Őrült módon hajtottuk a lovakat (crazy horse), a háttérintézményt megreformáltuk, és immár az admin felület is a csillivilli WordPress 2.7 lett.

Ami egyébként gyönyörű, teszem hozzá.

Éljen az iso-utf házasság.

é e
á a
ű hosszu ue
ú hosszu u
ő hosszu oe
ó hosszu o
ü rovid ue
ö rovid oe
í hosszu i

É nagy e
Á nagy a
Ű nagy hosszu ue
Ú nagy hosszu u
Ő nagy hosszu oe
Ó nagy hosszu o
Ü nagy rovid ue
Ö nagy rovid oe
Í nagy hosszu i

Van ez a reklám:

Erről mondjuk addictnak kéne írni, de megteszem ezúttal én: szerintem kurva jó ötlet. Nem szeretem a rájfájzent, gyűlölöm Tömör Professzort, de ez a megvalósítást bazmeg üt.

Itt van a kommentmezők CAPTCHA része, és egy kiváló ötlettel alátoltak egy komplett kreatívot – “Nem egyértelmű? Tisztánlátás!”. A captcha lényege pont az, hogy képes legyél elolvasni és értelmezni a karaktersort, amit látsz, erre építették fel a kampányt.

Mondom, értékelhetem egyébként az egész rájfájzent egy kalap szarnak, ez a megoldás nálam mégis le-a-kalappal.

Mondjuk abban az országban, amelyben a nemzetközi kutatások szerint millió funkcionális analfabéta van, különösen frappáns a kreatív. :)

Igen, kedvencünk, a WordPress. Ez már fuck me sideways kategória.

Mivel azért a Mac oldalán sincs ám kolbászból a kerítés, íme 10 usability disaster, amivel a Mac felhasználók szembe kell, hogy nézzenek (a sorrend ezúttal sem jelent semmit):

1. Trükkös menük,
amik nem bocsátják meg, ha az egérrel véletlenül elcsusszansz rajtuk (ami az Apple egerével nem nehéz…). Vagyis a menü eltűnik, ha véletlenül két menüpont közötti elválasztósávra kattintasz.

2. Párbeszédablakok,
amiket kőkemény használni billentyűzettel – ha nem lehetetlen! Nincsenek gyorsbillentyű alkalmazási lehetőségek.

3. Szörnyű billentyűzetes vezérlés,
ami általában megnehezíti az operációs rendszer irányítását a billentyűzettel. Próbálj meg például iCal-t használni csak billentyűzettel!

4. Iszonyatos egérkurzor gyorsítás (mouse acceleration),
ami az első dolog, amit egy Mac használó meg akar szüntetni a számítógép első bekapcsolása után. Hiába nyomod fel az egérkövetési sebességet a maximumra, még így is silány, a gyorsítás logikáját lehetetlen megérteni, működését megszokni pedig szintén nem lehet.

5. Több monitoron is csak egyetlen menüsor,
ami jobbra-balra történő “egér-maratont” okoz, egyik képernyőről a másikra húzva a kurzort. (Viszont legalább kiválasztható, hogy melyik monitoron legyen a menüsor…)

6. Katasztrofális billentyűzet-navigáció a szöveges tartalmakban
Ha a dokumentum elejére vagy végére kell ugrani, akkor a nehézkes cmd+bal nyíl, cmd+jobb nyíl kombót kell használni az egyébként egyértelműnek tűnő Home, End helyett. Noha a Home és End billentyűk hatására a kurzor valóban a dokumentum elejére és végére ugrik, de sajnos a képernyő tartalom nem ugrik vele, ami egy roppant ostoba funkció. 2 éve használok Mac-et, de ez a funkció még mindig kiborít – a Windows és Linux felhasználók előtt ez a probléma ismeretlen.

7. Az open/save párbeszédablakok katasztrófája
Meglehetősen vérszegény, időnként még nem is átméretezhető és mozgatható, és mért nem lehet olyan alapvető műveleteket elvégezni benne, mint egy fájl vagy mappa átnevezése? Grrr.

8. Nincs kivágás/beillesztés (cut-paste) a Finderben,
csak másolás/beillesztés (copy-paste). Hát ezt meg így hogy? (Windows-osok kedvéért: nincs CTRL-X, CTRL-V, csak CTRL-C, CTRL-V.) Ez nagyon-nagyon hiányzik.

9. Trehány Print párbeszédablak.
Mit tegyünk, ha például több példányban szeretnénk dokumentumot nyomtatni? Ááá, erre a kis nyilacskára kell itt kattintani az aktuális nyomtató mellett – amiről azt gondolnád, hogy az aktuális nyomtató kiválasztására szolgál, de nem, ez hozza elő a nyomtatás további lehetőségeit, amik rejtve vannak. Ha már itt tartunk, mért nem lehet a kijelölést a “PDF” opcióról egyszerűen, Tab billentyűvel tovább vinni?

10. Több fájl kijelölése (SHIFT+klikk) nem működik,
csak lista nézetben a Finderben. Ikon nézetben ilyenről szó sem lehet, előbb át kell váltani lista nézetre.

(Matt Doyle cikke)