a macskámat.

Akkor is, ha letekeri a komplett vécépapírgurigát, akkor is, ha cafatokra tépi a kukát és a teljes tartalmát széjjelviszi a lakásban, akkor is, ha csupa szőr minden ruhám, akkor is, ha agyonkarmol, akkor is, ha széthordja a tojáshéjat, és hónapokkal később találom meg a kanapé alatt, akkor is, ha halálfélelmet okozva kiül a negyedik emeleti nyitott ablakba.

Mert egy tündérgombóc. Imádom. A rózsaszín radírorrát, a pöttösz haszát, az égnek álló lábait, a leégett bajuszát, a puha tappancsát, meg a gyönyörűbarna szőrét. Meg mindent.

meghozhatják az ember jó kedvét: most például egy hiperegyszerű függönymosás simogatja a lelkem. A frissen mosott függönyt én azonnal fel szoktam rakni, és most is ez volt, és a friss, tisztaságillat gyakorlatilag beteríti a lakást. Ez jóóó.

Meg az, hogy az egész lakást kitakarítottam, Gomez egy éves, őt is megfürdettem, ne menjen már koszosan át a felnőttkor kapuján. Este Brutális Diszkó, előtte alapozás egyre dagadó (létszámú) baráti társasággal, szóval szép kis nap van máma is.

hogy Gomez, a kis tündérgombóc, csáléfülű, tenyérbenelférő szőrpamacs rózsaszín tappancsokkal és gnóm bajuszokkal ma EGY ÉVES lett. :)

Hivalatosan is adult.

Az van, hogy drasztikus változásokat látok a macskán: most május 30-án lesz 1 éves, és az utóbbi egy hétben olyan viselkedéseket produkált, amiket eddig, amióta nálam van, még nem.

Konkrétan odajön hozzám: bújik.

Na ez eddig nem volt jellemző. De most, tündérmacsek módon, felugrik a számítógép asztalra, a két gépelő kezem közé, lehajtja a fejét, és noszogat, hogy a fejemmel simogassam (amit én persze elérzékenyülve meg is teszek). Teljesen meglepő, mert a felém iránt érzett ragaszkodásának eddig minimális jelét tapasztaltam, de most meg teljesen túlárad itten. Most is, a fejdörzsölés már megvolt, most meg lemászott az ölembe, és ott berreg.

Gyakorlatilag le vagyok nyűgözve. Meg vagyok babonázva. Végre lett egy kedves kismakkám. :)

Nos nevelési tanácsot kértem többektől is Gomezt illetően. Előfordul időnként, hogy túlzottan agresszív, és mintha nem tudná vagy nem fogadná el a helyét a közte és köztem fennálló viszonyrendszerben. Ezt egy egy hetes kísérlettel fogjuk alátámasztani, és megnézzük egyúttal azt is, hogy Gomeznek miféle szocializációs készségei vannak nagyobb társaságban, mi több, más macskák között.

A terv: Gomez egy hétre Győrbe költözik. Ott Osztrákcica és Melánicica karmai közé kerül, meg hát Vörös szerető családja karmai közé, akik önként vállalták, hogy egy hétre befogadják Gomezt, és kiképzik.

Macska bootcamp :)

A narancssárga titatipőm. Titatipőm. Ez volt az első lábbelim emlékeim szerint, amit már én döntöttem el, hogy megveszek, azért, mert kellett. Mármint ilyen kvázifelnőtt fejjel. Bevallom: addig nem igazán foglalkoztam a cipőkkel, volt egy fekete ünnepi, volt egy hétköznapi sulis/munkás, meg egy sportcipő, aztán kész.

De akkor jött be épp ez a Tisza cipő revival, én meg vickes módon rákaptam.

Ráadásul ezt a cipőt egy konkrét szilveszteri buli előtt vásároltam meg, 2007-ben. Hozzá tartozik, hogy villamossal tartottam a Fáklya Klub felé, nagyon be voltam szarva, a régi 4/6-osok közlekedtek, tömve volt. Részegekkel. Mindegyik dudált, lökdösődött – én ezt eleve utálom, ráadásul latyak volt és mocsok az olvadó hó miatt, szóval nem léphettem akárhova.

Aztán odaértem, táncitáncikáltam, és életemben először, leöntötték alkohollal a kedvenc, mellesleg zsírúj cipőmet, a narancssárga titatipőt, és hogy még nagyobb legyen a bódottá, konfettierdőt szórtak rá illedelmes partiszervizesek. :) Na jól rá is ragadt minden szar: érted, új cipővel domborítok a szilveszteri partiban, erre jól tönkreteszik.

Végül azért sikerült egész jól megmentenem, azóta is szinte hibátlan állapotban van, és nagyon szeretem! Azóta lett még egy Tisza, de most a Converse-re vagyok rákattanva. :)

(Ez a bejegyzés Gus kezdeményezésére született.)