a macskámat.
Akkor is, ha letekeri a komplett vécépapírgurigát, akkor is, ha cafatokra tépi a kukát és a teljes tartalmát széjjelviszi a lakásban, akkor is, ha csupa szőr minden ruhám, akkor is, ha agyonkarmol, akkor is, ha széthordja a tojáshéjat, és hónapokkal később találom meg a kanapé alatt, akkor is, ha halálfélelmet okozva kiül a negyedik emeleti nyitott ablakba.
Mert egy tündérgombóc. Imádom. A rózsaszín radírorrát, a pöttösz haszát, az égnek álló lábait, a leégett bajuszát, a puha tappancsát, meg a gyönyörűbarna szőrét. Meg mindent.
:-)))
Bármilyen háziállatot így és csak így szabad.
Riszpekt.
Jó, hogy ilyeneket írsz, mert így legalább értékelem, hogy az enyém például nem hordja szét a szemetet, és a vécépapír iránt is közömbös (az ablakba kiülős infarktusos viszont sajna megvan).
na, meg amikor figaró alatt random bokákra ugrik :D
annira barna, mint én:)
Pfú, az ablakpárkányon való üldögélést ne is említsd, az infarktus kerülget tőle….Pláne hogy minderre a függönyt használja közlekedőcsatornaként.
Nekem a céges gépen volt anno Gomez a háttérképem. Főnököm, amikor meglátta, rögtön megkérdezte, hogy enyém-e a macsak. Én meg mondtam, hogy nem. A windows wallpaperről való kommunikáció valahol itt kb. meg is akadt. Munkatársamnak meg mindig valami aktuális kedvenc luxusautó van a háttérben, az bizonyára jobban acceptált és kisebb meglepetést okoz, mint egy macsek! :)
Nem akarlak kioktatni, hisz Gomez a tiéd, de az a macska igenis vörös.
jóvanna, igazad van, tényleg vörös, de néha olyan kis barnás :D