Megváltozott a nevem.

A születési nevem. Az, amelyik az anyakönyvben van.

Amikor bementem a kerületi anyakönyvvezetőhöz, örült nekem, merthogy itt születtem a hatodik kerületben, úgyhogy nem kellett másik kerületet is bevonni a procedúrába.

Kijelentettem, hogy meg szándékozom változtatni a nevemet, erre megkérdezte, hogy házas vagyok-e. :D Mondtam nem, majd megkérdezte, van-e gyermekem. :DD Az sincs, úgyhogy aszongya: ez sima ügy, nem érint senkit a névváltoztatás. Majd elémtolta a háromoldalas kérvényt, hogy töltsem ki nyomtatott nagy betűkkel.

Kimentem az előtérbe, kaptam tollat, és elkezdtem kitölteni.

Amikor a “Kívánt keresztnév” mezőhöz értem, akkor elgondolkodtam. Elgondolkodtam, hogy beírjam-e azt, amit szerettem volna második keresztnévként felvenni, de még nem írtam be semmit.

Szépen kitöltöttem a kérvényt, az indoklást is megírtam (már jópárszor lepörgettem a fejemben, hogy mi az indokom), de basszus, csak három darab sor volt a papíron (!!!) az indoklásra. Én azt hittem, hogy ha az ember nevet változtat, akkor azt nem három nyegle sorban akarja megindokolni, hanem arra számítottam, hogy majd írni kell egy egyoldalas indoklást, de nem. Biztos csak én vagyok ilyen grafomán. Mindegy, belesuvasztottam a három sorba a mondandómat, majd visszatértem a keresztnévre és csak beírtam a második nevet is.

Odaadtam az anyakönyvvezetőmnek a papírokat, az illetékbélyeget, az meg csodálkozva nézett, hogy aszongya: “jesszus, maga ennyi litániát írt?” (az indoklásra gondolt). :DDD Mondom, nekem ennyi indokom van :)

Kérdezte, hogy a második felveendő nevem szerepel-e a hivatalos utónévkönyvben. Mondtam igen, azt mondta, hogy szerinte akkor sima ügy, 20 nap múlva várhatom az értesítést a minisztériumból.

Várom, várom a 20 napot, eltelik, csak nem történik semmi, mondom itt valami gebasz lesz, felhívom őket. A minisztériumból egy, a hangjából ítélve klasszikus hivatalnoknőstény vette fel a telefont, mondtam mit akarok, de már mondta is a nevet, meglepődök, mondom, igen igen, arról van szó. (Ezek szerint nem sok kérelem futhat át rajtuk, ha így rögtön mondja a telefonba a nevet…) Aszongya, még folyamatban van az ügy, nyugodjak meg, hiszen 60 nap az ügyintézési határidő. Nagyszerű, gondoltam magamban, de kivárom, végül is elég nagy dologról van szó.

Egyszer csak, mindenféle előjel nélkül egy értesítőt találok egyik délután a postaládában, hogy letétem érkezett, az ÚJ NEVEMRE. Egy pillanatra megörültem, hogy akkor ezek szerint engedélyezték, de mondom bazmeg: letét, az új nevemre, a MAGYAR POSTÁN, baszki, ezt hogy a kurva égbe fogom átvenni, ha semmivel sem tudom igazolni, hogy én vagyok az új nevű én? Semmilyen igazolvány, semmi, na, itt kicsit elkedvetlenedtem.

Gondoltam, azért edzés előtt elballagok a postára, hátha mégis át tudom venni a levelet. A Postásgizike aranyos volt, segítőkész, mondtam miről van szó, azért elvette a személyimet, és megkereste a levelet. Csodák csodájára, mindkét nevem rá volt írva, így gond nélkül át tudtam venni. Még ott a postán kibontottam, és kaptam egy értesítést, hogy a miniszter engedélyezte a névváltoztatást, és mellékelt is egy szépséges okiratot erről.

Úgyhogy most már hivatalosan is új nevem van.

