A narancssárga titatipőm. Titatipőm. Ez volt az első lábbelim emlékeim szerint, amit már én döntöttem el, hogy megveszek, azért, mert kellett. Mármint ilyen kvázifelnőtt fejjel. Bevallom: addig nem igazán foglalkoztam a cipőkkel, volt egy fekete ünnepi, volt egy hétköznapi sulis/munkás, meg egy sportcipő, aztán kész.

De akkor jött be épp ez a Tisza cipő revival, én meg vickes módon rákaptam.

Ráadásul ezt a cipőt egy konkrét szilveszteri buli előtt vásároltam meg, 2007-ben. Hozzá tartozik, hogy villamossal tartottam a Fáklya Klub felé, nagyon be voltam szarva, a régi 4/6-osok közlekedtek, tömve volt. Részegekkel. Mindegyik dudált, lökdösődött – én ezt eleve utálom, ráadásul latyak volt és mocsok az olvadó hó miatt, szóval nem léphettem akárhova.

Aztán odaértem, táncitáncikáltam, és életemben először, leöntötték alkohollal a kedvenc, mellesleg zsírúj cipőmet, a narancssárga titatipőt, és hogy még nagyobb legyen a bódottá, konfettierdőt szórtak rá illedelmes partiszervizesek. :) Na jól rá is ragadt minden szar: érted, új cipővel domborítok a szilveszteri partiban, erre jól tönkreteszik.

Végül azért sikerült egész jól megmentenem, azóta is szinte hibátlan állapotban van, és nagyon szeretem! Azóta lett még egy Tisza, de most a Converse-re vagyok rákattanva. :)

(Ez a bejegyzés Gus kezdeményezésére született.)

Most pedig elmegyek, és beszerzem a következő két-három hétre szóló macskakaja-adagot. Hogy ennek minek szentelek külön postot, mikor ezt korábban minden további nélkül, és szócséplés nélkül megtettem, annak az az apropója, hogy már nem junior kaját kap majd Gomez, hanem felnőtt macseknak valót. :)

Felnőtt, de persze csak testileg. :) Most is éppen a napfényben fürdőzik a vasalandó ruhakupacom tetején (hol máshol, a pihepuha törölközőn), ami után mindig szupermeleg és szuperillatos lesz a bundája.

Szép nagy macs lett belőle, és egy picit félek, hogy a kajaváltás okoz-e majd nála valami stresszt, mert néha előfordul, hogy előbújik belőle a finnya, aztán elég hangzatosan hozza a tudomásomra, ha valamelyik kaját nem kedveli…

“Azt szeretném kérdezni, hogy nem tudnál-e befogadni egy cicát pár napra?
A barátnőm talált egy cicát a lépcsőházukban, most náluk van, de nem tudják megtartani, és a probléma az, hogy a barátnőm annyira nem tud mit kezdeni a cicával, hogy kétségbe van esve attól, hogy a cica szarul érzi magát.

Amit tudni kell a cicától, hogy felnőtt, lány, cirmos, nagyon barátságos, bújós cica.

Szóval ha be tudnád fogadni pár napra, vagy tudsz valakit, aki szívesen befogadná, akkor nagyon örülnénk neki!”

Kérlek, ha valaki tud, segítsen! Írjon itt kommentben vagy vegye fel a kapcsolatot Mandulaszeművel!

Nem tudom, miért adtam ezt a címet, csak úgy eszembe jutott és megtetszett.

Na most elhasználtam egy teljes csomag papírzsepit, nyomom az orromra a Rinofluimucilt, hogy kitisztuljon legalább hétfőre az arcüregem, már ha ez lehetséges így otthoni terápiával. A macska megint vadássza a csörgős műegerét (imádja!), én meg lemondtam minden programomat, mert nem igazán érzem késznek még magam a nagyvilágra. :)

Próbálok RiseFM-et hallgatni, de az meg nem működik épp most.

Asszem Keith Haring képeket akarok a falra.

Át kell rendeznem a konyhaszekrény tetején eddig összevissza tárolt konyhai eszközeimet is. Meg talán a piákat is máshova kell raknom.

Ja voltam teszten is, negatív lett.

Asszem holnap mászkálok kicsit a városban, hiányzik már.

a macskánál is: az általam leküldött natúr joghurt (Parmalat, egész finom) dobozát letartottam a macska fejének magasságába, az meg úgy elkezdte nyalni, mintha az élete múlna rajta. Belenyomta a fejét a tégelybe, aminek következtében a tégely körvonalában csupa joghurt lett Gomez feje. :D :D

Most már így a szélét körbenyalta, tehát már magát nem tudja vele összekenni, ezért odaadtam neki az egész dobozt (a lakásban sem tud kárt tenni, mert az a csekély mennyiség, amit kanállal nem tudtam belőle megenni, már nem fog kifolyni, sem kifröcskölődni).

Szóval most hosszú percek óta azt játsza, hogy nyomja bele a fejét a szűk joghurtosdobozba, és próbál rájönni, hogy hogyan érheti el azt, hogy nem tolja maga előtt a dobozt. :) Az előbb nekitolta a falnak, ott látszott valami szikra felgyúlni, de gyorsan ki is aludt: most itt tologatja-zörgeti az egész lakáson keresztül, tiszta aranyos-idióta. :)

Tök vicces és érdekes, ahogy küzd, hogy megszerezze a maradék két nyalintás joghurtot. Komolyan, a következő lépés a szerszámhasználat.

Most sikerült egy olyan kaját találni (szárazeledel), amit úgy tűnik, kevéssé kedvel, vagy legalábbis kevésbé, mint a többit. Gyakorlatilag: nem akarja megenni.

Természetesen a legdrágább eledelt sikerült kifinnyáskodnia, ezért úgy döntöttem, hogy nem fogom kiönteni a kukába mégsem, hanem csak otthagyom a tányérkájában. Előbb-utóbb elmajszolja, ha nem marad más választása.

(És lám, update, így is tett: épp hallom, hogy a kis fogaival már ropogtat. Úgy látszik, mégis jó a drága kaja, ha nincs más választás.)