Íme, itt például csak azért, hogy az évekkel ezelőtti Settlers 4-gyel játszhassak, Windowst raktam fel az OSX alá.

Utánaolvastam fórumokon, nem tűnt nagy procedúrának, gondoltam kipróbálom.

Van a Blizzardnak egy telepítő segédlete Macre, azt letöltöttem. Meglepődtem, hogy a telepítés előtt Rosettát kér, de aztán rájöttem, hogy a Snow Leopard ugye már már architektúra, és kellhet neki a Rosetta, hogy működjön. Letöltötte a Software Update a Rosettát, majd feltelepült se szó, se beszéd.

Itt tényleg néhány percről beszélünk, míg a Lord of Destruction full négylemezes telepítő felment, majd elhelyezte az ikont az asztalon, és voilá: máris Diablózok :))

Még a patch telepítését nem tudom, mert Unix Executable, de majd utánaolvasok.

Na ezen felbátorodva előkaptam a Warcraft III-at is, mondom: teszek egy próbát. Bazmeg, olyan gyönyörűen felment, hogy alig tértem magamhoz: natív 1900×1200 felbontásban, szakadásmentesen (még jó…) tűélesen moziélmény játszani :D

Már csak a StarCraft hiányzik, de hamarosan azt is feltolom.

Full disclosure: Macintoshon életemben csak egyszer játszottam, két vagy három éve az Age os Mythology-val. Azóta és azelőtt se semmit. Most meg nagyon tetszik! :)

Most a jelszavakról lesz szó.

Új jelszó választása a legelső lépés, ha bármilyen probléma felmerül. Még egy jó jelszó sem véd meg teljes biztonsággal a támadásoktól, de egy olyan jelszó választása, amit te könnyen megjegyzel, de egy harmadik fél számára nehezen kitalálható, máris egy erősebb védelem, mint egy gyenge jelszó, amit könnyű kitalálni. Most néhány tipp következik az “erős” jelszavak használatához.

1. probléma: azonos jelszó használata több szájton
Az egyre növekvő webes szolgáltatások (email, online bank, social network, online boltok, stb.) miatt egyre több jelszóra van szükségünk. Kényelmi szempontból gyakran azonos jelszavakat használunk ezeken az oldalakon, ami elég kockázatos: ha valaki kitalálja az egyik szolgáltatáshoz tartozó jelszavadat, nagy valószínűséggel a többi fiók felett is megszerzi az irányítást.

1. megoldás: egyedi jelszavak használata!
Megfelelő megoldás, ha minden egyes fiókhoz egyedi jelszót használunk, különösen a fontos fiókokhoz, mint az online bankfiók. Amikor jelszót választasz egy szájthoz, használhatsz egy ismerős kifejezést, amit ahhoz az oldalhoz kötsz, de variáld meg: használj rövidítéseket, összevonásokat, bővítéseket, számokat a jelszóban. Ha ez mondjuk egy több szóból álló kifejezés, használd csak az első betűket, vagy minden második betűt, stb. Még biztonságosabbá tehető a jelszó a nagy- és kisbetűk változtatásával, vagy néhány betű számokkal vagy szimbólumokkal való kicserélésével.

2. probléma: közismert jelszavak vagy szótárból vett szavak használata
Ezek közé tartoznak az olyan jelszavak, mint “jelszo”, vagy “titkos”, a kézenfekvő billentyűsorok, mint “qwertz” vagy “qaywsx” vagy az ismétlődő minták alapján készült jelszavak, mint “asdf1234″. Egyszerű jelszavak használva könnyen feltörhető fiókokat kínálunk fel a behatolóknak.

2. megoldás: használj betűk, számok és szimbólumok keverékéből készült jelszavakat
Egy 8 karakteres, csak kisbetűket tartalmazó jelszónak mindössze 26^8 (26 a nyolcadikon) permutációja van, míg egy olyannak, amiben kis- és nagybetűk, számok és szimbólumok is vannak, már 94^8. Ez 6 kvadrillió lehetséges kombináció, ami igencsak megnehezíti a kitalálást vagy a feltörést.

