két ellentétes sarokba felcuppantott cuppancs és enyhe húzóerő, és máris leemelhető az üveg. Az egyik ujjunkkal tartsunk alá, és kész. Nincs szükség több ezer forintos üvegemelő gumieszközre (szintén Praktiker). Szerintem a legviccesebb túlzás a Brian Dorey videóban van (0:27-től): a négy gumicuppancsos, már-már űrtechnikás üvegleemelés. :D Ez egy kb. 50 grammos üveglap könyörgöm, nem az Űrsikló kabinja! A videó viszont a maga nemében roppant hasznos.) (Megjegyzés 2: vannak, akik nem “szaroznak”, egy egyszerű WC pumpával könyörgik le az üveget.

Harmadik lépés: az alumínium borításon körben lévő Torx csavarok kicsavarása. Szépen sorban essünk neki, javaslom, hogy vegyünk magunk mellé egy A4-es lapot meg egy celluxot, és egyszerűen celluxozzuk a lap megfelelő helyére a csavarokat, így tuti nem keverednek el.

(Egyesek T6 és T9 méretű Torx-csavarhúzókat is említenek, amiket persze én is beszereztem jó előre. (plaza.unas.hu, semmiképpen sem Praktiker, mert ott 1800 Ft egy ilyen csavarhúzó, míg netes áruházakban 349 Ft (!!!).) Végül nem volt rájuk szükség, elég volt egy T8-as minden csavarhoz. Bár a T6-os a vinyóhoz kellhet, azt írják valahol.)

Negyedik lépés: az alu borítás eltávolítása. Na itt pl. jó, ha van segítségünk. Egy-két netes leírással ellentétben én az alábbi leemelési módszert tapasztaltam: a gép tető oldalán (iSight felől) lévő részt fel kell emelni, majd egy kb. fél centit lefelé kell tolni az alumíniumot, ekkor akad ki a lenti részen lévő vastagabb tájék, és ekkor már a lenti rész is emelhető.

Figyelem, ehhez a kerethez van rögzítve az iSight kamera is, óvatosan az emeléssel!
A kamera egyébként akár most már le is csatlakoztatható, vagy magát az alu részt egész egyszerűen a gép fölé lehet fordítani.

Ötödik lépés: gyönyörködés az alu borítás alatti részben. Itt található az alaplap alsó része (kék színű nyák), a hangszórók, a memória modulok, egy ventilátor (ami az alaplap másik oldalán található proci és videókártya proci hőleadó lamellákra direktben fújja rá a levegőt), néhány hőérzékelő csatlakozója, és sok egyéb biszbasz. Abban is gyönyörködhetünk, ha van porosodás a ventilátoron (nekem volt), és abban is, ha nincs.

Mondjuk nekem kissé meglepő módon mindössze ennyi port találtam a gépben, másfél év alatt ennyi ment bele, szóval ennek azért valóban örültem. :)

Hatodik lépés: az LCD panel kicsavarozása. Meglepő módon nekem csak a két oldalán volt 4-4 csavar, alul meg felül nem, ahogy pl. a CNET-es leírás írja. A nyolc csavar kicsavarása (Torx T8) után az LCD panel kiemelhető. Vigyázzunk, mert szűkösek a lehetőségeink: három csatlakozó is fogja az LCD-t, és nem ereszti!!! Én mondjuk ezúttal nem emeltem ki magát a panelt, csak megnéztem, hogy hogy lehetne kiszedni a későbbiekben: tehát három drót fogja. Az egyik, közvetlen a lenti ventilátor mellett van, az LCD hőérzékelőjének négyeres vezetéke, ezt egyszerűen le kéne húzni az alaplapról oszt jónapot. A másik egy energiaellátó kábel az iMac bal felső sarkához nagyon közel, ami magáról a tápról (a kisebb kék színű nyáklap) megy közvetlen a monitorba, a harmadik pedig maga a monitor adatkábel, ez az optikai meghajtó (iMac jobb közép oldal) környékén fogja az LCD-t, ez egy lapos, műanyag csík. Ezeket lecsatlakoztatva a megfelelő helyekről az LCD panel egy az egyben kiemelhető.

(Erről nem írok, hiszen ezt én most nem tettem meg, de esetleg a kiemelés alkalmával szívesen beszámolok róla.)

Viszont felemeltük az LCD-t, ahogy látható, a kamera felőli oldalán (a gép teteje felől). Így lehetőségünk nyílt benézni az LCD mögé. Láttuk a vinyót, a tápot, a SuperDrive-ot, a videókártyát hűtő ventilátort, és – dobpergés! – rengeteg szabad teret! Itt por alig volt, viszont én azt hittem, az egész gép ilyen tömegzsúfolt izé, mint a szardíniásdoboz, ehhez képest nem: roppant elegánsan és nagyvonalúan kezelt kihasználatlan terek, levegőszűrő rácsok, ezüstös védőbevonat, és tér, tér, tér. Ide még akármi is befért volna! :D Egy kicsit azért adtam neki egy lószőr ecsettel, meg a hajszárítóval: finoman megsimogattam azokat a részeket, amiket elértem az ecsettel, és kifúvattam a hajszárítóval a port. Fő aggodalmam egyébként a táp volt, (jut eszembe tulajdonképpen ez is volt a kinyitás következő indoka: szerintem túl forró a táp a maga időnkénti 83-86 celsius fokjával, azt hittem, hogy nagyon poros. De nem.)

