Nem kell semmi másra sem figyelni, nem is lehet másra figyelni az edző mellett, csak a vasra. A kőkemény vasra. A férfi fegyverére.

Nincs probléma, nincs gond, nincs munkahely, nincs magánélet. Nincs traccsparti. Nem sminkegylet ez, hanem edzés. A test művelése. Mint egy kert. Gondozandó. Feladat.

Ősz van/lesz.

Van némi változás az én életemben is. Szeptemberben nekem is kezdődik a fősuli. Sikeresen felvettek a BKF-re, kommunikáció és médiatudomány, levelező. Munka mellett igyekszem majd végre azt tanulni, amit már korábban kellett volna – de amíg az ember fiatal, és a szülei mondják meg neki, hogy hova kell menni egyetemre, addig nem nagyon lehetett ugrálni.

Most már lehet, most már dönthetek én is arról, hogy mit és hogyan szeretnék tanulni.

Kicsit persze izgulok is, hiszen mégiscsak majdnem tíz év után kell visszaülni az iskolapadba, de valószínűleg nem szokatlan, hogy egy 30 éves felnőtt belevágjon egy fősuliba és továbbképezze magát. :) Meglátjuk.

Közben persze eleredt az eső, a macskák meg rohangálnak, hogy az összes szőnyeget úgy rendezzék, ahogy nekik jó, de legalább kifárasztják magukat és így megpróbálhatok aludni éjszaka.

Písz.

http://gingerfever.tumblr.com/

Megvan hozzá az eredeti hangszedő is, de amíg nem tudok bele cseretűt szerezni, addig egy Ortofon OM 5E szolgál benne. A porvédő plexitető sajnos törött, ráesett egy hangfal, de ha majd egyszer találok valahol egy ilyen tetőt elfekvőben, akkor szerzek hozzá. Addig így törött tetővel is kifogástalanul működik.

Képek nagyobb felbontásban a flickr-en!

Ahogy az ember érik, úgy tanulja meg értékelni azokat a dolgokat, amiket korábban természetesnek vagy épp nyűgnek, hétköznapinak vagy macerának tartott. Nekünk kisgyerekkorunkban már – hozsánna érte! – természetes volt, hogy ott áll a Videoton hifi torony a nappaliban, és bár nem minden nap kapcsoltuk be, azért ha kellett, csak benyomtuk a POWER gombot. Természetes volt, hogy ha épp van kedvünk, felteszünk egy lemezt, és meghallgatjuk. Akkor még persze fogalmunk sem volt, hogy micsoda kivételes minőségben élvezhettük a zenét. Nem volt Dolby 5.1 meg szörráund meg anyámpicsája, csak a tiszta sztereó hang.

És akkor amikor az ember lenyugodva rájön, hogy ez ma már “rituálé”, hogy benyomod a gombot, kiveszed a papírtokból a vinilt, a szénszálas kefével antisztatizálod és portalanítod, majd precízen a kezdő barázda fölé rakod a tűt, lassan leengeded a liftet, lecsukod a plexit, és várod, hogy megszólaljon: ez, barátaim, ez az élvezet.

Van, aki azt szereti, hogy egy pohár kellemes bor társaságában a kandalló előtt üldögélve, egy jó szivart szívva vakargatja a kutya fejét, és nincs más, csak dolce vita, csak a nyugalom – nekem pont ugyanez, amikor felrakom a lemezt, és már az első pattogáskor-sercegéskor tudom, hogy: otthon vagyok.

Én nem hiszek ezekben az ötpontegy meg százpontegy struktúrákban, zenét hallgatni (sztereó felvételt, hiszen pl. kvadrofón igen kevés létezik) csak sztereón lehet igazán. Amatőr audiofilként én is pontosan így gondolom, egy jól megépített sztereó rendszer nagyságrendekkel többet ér, mint a lakás minden sarkába eldugott hangszórórengeteg. Mondjuk elég csak meghallgatni a Figaro házassága nyitányát a két rendszeren, hogy érezhetővé váljon a különbség… De hogy ne érjen sznobizmus vádja, mondok másik példát: hallgass pl. rádiót 5.1-en, vagy rakd fel a Simon & Garfunkel 1981-es Central Park kétlemezes (vinil természetesen) koncertfelvételét, máris személyesen tapasztalható a lényeg. A surroundnak kizárólag egy alkalommal van értelme: ha olyan hangot tudunk rajta hallgatni, amelyeket direkt surround felhasználásra szántak – többcsatornás (!) filmhang, vagy számítógépes játék, stb. Zenére csak sztereó!

A puha és utánozhatatlan hang, amit visszacsempész egy-egy lemez, az nekem olyan élmény, amihez talán valóban kell is az, hogy az ember bizonyos korosztályba lépve átértékeljen dolgokat, élményeket, elvárásokat.