3. probléma: személyes adatokra épülő jelszó
Mindnyájan osztunk meg adatokat magunkról a barátainkkal és a kollégáinkkal. A családtagok, gyerekek, házikedvencek neve nyilvánvalóan nem titok, ezért nem igazán jó módszer ezeket választani jelszónak. Ugyanígy kerülendő a születésnapok, telefonszámok, címek jelszóként való használata.

3. megoldás: gyárts olyan jelszót, amit nehéz a többieknek kitalálni
A betűk, számok vagy szimbólumok olyan kombinációját használd az egyedi jelszavad gyártásához, amely semmilyen szinten nem kötődik semmilyen személyes adatodhoz. Vagy válassz egy véletlenszerűen generált karakterláncot, és tegyél mondjuk az elejére és a közepére egy-egy plusz karaktert, hogy még nehezebb legyen kitalálni. (pl. “sPo0kyh@ll0w3En” – FIGYELEM! Ezt a jelszót már semmiképp ne használd, hisz itt nyilvánosan hozzáférhető!!!).

4. probléma: leírod a jelszavakat egy papírra, és nem biztonságos helyen tárolod
Egy csomó ember számtalan online fiókot használ, ezért gyakran leírja az ezekhez tartozó jelszavakat, legalább addig, amíg meg nem tanulja rendesen őket.

4. megoldás: tartsd a jelszóemlékeztetőidet egy titkos(abb) helyen, ami nem nyilvánvaló az idegenek számára
Ne hagyj jelszavakkal teleírt lapokat a munkahelyi vagy otthoni asztalodon. Az asztalod mellett elsétáló emberek könnyedén kikukkolhatják a szükséges információkat, jelszavakat. Ha meg a számítógépeden hozol létre egy fájlt, amiben a jelszavaidat felírod, akkor annak válassz valami teljesen nevet, amiből nem következtethetnek illetéktelen arra, hogy annak a fájlnak a tartalma a jelszavaid lesznek – vagyis ne legyen ennek a fájlnak a neve: jelszavak.txt.

5. probléma: elfelejtett jelszavak
Ha a fentieket követted, és van megfelelő jelszavad, akkor megeshet, hogy nehéz pontosan észben tartani, főleg, ha olyan oldalra szeretnél vele belépni, amit mondjuk már régebben látogattál. Ilyen esetben a szájtok többsége rendelkezik “elfelejtett jelszó” opcióval, ami vagy egy új jelszó generáló linket vagy egy biztonsági kérdést tesz fel neked emailben.

5. megoldás: biztonságos jelszóemlékeztető és visszaállító email
Nagyon fontos, hogy az az emailcím, amire az “elfelejtett jelszó” funkció értesítést küld, a tiéd legyen, legyen hozzá hozzáférésed, vagyis a jelszóemlékeztető a megfelelő kezekbe, ne pedig illetéktelenekhez jusson el.

Sok oldal kínál fel egy olyan kérdést, aminek a megválaszolásával bizonyíthatod jogosultságodat az adott fiók felett. Ha van ilyen lehetőséged, próbálj olyan kérdést feltenni magadnak, amire csak te tudod a választ. Ne legyen olyan kérdés, amire a választ könnyen megtalálhatják a behatolók, ha mondjuk ránéznek a Facebook profilodra vagy a blogodra.

Ha csak “előregyártott” kérdések közül lehet választani, mint pl. Melyik városan születtél?, akkor tartsd észben azt, hogy ezeket a kérdéseket nagyon könnyű kitalálni, ezért kevésbé biztonságosak. Mindenképp találj módszert arra, hogy egyedi választ adj meg – használhatod itt is a fent említett tippeket, vagy pedig egy meghatározott technikát is használhatsz, pl. mindig a második karakter után beszúrod ugyanazt a szimbólumot (pl. “Ho{dm{ez{ov{as{ar{he{ly”). Így ha ki is találják a választ, nem fogják tudni pontosan, hogyan kell beírni.

Remélem, a fenti tanácsok mindenkit elgondolkodtattak a jelszavak használatát illetően, és most már csak egyetlen tanács maradt: nézd át aktuális jelszavaidat MOST, és VÁLTOZTASS! Ez az első lépés a biztonság felé.

(A cikk forrása a Gmail Blog.)

Hozsánna!

