A nagy fekete zongora jelenetek közötti átvezetése (62 felvonás van!), és a nagy fekete paravánba vágot óriás plazmatévé méretű “színpad” valóban egy bábjáték vagy inkább egy tévéműsor szegényes keretét adta. Mindeközben pedig mód nyílik gondolkodni az ember szánalmasságán, az emberi kapcsolatok ürességén, a sanyarú jelenen és a talán szebb jövőn.

A kiüresedő, látszat-világ semmitmondó kötelező ünneplése az Oktoberfest keretében, amikor a fiú munkanélküli lesz, a lány elhagyja, a gerinctelen szabó feláldoz gyakorlatilag bármit, hogy előbbre jusson, és az ún. arisztokrácia sem különb ám a Deákné vásznánál. Még a lány is kurválkodik, hogy előbbre jusson, és amikor elhagyja a fiút, akkor is benne van a vágy, hogy tartozzon valakihez. A végén azonban persze úgyis rájön, hogy a fiút szereti. Erre neki elég volt egy nap is.

Az érzés, amikor rádöbben, hogy talán “nyomasztólag” hatnak egymásra. A mézesmázos burokba csomagolt kimondandó, amit annyira fél kimondani, pedig milyen borzasztó egyszerű lenne.

Amikor azt mondja a jóbarát: téged nem a halálod után fognak elfelejteni drága barátom, téged már életedben elfelejtettek.

Az ember önkéntelenül magára gondol: vajon én is így járok? Vajon nem vagyok-e bezárva a saját fejem apácarácsos ketrecébe, a furcsa gondolataim közé?

Nem óriási színészi teljesítmény ez a darab, mégis megéri megnézni, mert esetleg szintén elgondolkodhat rajta a néző. És esetleg rádöbben, hogy valamelyik jelenetben felismerte önmagát.

A Váncza-sütőpor parafrázis annak kapcsán jutott eszembe, hogy ismerősi körömben még számos olyan ember van, akik noha rendszeres blogolvasók, mégsem használnak feedolvasó – RSS gyűjtő – céleszközt.

Lássuk az ebben a mondatban lévő idegenkedéseket!

A blog ugye mindenkinek világos.

RSS, feed: nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az ezt a technológiát használó weboldalak “értesítést” tudnak küldeni egy ezt fogadni képes eszköznek, hogy “frissültek”. Vagyis pont arra jók, hogy például blogok esetén értesítse az olvasót, hogy: “hahó, frissültem!”, mindezt anélkül, hogy konkrétan el kellene látogatnunk egyesével a kedvenc blogjainkra, hogy megnézzük, egyáltalá frissültek-e, és ha igen, elolvashassuk őket. Az RSS feed olyan, mint a rádió: nem kell értenünk a konkrét működését ahhoz, hogy tudjuk használni (Kispad idézete).

Nos hogyan hozhatjuk össze a kettőt (blog-rss)?

Alapvetően kétféle megoldás van: online RSS gyűjtő (aggregátor) oldalak vagy offline kliensek használata:

Online eszköz lehet például a Google Reader, ami minden Gmail felhasználói fiók mellé ingyenesen jár, offline lehet például a Feeddemon (Win), vagy a NetNewsWire vagy a Times (OSX) szoftverek. Én mindet használom/használtam, nagyon jó tapasztalatokkal.

Mi a teendő?

Ha tehát egyszerűsíteni szeretnénk a bloglátogatási szokásainkat, akkor javaslom, hogy használjuk a Google Readert, hiszen online, a világon bárhonnan elérhetjük, csak számítógép meg internetkapcsolat kell hozzá. Ha bejelentkezünk a webes Gmail felületünkbe, akkor automatikusan bejelentkezünk a Readerbe is, úgyhogy amúgy is ott van egy kattintásra.

