Hosszú hónapok óta először jutott alkalom, hogy egy hosszabb, és minden tekintetben nagyobb bevásárlást tartsak magamnak. Felkeredésünk célja az Árkád bevárlóközpont lett tehát, gyakorlatilag végigjártuk az egészet.

Na és a lényeg: szereztem egy csomó jó cuccot, nadrágot, cipőt, ingeket, új nyakkendőket, meg vettem egy új fülhallgatót. (Tudniillik genetikailag alkalmatlan a fülem arra, hogy ilyen bogyós fülhallgatókat beledugjak, mert egyszerűen kiesnek. Nincsen meg ugyanis a fülemnek az a karimája vagy mije, ami benntartsa. Ennélfogva az iPod fülhallgatóját sem tudom normálisan használni, mert hiába erőltetem bele a fülembe, kettő másodperc múlva kicsusszan. Ezért vettem egy olyat, amin van ilyen spéci fülre akatsztható nyél, ami szépen, gyönyörűen ott tartja a fülemben a két kis bogyókát. Nem Apple, de igazából tojok rá, csak bennmaradjon a fülemben. Elég nagy gáz az Apple-nek bájdövéj, hogy nincs önálló, saját, szofisztikált akasztós fülhallgatója a kütyüihez.))

Kora délutánig császkáltunk a boltokban, és jó volt. Lehúzták néhányszor a kártyát a leolvasón, de tökéletesen megérte. :))

A végén pedig, mintegy megkoronázásaként a napnak, egy Dior: Fahrenheit parfüm ára tűnt el a számlámról, de a legmesszebb menőkig megérte. Hozzátartozik, hogy a Fahrenheit volt az első parfüm, amit magamra fújtam, komolyan! Az első direkt “illat”, amit a bőrömre locsoltam, lehettem úgy tizenkevés éves, és elbűvölt. Most, így huszonsok évesen ismét megtaláltam, és legalább annyira lenyűgöző a hatása, mint akkor. Én szív Fahrenheit.