(Mellesleg kurvára megkésve. 2009 van.)

http://wordpress.tv/

Akit még nem győztem meg arról, hogy kusztomizélhetetlen meg perszonabilizálhatatlan blogszolgáltatókról térjen át WordPress-re, annak itt vizuális útmutatók szolgálnak kezdő lépésként.

Barátságos!

Ami egyébként gyönyörű, teszem hozzá.

é e
á a
ű hosszu ue
ú hosszu u
ő hosszu oe
ó hosszu o
ü rovid ue
ö rovid oe
í hosszu i

É nagy e
Á nagy a
Ű nagy hosszu ue
Ú nagy hosszu u
Ő nagy hosszu oe
Ó nagy hosszu o
Ü nagy rovid ue
Ö nagy rovid oe
Í nagy hosszu i

Erről mondjuk addictnak kéne írni, de megteszem ezúttal én: szerintem kurva jó ötlet. Nem szeretem a rájfájzent, gyűlölöm Tömör Professzort, de ez a megvalósítást bazmeg üt.

Itt van a kommentmezők CAPTCHA része, és egy kiváló ötlettel alátoltak egy komplett kreatívot – “Nem egyértelmű? Tisztánlátás!”. A captcha lényege pont az, hogy képes legyél elolvasni és értelmezni a karaktersort, amit látsz, erre építették fel a kampányt.

Mondom, értékelhetem egyébként az egész rájfájzent egy kalap szarnak, ez a megoldás nálam mégis le-a-kalappal.

Mondjuk abban az országban, amelyben a nemzetközi kutatások szerint millió funkcionális analfabéta van, különösen frappáns a kreatív. :)

Igen, kedvencünk, a WordPress. Ez már fuck me sideways kategória.

Mivel azért a Mac oldalán sincs ám kolbászból a kerítés, íme 10 usability disaster, amivel a Mac felhasználók szembe kell, hogy nézzenek (a sorrend ezúttal sem jelent semmit):

1. Trükkös menük,
amik nem bocsátják meg, ha az egérrel véletlenül elcsusszansz rajtuk (ami az Apple egerével nem nehéz…). Vagyis a menü eltűnik, ha véletlenül két menüpont közötti elválasztósávra kattintasz.

2. Párbeszédablakok,
amiket kőkemény használni billentyűzettel – ha nem lehetetlen! Nincsenek gyorsbillentyű alkalmazási lehetőségek.

3. Szörnyű billentyűzetes vezérlés,
ami általában megnehezíti az operációs rendszer irányítását a billentyűzettel. Próbálj meg például iCal-t használni csak billentyűzettel!

4. Iszonyatos egérkurzor gyorsítás (mouse acceleration),
ami az első dolog, amit egy Mac használó meg akar szüntetni a számítógép első bekapcsolása után. Hiába nyomod fel az egérkövetési sebességet a maximumra, még így is silány, a gyorsítás logikáját lehetetlen megérteni, működését megszokni pedig szintén nem lehet.

5. Több monitoron is csak egyetlen menüsor,
ami jobbra-balra történő “egér-maratont” okoz, egyik képernyőről a másikra húzva a kurzort. (Viszont legalább kiválasztható, hogy melyik monitoron legyen a menüsor…)

6. Katasztrofális billentyűzet-navigáció a szöveges tartalmakban
Ha a dokumentum elejére vagy végére kell ugrani, akkor a nehézkes cmd+bal nyíl, cmd+jobb nyíl kombót kell használni az egyébként egyértelműnek tűnő Home, End helyett. Noha a Home és End billentyűk hatására a kurzor valóban a dokumentum elejére és végére ugrik, de sajnos a képernyő tartalom nem ugrik vele, ami egy roppant ostoba funkció. 2 éve használok Mac-et, de ez a funkció még mindig kiborít – a Windows és Linux felhasználók előtt ez a probléma ismeretlen.

7. Az open/save párbeszédablakok katasztrófája
Meglehetősen vérszegény, időnként még nem is átméretezhető és mozgatható, és mért nem lehet olyan alapvető műveleteket elvégezni benne, mint egy fájl vagy mappa átnevezése? Grrr.