Itt nagyon már más dolgot nem akartam csinálni, úgyhogy gyorsan kiportanítottam a gép alját, még felemelt LCD mellett, hogy az esetlegesen ide visszafújt port még innen is ki tudjam fúvatni. Az ecset nagy segítség volt.

Ha sűrített levegőt használsz a portalanításhoz (én nem azt tettem), akkor ne legyél olyan csacsi, hogy ráfújod a sűrített levegőt a ventilátorokra!!! Ezek lassú fordulatszámon működő ventilátorok (azért is halkak és spirális kialakításúak), és ha ráfújsz a sűrített levegővel, szépen felpörögnek kurvagyors sebességre, aztán jól tönkremennek! Peckeld ki a ventilátort, fogd meg, mielőtt ráfújnál, de inkább egyáltalán ne is fújj rá sűrítettes palackkal, ha egy mód van rá. Próbáld meg máshogy kitakarítani. Egy véletlen ventilátorfelpörgetés, aztán ennek az alkatrésznek lőttek.

Következő alkalommal egészen konkrétan a vincseszter kicseréléséről fogok írni, talán már videóbemutatóval is.

Köszönöm a figyelmet, szívesen veszem kommentjeiteket.

Nekem annyira nem jött be a Snow Leopard, mint másoknak, úgyhogy én inkább visszatértem a Leopardra.

Vicces volt, mert amióta megvan a gép, azóta nem volt újratelepítve. Nem volt rá szükség, sőt: az előző gépem Time Machine mentését hoztam át gyakorlatilag erre az új gépre több, mint egy évvel ezelőtt! Vagyis: az előző gépem első telepítését hoztam át, ami mintegy 2,5 évvel ezelőtt történt. Vagyisvagyis, mintegy két és fél éve nem telepítettem újra rendszert. :D

Kissé elszoktam ettől a munkától a Mac alatt. :)

Most viszont – az előző bejegyzésből talán kiderül – kissé szoptam a Snow Leoparddal. Igen, igen, early adopter-ként nem számítottam ugyan egekbe szökő bódottára, de azért ennyi szopásra azért nem.

Nem volt twice as amazing, twice as smooth, hanem problémák halmaza. Nem mondom, a Snow Leopardnak egy csomó funkciója nekem alapvetően tetszik, tehát nem ez a gond, hanem az, hogy ezen a hardveren ezzel a kiépítéssel nem a leggördülékenyebb a dolog. Márpedig elvárom, hogy az operációs rendszer az legyen.

Na ez még nem az, de sebaj, a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-két hónap, és egy-két verziószámot úgyis ugrik a dolog, vagyis addig felhasználók tízezreinek véleményét építik majd bele a frissítésekbe.

És igen, ekkor majd én is ismét megpróbálkozom a Hópárduccal. Addig viszont simogatom a kis Leopárdot.

Amióta Snow Leopard van, azóta bizony nem működik az egyébként szeretett HP nyomtatóm, a P1006. A Snow Leopard driverlistája nem tartalmazza ezt a terméket, bizonyára majdcsak kiad a HP hozzá egy SnowLeo kompatibilis drivert, addig viszont azt hittem, szopás van.

Eddig.

Mert ha innen letöltöd a hárommal korábbi drivert:
http://driverscollection.com/?file_cid=399489231573f9b4ad62f5159c3

majd leszeded a nyomtató jelenlegi driverét a rendszerből, és rátelepíted az 1.0.4-et, akkor voilá! :)

Nekem egyelőre működik.

A forrás: HP fórum

Apple iMac hard drive upgrade from Brian Dorey on Vimeo.

Ez egy egész korrekt videó :)

Én ettől behalok, konkrétan, az egyik kedvenc rajzfilmem, a Happy Tree Friends-ből ikont csináltak az Adiumhoz (az az MSN-nek megfelelő csevegőprogram Macintosh-ra).

Itt lehet megnézni.

Én eléggé számottevően nagyon Total Commanderes voltam a PC-s időmben (annak előtte meg, DOS-os korszakban természetesen Norton Commander). Csukott szemmel tudtam irányítani az egész rendszert a funkcióbillentyűkkel, egyszerűen beleégett a tudatomba a “kommanderes világ”.

Aztán nekem a Macintosh-ra váltáskor őrült nagy visszalépés volt a Finder. Nem értettem ezt az egészet, hogy mit keres egy ilyen egész kafa operációs rendszerben egy ilyen kezdetleges szar, mint a Windows Intézője. WTF? Aztán valahogy megszoktam, de nagyon hiányzott az a funkcionalitás, amit a commanderektől megszoktam. A kétablakos üzemmód, az egyszerű fájlműveletek, az, hogy a könyvtárak elöl vannak, utána a fájlnevek szépen betűrendben, egyszóval az a REND, amit én 1991 óta, első számítógépem óta megszoktam.

Aztán most jött a ForkLift.

Egy megváltás.

Kétablak, fájlműveletek, rendes fájl- és könyvtárfelsorolás, ráadásul magyar fejlesztés, és most potom áron lehet hozzájutni.

“Nekem megnőtt.”

Ráadásul magyar termék, a hazai csapatot támogatod vele!