redblek

Viszont sajnos nem Julius Meinl.

Cserébe néhány bejegyzést ajánlok az elmúlt időkből, amik nekem valami miatt tetszettek, és szeretném veletek megosztani (share, a 2008-as év kulcsszava).

Moda Liza azon kesereg, hogy a magyar cukrászdák sajnos olyan állapotban vannak, amilyenben: “Nagy cukijáró vagyok, de meggyőződésem, hogy itthon bizony nem nagyon értik a cukrászda lényegét az üzemeltetők, mintha még mindig azt gondolnák, hogy az ember tényleg csak hétvégén, ebéd után jár cukrászdába, hogy az egész heti gyári munka után, felvegye a topánt meg a pöttyös ruhát, és megegyen egy szelet sütit.”

Egyébként a redblek szerkesztősége is úgy gondolja, hogy itt valami újítással lehetne behozni egy reggelizőlánc-szerűséget – lásd Bécs ANKER például. Sosem felejtem el, tavaly decemberben, emlékezetes bécsi túránk alkalmával fejedelmi REGGELIT (!) ettünk ott délután egykor. És bazmeg nem szikkadt vizes zsemle volt, meg zsírban úszó sonkás krojszan. Ez kell nekem is, ahol útközben bemegyek, tíz perc alatt be tudok tolni egy kávét, egy szendvicset, urambocsá egy szelet sütit, édességet, és máris boldogabb vagyok, és egy boldogabb országot építek.

De mint tudjuk, Mária országában ez lehetetlen, mert a ringyó is annyit szenvedett, hát szenvedjünk mi is. A nagy többség úgyis elégedett a szarban tapicskolással meg a princessz vegyipari hulladékaival.

Na nem is eresztem bő lére ezt a bejegyzést, mert aztán szépen elpártoltok tőlem. Mint megtudtam ugyanis, az ember körülbelül száz (100) szót bír elolvasni egy honlapon, aztán szépen továbbáll – legalábbis ezt hozták ki valami kutatásból.

A Webisztán írt róla, olvassátok el :) Kevesebb, mint 100 szó.

Tejben-vajban orvosság van, dúdolta nagyanyó szigorúan ondolált hajjal és némi vegytiszta hajsprével a fején, keményített szoknyában és egy tégely vietnámi balzsammal a zsebében (“az mindenre jó”). A Velvet azonban lerántja a lepelelettleplt: szőkít-e a citrom, ránctalanít-e a sperma.