8. Nincs kivágás/beillesztés (cut-paste) a Finderben,
csak másolás/beillesztés (copy-paste). Hát ezt meg így hogy? (Windows-osok kedvéért: nincs CTRL-X, CTRL-V, csak CTRL-C, CTRL-V.) Ez nagyon-nagyon hiányzik.

9. Trehány Print párbeszédablak.
Mit tegyünk, ha például több példányban szeretnénk dokumentumot nyomtatni? Ááá, erre a kis nyilacskára kell itt kattintani az aktuális nyomtató mellett – amiről azt gondolnád, hogy az aktuális nyomtató kiválasztására szolgál, de nem, ez hozza elő a nyomtatás további lehetőségeit, amik rejtve vannak. Ha már itt tartunk, mért nem lehet a kijelölést a “PDF” opcióról egyszerűen, Tab billentyűvel tovább vinni?

10. Több fájl kijelölése (SHIFT+klikk) nem működik,
csak lista nézetben a Finderben. Ikon nézetben ilyenről szó sem lehet, előbb át kell váltani lista nézetre.

(Matt Doyle cikke)

Bár hosszú évekig elkötelezett Windows user voltam, a Mac-re váltásom nem is lehetett volna ennél gördülékenyebb. Nem szeretném, ha ez a cikk végtelen kántálás lenne, hogy a Mac milyen nagyszerű, de mivel mindkét rendszerről van tapasztalatom, meglehetős objektivitással tudok beszélni. Vessünk néhány pillantást azokra a területekre, ahol az Apple látványosan jobban muzsikál, ami a felhasználói interfészt és a usability-t illeti.

1. Koherens

Az egész operációs rendszer és gyakorlatilag minden alkalmazás küllemre és „érzésre” is ugyanolyan: mintha egyetlen csapat fejlesztett volna mindent – ez pedig az Apple HI Guidelines előírásainak köszönhető! A hivatalos útmutatás a felhasználói interfész tervezésére vonatkozóan lehetővé tette, hogy a felhasználók a legtöbb Mac alkalmazást hasonlóképpen használhassák, gördülékeny és kényelmes működést garantálva. A felhasználók tudják, hogyan fog a rendszer viselkedni, és mit várhatnak egy alkalmazástól. A rendszer teljes konzisztenciája drámai mértékben fejleszti a tanulhatóságot és a használhatóságot a rendszerrel való kommunikáció során.

[Igen, így van. Minden alkalmazás Preferences menüje a cmd+pontosvessző, mindegyiknek hasonló a menürendszere, szóval tudom, hogy mit hol keressek. Koherens-e a Windows-e?]

2. Intuitív

Az alkalmazások telepítése és törlése egy szimpla drag-and-drop művelet. Nem is lehetne ennél egyszerűbb és intuitívabb. Nem nagyon lehet hibát elkövetni, pl. helytelen opciót kiválasztani egy lenyíló menüben vagy véletlenül a Cancel gombra kattintani. Villámgyors és egyszerű.

[No comment, működik.]

3. Hatékony és egyértelmű utalások

A Mac roppant hatékonyan alkalmazza az utalásokat – az operációs rendszer különféle megjelenései, visszajelzései egyszerűen működnek és egyértelműek. Az Exposé megfelelően nyújtja azt, amit kell, a Time Machine 3D nézete hibátlanul működik és világosan egyértelmű (nem csak azért 3D-s, mint a Vistánál, csak hogy „tegyünk már bele valami 3D-t”). Az egyes elemek mélysége Time Machine-ben az időbeli elhelyezkedést jelenti, ezáltal világosan vezetve a felhasználót. Az albumok böngészése Cover Flow nézetben az iTunes-ban és a Finderben tökéletesen olyan, mintha a valóságban lapoznád őket.

[A Cover Flow-t én mondjuk Mac-en annyira nem szeretem, szerintem parasztvakítás, roppant hatékonytalannak gondolom. iPodon viszont nagyon-nagyon jó, de a számítógépen 9 hónap alatt kb. két alkalommal használtam. Nekem nem kell, de attól még másnak jól jöhet! A Time Machine egyértelműen zseniális, az Exposé briliáns!]