Az üres Reader fiók így néz ki:

Most már csak el kell látogatnunk a böngészőnkben a kedvenc oldalainkra, blogokra, és megnéznünk, hogy RSS-képesek-e. Ezt többféleképpen lehet megtudni: van például a böngészők tetején a címsorban ez a kis ikon:

Safari

Firefox

Vagy pedig az oldal egyéb részein található meg felhívás “feliratkozásra”:

Általános: ott van a sárga négyzet, az általános RSS ikon

Ezekre kattintva kiválasztható, hogy milyen eszközzel szeretnénk feliratkozni, online vagy offline RSS-gyűjtőt használunk-e:

Utána már nincs más dolgunk, mint rendezgetni a feliratkozott feed-eket, (“hírfolyamokat”), testreszabni a Readert, és máris készen vagyunk.

A Reader számos extra szolgáltatásával segít egyébként: részletes statisztikát nyújt az olvasott csatornákról, segíti a megosztást Buzz-ban vagy bárhová kihelyezhető Reader widgetben, szokásaink alapján egyéb blogokat is ajánl, megjelölhetünk vele kedvenc bejegyzéseket csillaggal, jegyzeteket fűzhetünk megosztott elemeinkhez, követhetjük mások megosztásait, csoportba rendezhetjük feliratkozott feed-jeinket, stb. Érdekes lehet ezeket is felfedezni.

Használati szokások

Itt pedig azt lehet látni, hogy kiket követünk, kik követnek minket. A vastag zárójelben mindig az olvasatlan elemek számát tünteti fel a Reader.

Kellemes böngészést!

Kérdéseket kommentben lehet, ha van kedvetek.

Akkor tehát mégegyszer: megtekinthető, ha erre a linkre kattintotok.

Lehet ám szivecskével jutalmazni, ha tetszett!

Ezt ráadásul kollektív szerződésben is rögzítették, a szakszervezet csóválta ugyan a fejét (“nem értett egyet az intézkedéssel”), de hogy, hogy nem, csak bekerült a szerződésbe.

Ezt a fajta kiadói mentalitást persze lehet vitatni, lehet pro és kontra érveket is felhozni, de most itt nem ez a cél.

Hanem az, hogy ebből kiindulva kísérletbe szeretnék kezdeni: kipróbálom azt, hogy én tudom-e teljesíteni az Axel Springer tervszámait. Van némi realitásérzékem, sztahanovista sem vagyok, tehát tudom: a tervet nem fogom kétszáz százalékokkal túlteljesíteni, tekintve hogy 75 flekk az kb. 135 000 karakter.

Nem is az a cél, hogy pontosan meglegyen a 135 000 karakter, csak kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lehet annak fényében dolgozni, hogy ennyi kibaszott betűt mindenképpen le kell adni hó végére.

Így a kísérletem 30 napot fog felölelni: március 1-től március 31-ig. A végén majd készítek összefoglalót is róla.

(Csak elgondolkodtam rajta közben, hogy ennyi anyagot úgy tudok írni, ha minden nap 4500 karaktert írok, ami egy kb. két A4-es oldalnyi átlagos eloszlású, kép nélküli nyers szövegnek felel meg. Hm. Lehet, hogy már a második nap gyűlölni fogom az egész rendszert, de akkor majd jót röhögtök legalább.)

Ehhez képest kedd van, és még mindig nem bírok felegyenesedve ráállni a lábaimra. A jobb mondjuk már egy fokkal jobb, a bal még mindig fáj. A vádlim bedurranva, irgalmatlanul fáj, birodalmi lépegető módban tudok csak lassan előre haladni.

Kenegetjük, pihentetjük, egészen egyszerűen nem is tudok mást csinálni, mint megvárni, míg elmúlik. A ma esti edzés értelemszerűen ugrik, hiszen: nem tudok elmenni a konditeremig bazmeg! Még ha el is tudnék: a terem az első emeleten van…

(Gy.k.: lépcső…)

Nagy méretben érdemes nézni. :)

Csak birodalmi lépegető (vagy pedig vén trottyos) formában tudom egyik lábamat a másik után rakni, de mindenképp csak kicsit behajlított térdekkel.

Azt hittem, a múlt héten már végre leszámoltunk ezekkel a fájdalmakkal, de nagyot tévedtem.