A java még egyébként most jön: teljes okmánycsere. Személyi igazolvány, lakcímkártya, útlevél a legfontosabbak, aztán bankkártya, mindenféle kártyák, szerződések, szolgáltatók, TAJ kártya, adókártya, emailcímek, mindehová lejelenteni, stb.

Így leírva elég durván néz ki, remélem a valóságban, több napra ésszerűen elosztva azért ezek már gyorsabban fognak menni. Mindenesetre az okmányirodában már a legfontosabbakra foglaltam időpontot, aztán a többit meg meglássuk.

Nem bírok járni. A múlt hét csütörtöki (!) láb nap után szombat volt az első krízis, a blogtalis fiúkák is láthatták a szenvedelmemet.

Ehhez képest kedd van, és még mindig nem bírok felegyenesedve ráállni a lábaimra. A jobb mondjuk már egy fokkal jobb, a bal még mindig fáj. A vádlim bedurranva, irgalmatlanul fáj, birodalmi lépegető módban tudok csak lassan előre haladni.

Kenegetjük, pihentetjük, egészen egyszerűen nem is tudok mást csinálni, mint megvárni, míg elmúlik. A ma esti edzés értelemszerűen ugrik, hiszen: nem tudok elmenni a konditeremig bazmeg! Még ha el is tudnék: a terem az első emeleten van…

(Gy.k.: lépcső…)

Az új státusz pedig az, hogy már járni sem bírok, csak kripli módban. Ennek sajnálatos módon tanúi lehettek kedves vendégeink a mini-blogtalinkon, szombat este.

Csak birodalmi lépegető (vagy pedig vén trottyos) formában tudom egyik lábamat a másik után rakni, de mindenképp csak kicsit behajlított térdekkel.

Azt hittem, a múlt héten már végre leszámoltunk ezekkel a fájdalmakkal, de nagyot tévedtem.

Cserébe nem tudom elhagyni a lakást, hát filmezős vasárnapot tartottunk: a The Box (szánalmasan szar, nem is adok értékelést mert értékelhetetlen) után a Chéri című filmbe tekintettünk bele, és Kathy Bates ellenére is sajnos a 35. perc után abbahagytuk azt is.

Aztán újdonságként a Spartacus: Blood and Sand c. sorozatot kóstoltuk meg, ami meglepően finom. Újszerű, sok a digitális technika benne, a fröccsenő vér, a baszás, a gyilok, és nagyon képregényes. Nekem nagyon tetszik ez a fajta megközelítés, és bár még csak az első részen vagyunk túl, nekem egyelőre nagyon bejön.

Aztán két rész Vampire Diaries, de már alig várom, hogy a következőbe is belekezdjünk, mert egyre több a bonyodalom!

hogy a ‘kripliszex’ annyira nem jó. :)

(Izomlázzal kefélni egyenlő a reumás nagypapaszex kategóriájával, magyarul kripliszex.)

Reggel dugás,
Este futás,
Nem lesz így zsír-
túlbur-jánzás.

Ezt a verset írtam annak örömére, hogy reggel… izé… este 500 kalóriát futottam. Jólesett, bátorítok mindenkit, hogy sportoljon rendszeresen. Én hihetetlen jól érzem magam tőle, és elhatároztam azt is, hogy megint visszatérek a komoly kondihoz, edzővel, stb.

Merthogy: a mostani állapot: lamantin. A cél: Zeusz.

Nincs mese. Minden nap.

a tanulások évének nyilvánítom.

Sokat fogok tanulni, ez anélkül is látszik, hogy erre konkrét döntést hoztam volna. (Bár két fontos “tanulós” döntés már megvolt: jogsi, fősuli).

Tanulni fogok emberekről, sportról, étkezésről, a spanyol nyelvől (talán idén összejön), kapcsolatokról, emberi viszonyulásokról, sok mindenről.

És mindez honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy ma munkából hazajövet rögvest a konditerembe vetettük magunkat, és bruttó egy órát (nettó 50 perc) egyhuzamban kardióztunk.

Marha jól esett!

Hosszas töprengés után az év elején nagy változásokról való döntések ötlöttek az eszembe. Nem tudom, hogy ezt így hogy, meg miért, de csomó ötletem támadt, hogy merre tovább.