4. Informatív hibajelentések, szükség esetén

A többi felhasználói interfésztől eltérően a Mac alkalmazások kizárólag akkor jelenítenek meg értesítéseket, ha valami gond van. Nincsenek állandó sárga buborékok, amikor egy feladat elindul, befejeződik, 50%-nál tart, vagy feltelepítette a 4325. drivert. Gondolj csak bele, valóban szükség van buborékokra annak kinyilvánítására, hogy valami működik, vagyis végrehajta azt a feladatot, amit kiadtunk neki? Na ugye.

[És valóban: kit érdekel, ha egy program dolgozik? Nekem arról nem kell tájékoztatás, hogy éppen végzi azt a feladatot, amivel megbíztam, baszki!]

5. A műszaki részletek elrejtése

Manuálisan defragolni egy meghajtót? Lehet, csak nem itt. A Mac-en a felhasználók olyan segédprogramokat használnak, amelyek egyszerű és világos utalásokkal kommunikálnak. A legtöbb felhasználó nem műszaki zseni, és nem biztos, hogy van fogalmuk a mély technikai részletekről – mért kéne tehát az operációs rendszernek ilyen rendszerüzenetekkel bombázni őket? Elvégzi helyettük a feladatot.

[Én azért szeretem tudni, hogy mi folyik a gépemben, de nem minden egyes másodpercben – ha valamire kíváncsi vagyok, akkor viszont nagyon jó a System Profiler, vagy más (rendszerszintű!) alkalmazások.]

6. A Fitts-törvény

A nevezetes Fitts-törvény kimondja, hogy a felhasználók sokkal produktívabbak az egérrel, ha kevesebb utat kell vele megtenniük, és nagyobb (pontosabban elérhető) a célpont, amire kattintaniuk kell. A Mac tervezői beépítették ezt a szabályt a rendszerbe: gyakorlatilag minden alkalmazás menürendszere a képernyő tetején van, nem pedig az éppen futó ablak tetején – megkönnyítve ezáltal a pontosabb „célzást”. Ez megnöveli a használhatóságot és csökkenti a képernyőn lévő zűrzavart. Más felhasználói interfészekkel összehasonlítva a Fitts-törvény egyértelműen jobban teljesít Mac-en.

[Noha az Apple egere a világon valaha gyártott – nem tévedés! – legszarabb, legtrágyább hardver (nem is értem, komolyan), lassú és konkrétan fos, mégis, ezt a Fitts-dolgot valahogy tényleg sikerült megoldani. Lehet, hogy ezzel kompenzálják a trágya egeret?]

7. Input visszajelzések

A Mac alkalmazásokban nincsenek tökéletesen értelmetlen „OK” és „Alkalmaz” gombok – a változások azonnal, „on-the-fly” végrehajtódnak. Ezáltal a rendszer sokkal készségesebb és sokkal kevesebb inputot igényel, a lehető leghatékonyabbá téve a felhasználói visszajelzéseket.

A checkboxra kattintva a tab bar azonnal látható a böngészőablakban, nem kell „Apply” (Firefox)

[No comment, működik!]

8. Felhasználói támogatás és navigáció

Emlékszünk még Clippy-re? A Mac-nek is megvan (az egész rendszerben jelen lévő) saját verziója, amit úgy hívnak: Spotlight. Az egyetlen különbség, hogy a Spotlight működik. Sokkal hatékonyabb, segítőkészebb és rugalmasabb. És vil-lám-gyors. Az oprenszer böngészése sosem volt még ilyen egyértelmű – akár számításokat végzünk vele, akár programokat indítunk, olyan egyszerű a használata, mint leírni azt a szót, hogy alma, és leütni az entert.

[Engem a Spotlight teljesen ledöbbentett: nem csak dokumentumokat keres, hanem dokumentumokBAN, levelekBEN, tehát a dokumentumok tartalmáBAN is, és ez nem tart ÓRÁKIG, hanem néhány ezredmásodperc, és megtalálom, amit kerestem. Én majd beszartam, hogy nem kell Total Commanderrel Alt+F7-tel fájlt keresni, hanem megnyomom a Command+Space-t, és írom, mit szeretnék. Kurvajó! A tartalmi keresésről a Windowson meg már rég lemondtam, mert nincsen 8x16 magos processzorom 40GB RAM-mal, ami leindexeli a fájlokat. Valahogy Mac-en ezt is sikerült megoldani...]