Cserébe nem tudom elhagyni a lakást, hát filmezős vasárnapot tartottunk: a The Box (szánalmasan szar, nem is adok értékelést mert értékelhetetlen) után a Chéri című filmbe tekintettünk bele, és Kathy Bates ellenére is sajnos a 35. perc után abbahagytuk azt is.

Aztán újdonságként a Spartacus: Blood and Sand c. sorozatot kóstoltuk meg, ami meglepően finom. Újszerű, sok a digitális technika benne, a fröccsenő vér, a baszás, a gyilok, és nagyon képregényes. Nekem nagyon tetszik ez a fajta megközelítés, és bár még csak az első részen vagyunk túl, nekem egyelőre nagyon bejön.

Aztán két rész Vampire Diaries, de már alig várom, hogy a következőbe is belekezdjünk, mert egyre több a bonyodalom!

Pedig még a “húú-úúú-úúú” részt el is dúdoltam a Ricsinek egyik alkalommal, amikor nálunk járt, de hogy egy csetbeszélgetés alatt mondja meg, hogy milyen zenéről van szó, asszem priceless.

(Izomlázzal kefélni egyenlő a reumás nagypapaszex kategóriájával, magyarul kripliszex.)

Ma voltam nála első alkalmon, teszünk egy hónap próbát. Na ő nem szarral gurigázik: bemelegítésnek kapásból olyan súlyokat kaptam, hogy a harmadik kör után a következőt meg sem bírtam emelni. Ő azt vallja: az első edzés is fájjon, a második is fájjon, mert a harmadik után dől el, hogy valaki komolyan gondolja-e, hogy edzzen.

Én komolyan gondolom, de már most látom, hogy most egy hétig megint nem fogok tudni rendesen fogat mosni meg felöltözni, mert például már most a vacsoránál a pohár megemelése is óriási kínokat okozott.

Legközelebb csütörtök, meglássuk, mit hozunk ki ebből az egy hónapból. Én bizakodó vagyok egyébiránt.

ALIG

VÁROM!

(Tessék kattintani, a linkeken két kép a trailerből!)

Május 28-án a mozikban!

ÉS IGEN!

Megkezdődött a RuPaul’s Drag Race második szezonja! Csak bele-belepillantottam, de már érzem, hogy tartogat még meglepetéseket, ráadásul most egy “mellékfilmecske” is megy vele együtt, a színfalak mögötti eseményekről. Képzelhetitek, ha travikról van szó, miféle irgalmatlan oltások mennek ott… :D

Az első adás megvolt, hamarosan itt a második epizód!

Ki lesz 2010 Drag Queen-je?

Ezt a verset írtam annak örömére, hogy reggel… izé… este 500 kalóriát futottam. Jólesett, bátorítok mindenkit, hogy sportoljon rendszeresen. Én hihetetlen jól érzem magam tőle, és elhatároztam azt is, hogy megint visszatérek a komoly kondihoz, edzővel, stb.

Merthogy: a mostani állapot: lamantin. A cél: Zeusz.

Nincs mese. Minden nap.

A fenti tárgyú műveletet hajtottuk végre múlt héten vasárnap kettő, azaz kettő személy részvételével.

A vinyócsere egyébként egyszerűbb volt, mint gondoltam. Végigolvastam minden idevágó szakirodalmat, kinyomtattam az Octomac és az Amfiteatar útmutatóját, és végül beszarok: egy se kellett.

Jobban féltem ettől a művelettől, mint valójában kellett volna. (Merugye minden leírás arra készít fel, hogy: jaj, csak nagyon óvatosan nyissad fel az iMac-et, jaj, nehogy hozzáérjél valamihez; dehát a jóisten áldjon meg, eleve óvatosan nyitsz fel egy számítógépet, és eleve nagyon vigyázol rá, nem?)

Ez tehát mindössze három lényeges műveletből állt:

1) iMac felnyitása
2) Vinyócsere
3) iMac összerakása

Ennyi.

Nincs huszonöt lépés, nincs semmi más csak ennyi. A megfelelő Torx és csillag csavarhúzókkal felnyitjuk az iMac-et, az LCD panelt tartó két kábelt (LCD DVI alul, két kis csavarral és a hőérzékelő) lecsatlakoztatjuk, majd a másik kolléga oldalra felnyitja, és tartja a panelt, míg a vinyócsere zajlik.

