Koós János 70 éves. Nem mintha érdekelne, de van ez a Kislány a zongoránál című szám ezerkilencszáz-szocializmusból, who cares, és minden tiszteletem a simulékony szövegíróé. Aczél elvtársnak valószínűleg vörös csillagot szórt a szeme (az örömtől!), amikor ezt olvashatta:

“Csókja maga volt a szerelem,
Lángolt, mint a hajnal keleten.
Napfény tűnik így el nyugaton,
Elfeledni én őt nem akarom!”

Azért milyen jó, hogy az új, a hajnal, az élet az keletről jön, a mocskos imperialista nyugat pedig elszívja, eltünteti még a napfényt is.

Mily finom politikai áthallás, a sorsszerű életkép (hajnal, napnyugta) megmásíthatatlan rendje is a hidegháborús világrendet szimbolizálja. Hát kellhet ennél több egy egész politikai tömb (szocialista világrend) agitációs-ideológiai megalapozásához? Kinek kell Marx meg Lenin, amikor még a napot is a nyugat lopja el tőlünk?

Zseniális!