9. Munkafolyamat

A Mac nem kényszerít arra, hogy egyetlen ablakra fókuszáld a figyelmedet, hanem mindet láthatóan hagyja a háttérben, hatékonyabb munkafolyamatot biztosítva. (Bár ez ízlés és megszokás kérdése is.)

[Én már megszoktam! És valóban: egy Exposé gomb, és átlátom a teljes munkapultomat. Óóóóó, nem is beszélve a Spaces-ről! Nekem most 4 asztalnyi helyem van, tetszés szerint válthatok köztül a cmd+nyíl gombokkal: az egyiken a Photoshop van, a másikon böngészek, a harmadikon az egyebek, a negyediken még nem tudom, mi lesz. :D ]

10. Még a kernel pánik is jól néz ki!

Vicces, de kedves példa, hogyan figyel a részletekre is az Apple. Azokban a ritka esetekben, amikor a Mac összeomlik, még ezt is roppant elegánsan teszi. Usability szempontból nem a legtökéletesebb, hiszen nem tájékoztatja a felhasználót az összeomlás okáról, csak megkéri őt az újraindításra, mégis: gyönyörű és elegáns.

[Ilyen még sosem volt 9 hónap alatt. Windows 9 hónap alatt hányszor kékhalál vagy inkompatibilis driverhiba x00FFF8EDx21?]

Nem állítom, hogy a Mac felhasználói interfésze tökéletes. Valószínűleg nincsen olyan tökéletes megoldás, ami mindenkit kielégítene. Mégis, a Mac számtalanszor bizonyította, hogy képes megközelíteni a tökéletest, legalábbis usability szempontból.

Te mit gondolsz erről? Van olyan tapasztalatod, amikor a Mac elbukik usability-ből? Vagy ellenkezőleg, miben jobb a Mac a többi interfésztől?

(Juul Coolen írása)

Bár hosszú évekig elkötelezett Windows user voltam, a Mac-re váltásom nem is lehetett volna ennél gördülékenyebb. Nem szeretném, ha ez a cikk végtelen kántálás lenne, hogy a Mac milyen nagyszerű, de mivel mindkét rendszerről van tapasztalatom, meglehetős objektivitással tudok beszélni. Vessünk néhány pillantást azokra a területekre, ahol az Apple látványosan jobban muzsikál, ami a felhasználói interfészt és a usability-t illeti.

1. Koherens

Az egész operációs rendszer és gyakorlatilag minden alkalmazás küllemre és „érzésre” is ugyanolyan: mintha egyetlen csapat fejlesztett volna mindent – ez pedig az Apple HI Guidelines előírásainak köszönhető! A hivatalos útmutatás a felhasználói interfész tervezésére vonatkozóan lehetővé tette, hogy a felhasználók a legtöbb Mac alkalmazást hasonlóképpen használhassák, gördülékeny és kényelmes működést garantálva. A felhasználók tudják, hogyan fog a rendszer viselkedni, és mit várhatnak egy alkalmazástól. A rendszer teljes konzisztenciája drámai mértékben fejleszti a tanulhatóságot és a használhatóságot a rendszerrel való kommunikáció során.

2. Intuitív

Az alkalmazások telepítése és törlése egy szimpla drag-and-drop művelet. Nem is lehetne ennél egyszerűbb és intuitívabb. Nem nagyon lehet hibát elkövetni, pl. helytelen opciót kiválasztani egy lenyíló menüben vagy véletlenül a Cancel gombra kattintani. Villámgyors és egyszerű.

3. Hatékony és egyértelmű utalások

A Mac roppant hatékonyan alkalmazza az utalásokat – az operációs rendszer különféle megjelenései, visszajelzései egyszerűen működnek és egyértelműek. Az Exposé megfelelően nyújtja azt, amit kell, a Time Machine 3D nézete hibátlanul működik és világosan egyértelmű (nem csak azért 3D-s, mint a Vistánál, csak hogy „tegyünk már bele valami 3D-t”). Az egyes elemek mélysége Time Machine-ben az időbeli elhelyezkedést jelenti, ezáltal világosan vezetve a felhasználót. Az albumok böngészése Cover Flow nézetben az iTunes-ban és a Finderben tökéletesen olyan, mintha a valóságban lapoznád őket.

