Vissza az iskolapadba. Harmadik félév, szakosodás. Rendező szakra jelentkeztem, de csak remélni tudom, hogy elindul. A legjobb szak szerintem, mások szerint is. De ha nem jön össze 35 ember, akkor nem indítják. Akkor némiképp szomorú leszek, mert tényleg úgy gondolom, hogy ez nyújtja a legtöbb hozzáadott értéket a BKF-en. Most komolyan, az évfolyam 90%-a marketing-pr-re fog járni (vagy oda jelentkezett eleve, vagy olyan szakot jelölt meg, ami nem indul, és akkor automatikusan oda kerül).

Péeressel meg marketingessel Dunát lehet már rekeszteni, de eresszünk még több bohócot a piacra! Ezek időnként írni-olvasni nem tudnak, de így talán mindenkinek könnyebb. A BKF benyomja őket egy hiperkönnyen teljesíthető szakra, így bevasalhatja a tandíjat, a delikvens meg örül, hogy lesz egy papírja.

Én meg továbbra is rendező szeretnék lenni.

És még annyi minden történt a nyáron. Az új pecó, a vacsoracsata 3. szezonja, 30 éves lettem, fel sem tudom sorolni.

Az utóbbi időben elég sokat hallottam az új, franchise rendszerű fodrászati hálózatról, a BioHair-ről. Olvastam is egy riportot a tulajdonosnővel, hogy milyen új megközelítésben dolgoznak, hogy bio alapanyagokat használnak, hogy nem kell pl. bejelentkezni, hanem az utcáról beesve is max. 15 percet várakozva sorra lehet kerülni, stb.

Ma épp ott tartottam, hogy fodrászra volt szükségem, ezért beugrottam a Mester utcai kirendeltségbe.

Hiba volt.

Ami igaz a hírverésből: az utcáról beesve tényleg keveset kell csak várni, mert olyan gyorsan végeznek a fodrászok az éppen nyírt vendégekkel, hogy hamar sorra lehet kerülni. Szép az üzletbelső, minden gyönyörű zöld.

Viszont ami számomra megbocsáthatatlan, az a minőség. Illetve annak hiánya. A pultnál mosást-vágást kérem. Sorra kerültem, odajön hozzám a fodrászlányka (tanuló lehetett), és nyomban beültetett a székbe. Mondom: mosás? Aszongya, inkább majd a végén. (??) Mondom, te bajod, nyírhatod az izzadt fejemet, bummneked.

De mégis én szívtam meg helyette: mivel tényleg meleg volt (légkondi nem volt), meg kintről jöttem, hát hogy, hogy nem, picit gyöngyözött a homlokom. És lám: erre milyen jól ráragad a lenyírt haj! :) Nem volt annyira fáni, meg az sem, amikor ezt forró (!!) hajszárítóval próbálta két rántással eltüntetni. Nem annyira sikerült szerintetek? Sőt, még jobban melegem lett. Kértem egy papírtörlőt, hogy legalább magamnak törölhessem a homlokom.

Közben nyírt, géppel csak, nem volt semmi extra kívánságom. Mindenesetre ezt sem sikerült teljesíteni, úgy éreztem magam, mint egy kibaszott birka, akit betoltak a futószalagon a nyíró elé, az meg ahogy épp elékerül az állat, lecsupaszítja.

Öt, azaz öt (!) percet ültem a székben, a teljes döbbenetben. Majd fogta azt a takarólepedőt, ami véd a hajtól, és igényesen rálendítette a fehér nadrágomra. Kicsit lett csak hajas a nadrágom…

Nem kaptam szikrát a totális döbbenettől, hova a faszomba kerültem, egy ilyen lefagyott robotra váltottam, kifizettem, és kijöttem. Gyakorlatilag hazarohantam, és gyorsan megfürödtem, hogy ezt a szégyent lemossam magamról.

Aztán felhívtam Zolcsit, hogy hozza már át este a hajnyírót. Majd este itthon, én, magamnak. Ingyen, jobb minőségben.

Szóval a Biohair és én nem barát, soha többet a környékére sem megyek.

Szükségem van a megszokott fodrászomra, aki kiváló minőségben, nem vágóhíd-futószalagon nyír, és nem “szia beavagyok, én leszekma a fodrászod”. Anyádnak, annak legyél.

Többen azt hiszik ebben a hónapban rólad, hogy te vagy Krőzus reinkarnációja. Ami lehetséges, mert váratlanul olyan összeg üti a markodat, amire talán nem számítottál, vagy számítottál rá már régen, és végre most megkapod. Egy családi esemény miatt talán már többet vacilláltál, hogy elmenj-e vagy sem. Végül úgy döntesz, hogy ott leszel, és ha már elmész, akkor vágj nagyon jó képet az eseményhez, és légy barátságos mindenkivel. Ha egy mód van rá, a szerelmedet kivételesen ne vidd magaddal, de számíts rá, hogy ez miatt balhézni fog veled.

Ide vele! :D

szerint:

Párkapcsolatod gyökeres változáson megy át. Hobbidban is új kihívások találnak meg. egyre több támogató, barát és pártfogó segít az utadon. Bizonyos információkat most megtartasz magadnak, és nem vállalod nyíltan gondolataidat. Titokzatos vagy. Lehet, jobb is, ha kicsit csendesebb szemlélővé válsz, így is sok információt be tudsz fogadni környezetedből, amikből hasznot húzhatsz. Arra figyelj, hogy túlságosan ne válj passzívvá, különben láthatatlan falak emelkednek körülötted.