A vinyó kicserélése mintegy kettő perc ezek után, a kábeleket, a hőérzékelőt levesszük, a csavarokat kivesszük, becsavarjuk az újba, a kábeleket feltesszük az újra, a hőérzékelőt is, a fémszivacsot, mindent úgy, ahogy a régin látni lehetett.

Aztán az LCD panelt visszahelyezzük, visszacsatlakoztatjuk, az iMac-et visszacsavarozzuk, et voila.

A vinyócsere paraméterei: a régi egy Western Digital Caviar Blue volt, mint kiderült (WD3200AAJS), 320 gigás, csendes, nem melegedő fajta. Az új szintén Western Digital, Caviar Black 1 terás (WD1001FALS), egy hangyafasznyit hangosabb, egy kicsit melegebb (konstans 50-56 fok között van, terhelésnél 60°C, ami egy picit azért zavar), cserébe mintegy kettőször gyorsabb. Érzetre a gép is kb. ennyivel lett gyorsabb.

Meglátjuk, hogy a hő hogyan hat majd az élettartamra, lehet, hogy a ventilátorok fordulatszámát manuálisan kell majd emelnem egy kicsit (SMC Fan Control például), hogy kb. 57 fok alatt tarthassam.

Először egyébként Seagate 1,5 terásat akartam, de azokról annyi rosszat olvastam, hogy inkább lemondtam róla, pedig a Seagate jelenleg a legolcsóbb, legjobb ár/érték arányú HDD széria hazánkban. Én bízom a WD vinyókban, és persze Time Machine.

Sokat fogok tanulni, ez anélkül is látszik, hogy erre konkrét döntést hoztam volna. (Bár két fontos “tanulós” döntés már megvolt: jogsi, fősuli).

Tanulni fogok emberekről, sportról, étkezésről, a spanyol nyelvől (talán idén összejön), kapcsolatokról, emberi viszonyulásokról, sok mindenről.

És mindez honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy ma munkából hazajövet rögvest a konditerembe vetettük magunkat, és bruttó egy órát (nettó 50 perc) egyhuzamban kardióztunk.

Marha jól esett!

Ezek közül például az egyik, hogy – ha minden klappolni fog, és fel is vesznek, akkor – visszamegyek a felsőoktatásba. Jelesül a BKF médiakomm szakára, és természetesen a levelezőre, hiszen munka mellett csak azt tudom beszuszakolni a fennmaradó szabadidőbe.

Most ez így úgy érzem, jó. Jó döntés. Hoztam még meg ilyeneket, idén végre leteszem a jogsit, szeretném elkezdeni kicsit konkrétabban is megalapozni a jövőmet. Visszatértem az edzésbe is, ez is öröm. Szenvedés most persze, sok kihagyás után, de a végeredmény azért nyilván jó lesz. Meg már van némi tapasztalat a hátam mögött. :)

Ha a barátaim támogatnak ebben, akkor jó, ha nem, akkor is végigcsinálom. Kicsit lehet az ember önző, pláne ha a saját álmairól, céljairól, terveiről van szó. És ez tulajdonképpen jó dolog.

Úgy érzem, egy csomó pozitív kicsengésű élményt tudok majd szerezni 2010-ben. Törekedni fogok rá.

Lehet kattintani: redblek.tumblr.com

Leszámolok egy csomó mindennel, ami a korábbi életemet jelentette.

Változnak a tervek, változik a hozzáállásom, változik a blog is, változik egy csomó minden.

Karrier: 2010 a karrierjük terén nagy és pozitív változásokat indít el. Ahhoz, hogy ezt valóban kedvezőnek élhessék meg, elengedhetetlen rugalmasnak lenniük. Álljanak mindenhez úgy, hogy az csak jót hozhat nekik! Ha valami nem kezdődik túl kellemesen, attól még alakulhat másképp. Ebből a szempontból a nyár afféle próbatétel lesz. Tudniuk kell, hogy ebben az évben csak elindul, de nem zajlik le teljesen a változás. Kezdjenek el másképp gondolkodni a munkájukról, és ne zárják ki külföldi munka vagy tanulmányok lehetőségét. Itt sok élmény, sőt sikerélmény vár rájuk.