4. Informatív hibajelentések, szükség esetén

A többi felhasználói interfésztől eltérően a Mac alkalmazások kizárólag akkor jelenítenek meg értesítéseket, ha valami gond van. Nincsenek állandó sárga buborékok, amikor egy feladat elindul, befejeződik, 50%-nál tart, vagy feltelepítette a 4325. drivert. Gondolj csak bele, valóban szükség van buborékokra annak kinyilvánítására, hogy valami működik, vagyis végrehajta azt a feladatot, amit kiadtunk neki? Na ugye.

5. A műszaki részletek elrejtése

Manuálisan defragolni egy meghajtót? Lehet, csak nem itt. A Mac-en a felhasználók olyan segédprogramokat használnak, amelyek egyszerű és világos utalásokkal kommunikálnak. A legtöbb felhasználó nem műszaki zseni, és nem biztos, hogy van fogalmuk a mély technikai részletekről – mért kéne tehát az operációs rendszernek ilyen rendszerüzenetekkel bombázni őket? Elvégzi helyettük a feladatot.

6. A Fitts-törvény

A nevezetes Fitts-törvény kimondja, hogy a felhasználók sokkal produktívabbak az egérrel, ha kevesebb utat kell vele megtenniük, és nagyobb (pontosabban elérhető) a célpont, amire kattintaniuk kell. A Mac tervezői beépítették ezt a szabályt a rendszerbe: gyakorlatilag minden alkalmazás menürendszere a képernyő tetején van, nem pedig az éppen futó ablak tetején – megkönnyítve ezáltal a pontosabb „célzást”. Ez megnöveli a használhatóságot és csökkenti a képernyőn lévő zűrzavart. Más felhasználói interfészekkel összehasonlítva a Fitts-törvény egyértelműen jobban teljesít Mac-en.

7. Input visszajelzések

A Mac alkalmazásokban nincsenek tökéletesen értelmetlen „OK” és „Alkalmaz” gombok – a változások azonnal, „on-the-fly” végrehajtódnak. Ezáltal a rendszer sokkal készségesebb és sokkal kevesebb inputot igényel, a lehető leghatékonyabbá téve a felhasználói visszajelzéseket.

A checkboxra kattintva a tab bar azonnal látható a böngészőablakban, nem kell „Apply” (Firefox)

8. Felhasználói támogatás és navigáció

Emlékszünk még Clippy-re? A Mac-nek is megvan (az egész rendszerben jelen lévő) saját verziója, amit úgy hívnak: Spotlight. Az egyetlen különbség, hogy a Spotlight működik. Sokkal hatékonyabb, segítőkészebb és rugalmasabb. És vil-lám-gyors. Az oprenszer böngészése sosem volt még ilyen egyértelmű – akár számításokat végzünk vele, akár programokat indítunk, olyan egyszerű a használata, mint leírni azt a szót, hogy alma, és leütni az entert.

9. Munkafolyamat

A Mac nem kényszerít arra, hogy egyetlen ablakra fókuszáld a figyelmedet, hanem mindet láthatóan hagyja a háttérben, hatékonyabb munkafolyamatot biztosítva. (Bár ez ízlés és megszokás kérdése is.)

10. Még a kernel pánik is jól néz ki!

Vicces, de kedves példa, hogyan figyel a részletekre is az Apple. Azokban a ritka esetekben, amikor a Mac összeomlik, még ezt is roppant elegánsan teszi. Usability szempontból nem a legtökéletesebb, hiszen nem tájékoztatja a felhasználót az összeomlás okáról, csak megkéri őt az újraindításra, mégis: gyönyörű és elegáns.

Nem állítom, hogy a Mac felhasználói interfésze tökéletes. Valószínűleg nincsen olyan tökéletes megoldás, ami mindenkit kielégítene. Mégis, a Mac számtalanszor bizonyította, hogy képes megközelíteni a tökéletest, legalábbis usability szempontból.

Te mit gondolsz erről? Van olyan tapasztalatod, amikor a Mac elbukik usability-ből? Vagy ellenkezőleg, miben jobb a Mac a többi interfésztől?

(Juul Coolen írása)