Március 31 van, negyedév vége, valamiféle fordulópont, és igen, én is túlestem ez alatt néhány fordulóponton, eseményen.
Meggyógyult a tetkóm, új élményeket szereztem az utóbbi időben, olyanokat főztem, hogy magam is meglepődtem, tartottam összejövetelt, részt vettem összejöveteleken, zenét hallgattam némi jófajta bor mellett, ami abszolút relaxnak számít, idomultam szerintem Gomezhez, kitűztem új célokat, magánéleti és üzleti célokat, egyszóval, azt hiszem, haladok előre.
Lassan, de haladok.
Egyszer (asszem 20 évesen) írtam egy bejegyzést arról, hogy mit szeretnék elérni 25 éves koromra. A nagy része, emlékeim szerint, megvalósult. Viszont egy újabb, hatalmas rész tök új cél van az akkori állapothoz képest, és ami az én viszonylatomban meglepő, hogy ezek nagy része is teljesült.
Azt hiszem, öntömjén ide vagy oda, kezd összeállni az az önkép, amit szeretnék (szeretek) magamról kialakítani. Céltudatos, felnőtt, érzelmileg hangyányit érettebb, álmodozó, mégis realista, önmagának megfelelő ember képe.
És ez tulajdonképpen jó. Bódottá’.
Nincs is annál megnyugtatóbb érzés, mint amikor az ember halad a maga útján. :)
Soha nem voltam ennyire (sem) öntudatos, fengom sincs, hogy ott vagyok-e már…még…
[...] na, most ez úgy annyira már nincs. Téma: Személyes Szólj hozzá először! [...]