Két fontos információ:
1) szőrtelenítettem
2) 69 kiló vagyok/lettem.

Bővebben:

Csütörtökön zárult Miki mókatára (vagy inkább Gáboredzőé): befejeződött a Nagy Menetelés, az Űrprogram, minden Csillagháborús Projekt, véget ért intenzív diétám és még intenzívebb edzésprogramom.

Ezt második alkalommal megrendezendő kis háziversennyel véglegesítettük, amire külön kellett készülnöm. Vagyis: az esti megmérettetésre le kellett szőrteleníteni a testem, lévén a pózoláshoz elengedhetetlen izomtónus megfigyelést így jobban lehet végezni (mondta Gábor). Na én annyira eltökélt vagyok és kitartó, hogy így is tettem.

A megpróbáltatások hétfőn kezdődtek: milyen megoldással szőrtelenítsünk? Szóba jött a gyanta, a krém, és a borotva is. Kozmetikushoz nem akartam menni, horribilis összeget azért nem akartam rászánni, inkább a házi megoldásokon gondolkodtam. Na vettünk gyantát meg krémet is, borotva volt otthon.

Nekiálltunk: a felmelegített gyantát az adagolóval felvittük a lábamra, rá a textilcsíkot, majd ugye a határozott mozdulat szőrnövekedési iránnyal szemben. Szerintem itt ordítottam az elsőt, emlékeim szerint, de férfiasan kitartottam, és belekezdtünk a második csíkba. Amikor ez is letépődött, akkor megálljt parancsoltam: én ezt a fájdalmat nem bírom elviselni, ráadásul ez még csak a sípcsontom környéke volt, és két csík! Úristen, mi jöhet fentebb, a combok környékén? Váááááááááááááááááá. Kurvaszar. Most már átérzem, miért irtóznak annyian ilyen borzalmas módon a gyantázástól.

Biztos ezt is meg lehet szokni, sokan gyantáznak, az emberiség mégsem halt ki, de én inkább úgy döntöttem, megkímélem magam. Ennyire azért nem az angol királynőnek készülök, na. Jött a krém. Felkentük, de mivel viszonylag intenzív a szőrzetem, ez sem hozott 100%-os elégedett eredményt, de legalább jó volt az illata.

Na jó, ennyi halva született próbálkozás után maradt régi jóbarátunk, a borotva. Sikerült három és fél óra alatt három cserélhető fejes borotvát és egy eldobható szőrtelenítő borotvát elhasználni, mire a szőrtől megszabadultam.

(Igen, és most jön, illetve már van is, az, hogy az újra kinövő szőr viszket és szúúúúúúúúúr.)

Véget ért az intenzív diétám. Hosszú utat tettem meg, első körben 18 kilót dobtam le, aztán most télen 76-ról sikerült 69-re megérkezni. Akárhogy is, 89-ről indultam, amikor először betettem a lábam a konditerembe, vagyis: 20 KILÓT FOGYTAM EGY ÉV ALATT.

Én azt gondolom, a célomat elértem, a puhos zsírsertés méretű hasamat meg az Alföld méretű valagamat sikerült formába hozni, abszolút büszke vagyok rá. Sikerült. Mindemellett még megszerettette velem ez az egy év a kitartó (!) sportolást, a rendszeres odafigyelést a fizikai aktivitásra, a fegyelmezett táplálkozást, a tudatos gondolkodást arról, mit eszem.

Most már nem kell olyan sűrűn lejárnom edzésre, most két hét pihenőt engedélyeztem magamnak, majd utána már a saját tempómban fogok sportolni. A következő a tervem: heti egy alapos konditermi edzés, illetve heti minimum egy (!), de ha lehet, akkor kettő legalább egy órás kardioedzés edzőtermen kívül (például bicaj vagy futás, a futás a szabadban pl. nagyon hiányzik, régen csináltam). Ezzel úgy érzem, formában tudom majd tartani magam, de nyilván majd az idő meg a tapasztalat úgyis meghozza, mit kell csinálnom.

Úgyhogy most köszönet illeti Gáboredzőt, amiért minden hülyeségemet tolerálta, és amiért precíz kitartással hajszolt az eredmény felé!

Meglátjuk, hogyan tovább.