redblek

Elég sok minden történt az utóbbi egy-két hétben, plusz elég fáradt is voltam, szóval ezért hanyagolódott kissé ez a blogélet.

Ott volt ugye a vacsoracsata, amit gyönyörűen, viccesen, finoman abszolváltunk, hihetetlen vicces volt az egész. Most szombaton tekintjük meg a mind a hatunknál készített filmekből gyártott összevágott filmet, alig várom, szerintem halálra röhögjük magunkat majd rajta. :D

Aztán volt ugye Critical Mass is, amin részt vettünk négyen is, és közülük hárman bicajjal. :) Tök jó volt végigkerekezni a várost megint, de most nem a fősodorral mentünk, hanem saját útvonalon, de a bicajemelésre odaértünk a Városligetbe. Annyian voltak (noha nem annyian, mint ősszel, de azért sokan!), hogy már nem fértünk oda az esemény mellé, de azért egy kis magánakcióban mi (én) is emeltünk.

Aztán szerdán meg szombaton színház, előbbi a Trafóban valami mozgásszínházas premier, hát ez elég LOL volt, a frenáki hagyományoknak folytatandó, volt vetkőzés (értelmetlenül), én ásítoztam egyenesen Elena szemébe, a kissé lassú és vontatott darabon. Szombaton blogszínház, na ez valami beteges volt, mármint nem a színház, hanem azok a blogok, ahonnan a nyersanyagot vették. Úristen, beteg, és még én gondolom magamról néha, hogy beteges dolgokat írok meg gondolok, hát én ezekhez képest extraszűz ministránsfiú vagyok bazmeg. Nem is vesztegetem erre a szót, sokkoló élmények voltak, az biztos.

Ja és még a kettő között volt Vörös szülinapja is, csináltunk finom tortát, a díszítést saját kezűleg készítettük színes marcipánból, úgyhogy nagyon egyedi, és ami még fontosabb, isteni fincsi lett a süti. Előkerült még a piros boa is, a macska is nagyon élvezte.

Ráadásul egyre inkább befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy többet használjak ilyen mikroblog alkalmazásokat, mint a Facebook, vagy a twitter. Ezeket annak idején, egy évvel ezelőtt, kb. én is ilyen kockafejűeknek szóló szórakozásnak tartottam, ma viszont egyre inkább úgy gondolom, hogy a jelenlegi igényeimet (már ami a napi blogolást illeti) lefedik. Mert mért is? Azért, mert az a néhányszáz karakter, amit ezek egyetlen bejegyzésnek megengednek, egy hosszabb SMS, most így tökéletesen elegendő nekem arra, hogy közöljek a világgal valamit. Ha pedig netalán bővebb lére eresztendő megnyilvánulást akarok, arra nyilván ott a blog.

Úgyhogy most ezen a területen is próbálok útkeresni, meg tájékozódni, meg kitalálni, hogy fogok-e mondjuk twitterezni az elkövetkező időkben.