Pénz: Valójában nem fog rosszul alakulni a Rákok pénzügyi helyzete 2010-ben, az első félév mégis iszonyú nehéznek fog tűnni. Főleg, ha összehasonlításokat tesznek. Épp ezért tilos másokhoz vagy akár korábbi időszakokhoz hasonlítgatniuk a pénzügyeik változását. Nyáron fantasztikus javulás várható, de ez csak akkor fogja elégedettséggel eltölteni a Rákokat, ha képesek alkalmazkodni, és felvenni az új ritmust. Az év vége még a nyárnál is szerencsésebben alakul. Akár még szerencsejátékon is próbára tehetik a szerencséjüket.

Ingatlan: Ingatlaneladással, ill. -vétellel csak akkor fognak sikeresen járni, ha van idejük kivárni a legjobb ajánlatot. Ne alkudjanak meg, ne törődjenek bele átmeneti megoldásba! Ragaszkodjanak az eredeti elképzeléshez, de ahhoz is csak kellő rugalmassággal, mert jöhet még jobb ajánlat.

A legnehezebb időszaknak az első félév tűnik, aztán nyár derekán több komolynak tűnő lehetőség is adódik. Ezeket kellő visszafogottsággal érdemes kezelni. Nem eszik olyan forrón a kását! Érdemes megvárni az októbert, ez látszik a legkedvezőbbnek az egész év során.

Remekül indul az év. Tele lesznek lelkesedéssel, tervekkel – és hittel, hogy mindez megvalósítható. Ne essenek túlzásba, és ne várják el, hogy mások pont annyira lelkesedjenek, mint ők! Ez az elvárás vitaforrás lehet a párkapcsolatukban. Jobb lenne elkerülni a konfliktust. Emellett a kiadásaikat kell optimalizálniuk. Égetően fontos, hogy megszabaduljanak minden felesleges kiadástól. Ha van hitelük, akkor mihamarabb fizessék vissza vagy ütemezzék át! Ez legyen a legfontosabb!

Ez a tavasz több területen is nagy feladatok elé állítja a Rákokat. Egyrészt a munkájukra kell koncentrálniuk. Nem szabad hibázniuk, és tilos a főnökkel ellenkezni! Másrészt önként kell lemondaniuk valami költséges álmukról. Jobb, ha nem várják meg, hogy kényszerből kelljen megtenni. Addig engedjék el, míg nem csinálnak adósságot emiatt!

Nyáron nagy jövés-menés lesz az otthonukban. Költözés, ingatlanügyek vagy átrendezés sincs kizárva. Közben a munkájukban új feladatok és/vagy új vezetés, kollégák jöhetnek. Ez így egyszerre kicsit megterhelő lehet. Emiatt létfontosságú, hogy aludjanak eleget, és hétvégén pihenjenek minél többet! Enélkül lerobbanhatnak.

Ősszel vigyázzanak magukra és a párkapcsolatukra! Legyenek körültekintőek és óvatosak a közlekedésben! A kapkodás és az idegeskedés veszélyt rejt. A párjukra pedig fordítsanak elég időt! Legyenek minél többet kettesben! Meg kell védeniük magukat a rohanó világ „darálójától”. Szervezzenek közös programokat! Menjenek együtt sétálni, kirándulni, színházba stb.! Ezek az élmények megerősíthetik a szövetségüket. Ha még nincs párjuk, akkor ne ősszel akarják megtalálni. Ez túl feszült időszak erre.

Év végén a Rákok az évkezdethez hasonlóan jó formában lesznek. Egyedül az érzelgősségtől kell tartózkodniuk. Nem baj, ha vannak érzéseik, de ne vigyék túlzásba! Találják meg a helyes mértéket! Közben vigyázzanak az egészségükre! Öltözzenek fel jól, nehogy megfázzanak!

Ha ez sikerül, akkor mosolygósan búcsúztathatják a 2010-es évet. Lesz mit ünnepelniük. Elsősorban önmagukat…