Ezek közül például az egyik, hogy – ha minden klappolni fog, és fel is vesznek, akkor – visszamegyek a felsőoktatásba. Jelesül a BKF médiakomm szakára, és természetesen a levelezőre, hiszen munka mellett csak azt tudom beszuszakolni a fennmaradó szabadidőbe.

Most ez így úgy érzem, jó. Jó döntés. Hoztam még meg ilyeneket, idén végre leteszem a jogsit, szeretném elkezdeni kicsit konkrétabban is megalapozni a jövőmet. Visszatértem az edzésbe is, ez is öröm. Szenvedés most persze, sok kihagyás után, de a végeredmény azért nyilván jó lesz. Meg már van némi tapasztalat a hátam mögött. :)

Ha a barátaim támogatnak ebben, akkor jó, ha nem, akkor is végigcsinálom. Kicsit lehet az ember önző, pláne ha a saját álmairól, céljairól, terveiről van szó. És ez tulajdonképpen jó dolog.

Úgy érzem, egy csomó pozitív kicsengésű élményt tudok majd szerezni 2010-ben. Törekedni fogok rá.

HÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁROM éves is elmúlt a redblek. :)

Nagy változások vannak.

Leszámolok egy csomó mindennel, ami a korábbi életemet jelentette.

Változnak a tervek, változik a hozzáállásom, változik a blog is, változik egy csomó minden.

2010-ben a Rák szülöttek egész életük egyik legsikeresebb évét élhetik meg, ha végre hajlandóak elengedni a múlt sérelmeit, félelmeit és sikertelenségeit. Fel kell ébredniük, mert véget ért a rémálom. Ezzel a jó hírrel indítsák az évet, és minden rendben lesz. Természetesen lesznek feladatok és problémák, de gondok és tragédiák nem. Egész évben emlékeztessék magukat erre! Rögtön év elején szükségük lesz az optimizmusra, mert egy helyben járást tapasztalhatnak. Szerencsére ez csak átmeneti.

Karrier: 2010 a karrierjük terén nagy és pozitív változásokat indít el. Ahhoz, hogy ezt valóban kedvezőnek élhessék meg, elengedhetetlen rugalmasnak lenniük. Álljanak mindenhez úgy, hogy az csak jót hozhat nekik! Ha valami nem kezdődik túl kellemesen, attól még alakulhat másképp. Ebből a szempontból a nyár afféle próbatétel lesz. Tudniuk kell, hogy ebben az évben csak elindul, de nem zajlik le teljesen a változás. Kezdjenek el másképp gondolkodni a munkájukról, és ne zárják ki külföldi munka vagy tanulmányok lehetőségét. Itt sok élmény, sőt sikerélmény vár rájuk.

Pénz: Valójában nem fog rosszul alakulni a Rákok pénzügyi helyzete 2010-ben, az első félév mégis iszonyú nehéznek fog tűnni. Főleg, ha összehasonlításokat tesznek. Épp ezért tilos másokhoz vagy akár korábbi időszakokhoz hasonlítgatniuk a pénzügyeik változását. Nyáron fantasztikus javulás várható, de ez csak akkor fogja elégedettséggel eltölteni a Rákokat, ha képesek alkalmazkodni, és felvenni az új ritmust. Az év vége még a nyárnál is szerencsésebben alakul. Akár még szerencsejátékon is próbára tehetik a szerencséjüket.

Ingatlan: Ingatlaneladással, ill. -vétellel csak akkor fognak sikeresen járni, ha van idejük kivárni a legjobb ajánlatot. Ne alkudjanak meg, ne törődjenek bele átmeneti megoldásba! Ragaszkodjanak az eredeti elképzeléshez, de ahhoz is csak kellő rugalmassággal, mert jöhet még jobb ajánlat.

A legnehezebb időszaknak az első félév tűnik, aztán nyár derekán több komolynak tűnő lehetőség is adódik. Ezeket kellő visszafogottsággal érdemes kezelni. Nem eszik olyan forrón a kását! Érdemes megvárni az októbert, ez látszik a legkedvezőbbnek az egész év során.