miközben mentem etetni Mureket - jóbaráték ugyanis egy hétre elröpítették egyre szebb testüket (ragadós ez a kondi-dolog) Gran Canaria-ra. Természetesen, úgyis mint alapító tag, részt vállaltam a macska erre az időszakra szóló gondozásából, ami a napi kétszeri teljes ellátást takarta.

Én örömmel vállaltam ezt a feladatot, mert alkalmat adott egy kis tekerésre is, de azért a reggel fél hatos kelés egy picit (csak egy pötit, télleg) megviselt. Sebaj, kibírtam.

Na szóval egyik esti odautam során már megtettem az út 90%-át, amikor érzem, hogy valahogy furán megy a bicaj. Nehéz tekerni, és szinte minden úthibát ezerszázalékosan érzek a seggemen - hátranézek, lenézek, látom, baszki, a kerékvázon gurulok! Nosza gyorsan leszálltam, hűvös rezignáltsággal konstatáltam, hogy alig egy hónap után átestem ezen is: defektet kaptam.

A további balesetveszély megelőzése érdekében magam mellé vettem a biciklit, és tolóüzemmódba kapcsoltam: toltam magam mellett, semmi extra. Fent a lakásban megpróbáltam felpumpálni - vicces, hogy százezermillió éve nem pumpáltam biciklit, legutoljára szerintem valami világháborús otthoni cangát nyomta a kissé zilált pumpánnkal. Merugye ilyen hájtek szelep van már a gumin, a pumpa is ilyen űrtechnológiás mikrozsilipes csappantyús izé, azt se tudtam, hogy kell kinyitni, pedig nem vagyok egy tündérke.

Végül csak kisilabizáltam, felpumpáltam valahogy, aztán pikkpakk, leereszt. És akkor a szikra: meghallottam a sistergő hangot! Kerestem a forrást, végül beazonosítottam, és megtaláltam a lyukat is! A kurvaanyját, valami kiszúrta a gumit. Na mondom ezt már itt úgyse csinálom meg, nincs mese, haza is tolnom kell (meg nem is volt nálam a javítószett).

Hazatekertem, de annyira elkedvetlenedtem, hogy csak letámasztottam a járgányt a falhoz, hogy majd valamelyik nap nekiállok.

A kerék is ilyen újfajta gyorsreteszelővel volt odafogatva, életemben nem szedtem még szét ilyet, féltem is az egésztől, megijedtem, nehogy elbasszak valamit, utoljára szovjet kerékpárt szereltem, ahhoz meg elég volt összesen egy kalapács, azzal bármit meg lehetett javítani rajta. Ezen basszus, hidraulikus féktárcsa, precíziós váltók, biztonsági nyitós kerékrögzítés, jaj, jaj, jaj.

Ehhez képest?

Kiengedtem ezt a szorítókart, kikaptam a kereket, jó zsíros lett a kezem a lánctól, a két célszerszámmal, amit bicajhoz kaptam, kibontottam a gumit, kivettem a régit, ellenőriztem, hogy nincs benne semmilyen szúrós tárgy, beraktam az újat, felpumpáltam, kereket vissza, kart visszacsuk, csókolom.

Már ki is próbáltam.

Működik.