Na de vissza a tárgyiasult világba. Már kipróbáltam néhány eszközt, de még két dolog tudja felizgatni a kíváncsiságomat, pontosabban három. Lemezjátszóval már el vagyok látva, contemporary erősítőm és hangfalpárom is van, de kétfajta egykori erősítő hangját szeretném még egy jó hangfalpárral meghallgatni, lemezjátszót hallgatva.

Ezek pedig: a HiFi Magazin két egykori “sztárja”, a NAD 3020 alapszériás erősítője (semmi 3020e, 3020i, csak: 3020), ennek legendásan híres a PHONO-ja, illetve a később ezt felváltó Denon PMA-320a erősítő. Mindezekhez pedig az angol Heybrook HB1 hangfalpárt szeretném kipróbálni. Egészen egyszerűen nem nyugszom, amíg ezt meg nem tapasztalom, és a saját fülemmel nem hallom azt, amit ezek a készülékek állítólag művelnek a hangszedőből kijövő impulzusokkal.

NAD 3020:

Denon PMA-320a:

Heybrook HB1:

Meglepő módon egyébként valószínűleg egy Tesla NZC-431-es erősítős lemezjátszóhoz mellékelt kicsike, 4 ohmos, 15W-os hangfalpár is becsatlakozik majd a versenybe. Apróbb módosításokat kell rajta még végrehajtanom, kondenzátorcsere, hangfrekvenciás kábel csere, stb., de ebben a kis csehszlovák hangfalban igazi kincs rejlik – állítják többen, és hajlamos vagyok elhinni: mikor mindenféle modifikáció nélkül, “szárazon” bekapcsoltam, hogy kipróbáljam, még repedt kondikkal, törött dróttal is úgy szólt, hogy nem hittem a fülemnek. Elképedtem – mi lesz, ha kicsit rendberakom? Hazavágja az AE hangfalpáromat? – Mondjuk remélem nem.

Tesla 2x15W hangfalpár:

Szóval a következő projekt: hangzás tesztelés mindenféle változatban. Ellenmintának az Acoustic Energy-ket fogom használni a Pioneer A-A6-tal, és őszintén: nagyon kíváncsian várom az eredményt.

Ha úgy hozza a sors, hogy tényleg sikerül valahogy ezeket a készülékeket beszerezni tesztre, feltétlen beszámolok róla.

Úgyhogy ha esetleg vannak ilyeneid elfekvőben, hadd próbáljam ki valamikor! :)

Mégis: az utóbbi időben egyre inkább van kedvem edzésekre járni. Ez azért nem volt ám mindig így, korábban gyakran kellett “rávennem” magam, hogy nekiinduljak, mostanában viszont mindenféle külső kényszer nélkül járok. Addig sem kell legalább másokkal foglalkozni.

Nincs probléma, csak az izzadás van.

Érdemes ám a szöveget nagyon figyelmesen meghallgatni. Meglepő hasonlóságokat lehet felfedezni.

Talán kicsit kevesebb személyességgel, de elég volt már a kötelező hallgatásból.

“Szinte az egész augusztus a családodról és/vagy az otthonodról fog szólni. Itt az ideje, hogy rendet rakj – szó szerint és átvitt értelemben is. Természetesen a rokonaiddal legyél kíméletes! De selejtezés terén ne óvatoskodj! Dobálj ki mindent, ami elromlott, vagy már nincs rá szükséged! Ha sajnálod, és még használható, akkor elajándékozhatod. Emellett ingatlanügyben váratlan fordulat történhet, de ne hagyd sürgetni magad! Legyen időd az átgondolásra! A kapkodás rossz döntést eredményezhet. Ebben a hónapban utazz el pár napra! Válassz külföldi célpontot! Ha last minute útra fizetsz be, akkor sokat spórolhatsz. Azt, amit megtakarítasz, elköltheted alternatív programokra. Így valóban élménydús nyaralásban lesz részed. Hónap végén a karrieredre koncentrálj! Ne vidd be a magánéletet a munkahelyedre!”

just keep on fucking! (*)

(via)

Ugyanitt asztalos, aki lemezjátszó sasszit vágna?

(via Homotography)

(R)Etus

(via)

Találkoztunk ismerősökkel is (bloggerekkel és nem bloggerekkel is), meg új arcokkal is, Captainnel is váltottam néhány szót, végre kiderült, ki SPF, további blogokat is sikerült “beazonosítani”, iszogattunk is kicsit, szóval jó volt.

Sajnálom, hogy kissé klikkesedett a társaság, de azért érdekes benyomásokkal távoztunk.

Nézzétek meg őket!

Itt a link!

AKAI AP-Q310 lemezjátszó felújítása from rdblk on Vimeo.

Ha tudtok, gyertek! :)

Kinőtte magát. A tartalom.