Tényleg, mikor is megyünk az asztronauta kolléganőhöz? :)

Az út közepén tartok pont, két akadályt vettem, kettő még hátravan. A KRESZ vizsga még tavaly novemberben sikerült, 72 pontom lett a 75-ből, elsőre sikerült :) Meg is lepődtem, de örömmel láttam felbukkanni azokat a kérdéseket, amiket tízezerszer begyakoroltam.

A második a rutinvizsga. Erre a tavaly év végi és most év eleji fősulis vizsgaidőszak miatt nem mertem akkor nagyon ráfeküdni. Ezért most, a szemeszter elején, amikor úgy gondoltam, hogy kissé kevesebb erőfeszítést kell a suliban tenni, mehet a jogsi.

Így is lett, a rutin órákat szinte azonnal lezavartuk, a kötelezőkön felül nem kellett többet vennem. Mi több: az első rutin órámon már volt egy kis forgalmi feladat is. Megszeppenve bár, de a feladatot teljesítve vezettem az autót a Váci úton egészen a Parlamentig és vissza a Duna Pláza mögötti rutinpályára.

A rutinfeladatok meglepően könnyűek, a négy kötelező az gyerekjáték. (Itt vannak egyébként a feladatok leírásai: “B” kategóriás feladatok.) Az öt választható is szerintem elég könnyű, és én akkora mázlista vagyok, hogy ezek közül pont a kedvencemet húztam, a “megállás-elindulás emelkedőn”-t. Ez a klasszikus kézifékes indulás, amiről mindenki, akit kérdeztem, kizárólag szánakozva nyilatkozott: ez mekkora egy szar, milyen nehéz, nem lehet megcsinálni, stb.

Én már a gyakorlásokkor elsőre teljesítettem, egész egyszerűen csak figyelni kell az oktatóra, és csinálni azt, amit mond. És voilá!

A járműkezelés rész sokkal érdekesebb volt, tekintve hogy arra a rutinpályán egy perc időt sem fordítottunk. Egyszerűen elfelejtettük :) A vizsga előtt egy nappal, este kaptam egy dvd-t az oktatómtól, azzal a tanáccsal, hogy nézzem át a járműkezelést, és menni fog. :DD Hát vicces volt, tényleg így csináltam, megnéztem a filmet, nagyjából megtanultam, a dolgok viszonylag logikusak.

Aztán persze másnap a legfontosabb nem jutott eszembe a gumiabroncsok vizsgálatakor, az a rohadt 1,6mm, de megerőltettem az agyam, meg a vizsgabiztos is célozgatott, és akkor eszembe jutott :)

Vizsga előtt ráadásul gyakoroltunk Zolcsival, a dízel Skodán (az oktatóautóm is dízel, Seat Leon), de kissé kétségbeestem, hogy jó ötlet volt-e ez, mert ennek teljesen más pedáljátéka van, és vizsga előtt ezzel gyakorolni, aztán visszaülni a már “megszokott” Seatba, a megszokott pedálokhoz, kissé furcsa volt.

Végül azonban nem bizonyult rossz ómennek a másik autó, és legalább sikerült gyakorolni is kb. egy órát egy másik kocsin is.

A rutinfeladatok közül a négy kötelező tök jól ment, annak ellenére, hogy a hátramenet végén lefulladtam (először), na itt kissé ideges lettem. Jött az elindulás az emelkedőn. Csináltam a szokásos procedúrát, csúsztatom a kuplungot, erre bazmeg megin lefullad. Itt már tiszta ideg voltam, egyrészt a pályán az első óra után nem fulladtam le többet, másrészt a 37,8 fokos lázam miatt pattanásig feszült eleve a fejem. Na meg elkezdett pirosodni az arcom, szégyelltem is magam, meg gondoltam: ebből bukás lesz.

Úgy izzottam a vezetőülésben, mint a kénköves pokolban. Féltem a sikertelenségtől, nem akartam lebőgni az oktatóm előtt, irgalmatlanul fájt a fejem. De jól kezeltem a helyzetet: amint lefulladtam, azonnal kuplung-fék, kézifék vissza, és nem telt el egy másodperc, már ismét back-on-track. Végül is megoldottam a feladatot, de alig vártam a mondatot a vizsgabiztos szájából.

Mire aszongya: köszönöm, megfelelt, írja alá.

Ennyi volt az egész. :D

Örültem, persze, hogy a francba ne, mikor már lejátszódott előttem a bukás A-tól Z-ig, jöhetek újra vizsgázni, öt rongy bukta. De sikerült!!! Jippí!

Úgyhogy még hátravan a forgalmi vizsga és az elsősegély tanfolyam. A forgalmi óráimból papíron már csak kettő van hátra és vizsgázhatok, de szerintem kérek még két duplaórát, és végigmegyünk még két vizsgaútvonalon, csak hogy mást is lássak Újpesten kívül. :)

Az elsősegélytől nem félek annyira, az egy vasárnap lesz, aznap délután már vizsga is, és ha mind a négy papír összejön, már irány is az okmányiroda, ahol szépen odaadják majd a jogosítványomat.

Tényleg alig várom.